34. ( Valami megint bűzlik! l.v. Kérához) Válaszok a kérdésekre ( évadzáró epizód)

Szervusz Kéra!
VÉSZHELYZET VAN!!
Jó, nem olyan gáz, de azért mégis...cikis, furcsa, idegesítő, tudod!...mindegy, inkább elmesélem:
Tegnap az ikrek meggyanúsítottak azzal, hogy Takonypócba zúgtam. Tudod, hogy ez nem igaz!!...ám ma este volt időm átgondolni az elmúlt hónapokat, és rá kellett ébrednem a valóságra....hogy nem Én zúgtam belé, hanem Ő belém!!!
Hát gondold csak át!
Ha valaki gyakorta táncoltat, vagy helyet ad maga mellett, esetleg a lobogó hajad és az alakodat bámulja....!!...akkor nem tudok másra következtetni!
Aztán szerinted Kőfej odavan érte? Nem úgy néz ám ki! Az a csaj irtó zűrös, minden nap máshogy viselkedik, és hol szereti őt, hol nem. Úgyhogy mit tehet ekkor az agglegény a természet lágy ölén?!...Lecsap egy őrizetlen valakire!

Úgyhogy megfogadtam: végére járok ennek a dolognak! Hétfőtől beköszönt a tél itt északon, más gondom is akad addigra!
Addig is minden jót!

Ivett

***

Feldúltan sétáltam az erdő körül...egyszerűen idegesített ez a dolog, és nem tudtam, mit kell reagálni ilyenkor. Azt kívántam, bár ne jönne most senki, hogy higgadtabban átgondoljam ezt.
De kéretlenül is, vajon ki járt épp arra?....Hát Takonypóc! Azt hittem felkötöm magam!
- Na? Mizu?...Hogy aludtál?- ásítozott, és felfele tartva a karjait nyújtózkodni kezdett. De ez csak a csel volt: Tudtam, hogy a következő lépése az lesz, hogy a vállamra teszi a kezét.
" Na azt már NEM! Most vagy soha!"
És megszorítva a csuklóját lekaratéztam a földre.
- Najó, mostmár komolyan érdekelne mi folyik itt!- jelentettem ki hűvösen, majd ráléptem a jobb lábammal. Próbáltam Asztrid ridegségével viselkedni, és valamelyest sikerült is ilyesmiképp kinéznem:

-" Kár, hogy nincs nálam a nyilam!"-gondoltam-"Most simán lelőhetném....de inkább elég ha csak leütöm!...!
A szél vadul süvíteni kezdett...a hajgumi elengedte a hajam, de most nem érdekelt, inkább egy vad ordítást hallattam....
És már emeltem a kezemet....de akkor belenéztem az elkerekedett, ijedt kék szemébe:

  
  Nem! Soha nem öltem embert, és most se fogok!...még EZT se!
A karomat lassan leeresztettem, de a lábam még nem vettem le róla.
- Oké, bocs...inkább maradj ott, és válaszolj a kérdéseimre!- utasítottam.
Néma csönd: Ezt igennek veszem!
- Ugye igaz, hogy a fiúk szerint már csak Kőfej, és Én vagyunk egyedül szingli lányok a faluban?
Bólogatott.
- És az is igaz, hogy mivel Kőfej nem díjazza a közeledésed, Te most nálam akarsz inkább bevágódni?
Néma csönd.
- VÁLASZOLJ!...IGAZ, VAGY NEM?!
Lassan, szakadozottan bólogatott.
- Oh!- hőköltem hátra, és elszégyelltem magam.
Vadul pislogtam, és nem tudtam mit kinyögni....eközben Takonypóc is föltápászkodott.
-....Akkor most mi legyen?...-kérdeztem.
Jó, hosszú ideig bámultuk a másikat. Vártuk a választ, ő vajon mit akar, mi legyen a jövőben? Szorult helyzet, meg kell hagyni!
"Túl jófej vagyok...mégiscsak le kellett volna ütnöm őt!"
Amikor egy erősebb szellő meglobogtatta a ruháinkat, Takonypóc megszólalt:
- Hát jó...akkor leszállok rólad!
- Ne-ne-ne-ne-ne-nem kell! Nem kell leszállni rólam!- rohantam utána, mert már megint az angyal szólt belőlem, aki szerint: "Most ez a nyomorék hazamegy, kibőgi magát, és holnaptól úgy fog idegesíteni, mint a fene, ha nem vigasztalod meg!"
-...nem kell?- állt meg Takonypóc...úgy látszik, nem értette.
- Nem ám!...vagyis...-bizonytalanodtam el- Tegyél úgy, ahogy akarod!...
Legyökerezett lábakkal néztem, ahogy a nagy, fekete hát egyre kijjebb baktat az erdőből...
- Na és most?...Mit hoz a jövő?

 

 Kiwi, a viking

!!Vége az 1., őszi évadnak!!