27 A Félelem ködje

- Úristen Opál! Nézd mekkora köd van!
Vagy még az se. Konkrétan semmit se láttam az ablakból kinézve, hanem hatalmas szürkeséget.
- De hát....elvileg ma is be kell menni az arénába!- vontam vállat- Gyere Opál, induljunk! Létszik vezess el oda!
Bíztam a sárkányomban. Emlékeztem arra a viharra, amikor ő vezetett el minket a Nagyterembe: tudtam, hogy simán eltalál ilyen időben is a célunkhoz!
Felpattantam, és jól összehúzva magamon a kabátot, elindultunk. Miközben a pára a hajamra csapódott, és ahogy a füleim kezdtek elvörösödni, hirtelen olyan lett a hangulatom belül, mint a köd: szürke....és komoly dolgok merültek fel belőlem valahonnan.....közben egyre vizesebb lettem:

***

Hablatyék már az arénában volták, és nem fért a fejükbe, hogy miért vagyok ilyen búvalbélelt.

- Gond van Kiwi?- jött oda Asztrid.

- Semmi.....csak gondolkoztam.....és költöttem egy verset...-válaszoltam.

- Tényleg?...Na és hogy szól?-érdeklődött ő.

Szavalni kezdtem, amit kiakartam adni magamból:

A szürke homály takaróként fedi be a tájat

s míg a magányos juhász tereli a nyájat,

Eltűnik a ködben az egyke lények sora,

de Te mellettem vagy, te nem tűnsz el soha!

-Szép!-bólogatottt- Tudsz még?

- Igen....de ez a legrosszabb!

- Ne baj, mondjad!

Ember! Hiába tanulsz, ha neked

egy komoly dolog nem nyitja fel szemed:

A Halál...

Az elmúlást elfogadni nehéz,

De tudnod kell, hogy te még élsz,

A JÖVŐ RÁD VÁR!

Úgyhogy gondold át sok-sok tervedet,

hogy az első lépést ezután megtegyed

ÉS TANULJ A MÚLTBÓL!

Néma csönd támadt a szózat után.

- Kiwi...te hogy tudsz ilyenekt írni?...minhta te is ott lettél volna!....-mondta akadozva, remegő hangon Asztrid.

De hol....?

Körbenéztem mindenkin, és hirtelen eszembe jutott, mire gondolhatnak:

Most, az emlékezés perceiben így álltak előttem:

....én is leforrázva álltam, és átéreztem a szomorúságukat, és Valka helyzetét

...végül én is szipogni kezdtem...

Fogatlan elkékült, és engesztelőm morogva Hablaty tenyere alá túrta a fejét. Mikor látta, hogy ez nem jön be, felvidításképp a lemezkéit kezdte csattogtatni, és olyan fejet vágot, mintha elősször találkozott volna velük. A kis bohóc!

Opál pedig egy nagyot szökkenve Viharbogár felé kapott: ilyenkor általában azt akarja a másik tudtára adni, hogy legyen a fogó. A siklósárkányt nem kellett sürgetni. Szokás szerint megint kergetőzni kezdett az összes sárkány.

- Igazuk van!- mutattam körbe- "...de tudnod kell, hogy Te még élsz/ A JÖVŐ RÁD VÁR!"...vagyis ránk!

Mosoly terült szét az arcokon, mikor rám néztek...

- Köszönöm Kiwi!- mondta Hablaty, és felindultan körbenézve magyarázni kezdett:

-Szóval...ma, eltekintve ettől a ködös időjárástól, egy kis felfedezőtúrára megyünk!

- Na?...és van komolyabb célunk?- érdeklődött Halvér.

- Aham, ha annyira akarod most rögtön kitalálhatok egyet!- kacagott Hablaty- Valójában ez egy kis kiruccanás lenne...vagy féltek a ködben?

- Neeeem! Dehogyiiiis!-tagadtuk- De induljunk is! Mit számít az idő?

***

Csak előre haladtunk. A sziklák olyan hirtelen bukkantak fel, hogy alig tudtuk kikerülni őket. Ezért lassabbra vetem a tempót.

- Ha mellettem repülsz, nem esik bajod!- szólított meg Takonypóc, és egy kis helyet hagyva nekem odébbszállt.

- Áh, köszi, de így is elboldogulok!- mosolyogtam szelíden, és kissé felálltam a nyeregben, mutatva: vikinglány vagyok a talpán, aki testőr nélkül is elboldogul!

-

-Hol vagyunk?- tekergette a nyakát Asztrid.
-Hát....ööm...engem ne kérdezz, nekem gőzöm sincs róla!- kotyogta Fafej teljesen értelmetlenül.
- Én szerintem a-!
Ekkor egy termetes fa lombkoronája megzörrent mellettünk. Mindenki a zaj irányába nézett, és egy valamit véltünk elcsörtetni látni a sűrűbe.
- Hát ez meg mi volt?- sandított rám Kőfej.
- Az most nem érdekes! Meg kell tudnunk, hogy hol va-!
Most pedig valaki, vagy valami recsegve átcsörtetett egy száraz gallyrakáson.
- Hahó! Ki van ott?- kérdezte Hablaty, de nem kapott választ.
- Hű, ez nagyon paranormális!- borzongtam meg.
- Milyenmális?!- tekintettek rám kérdőn a barátaim.
- Modern szó! Azt jelenti, hogy bizarr, ijesztő! Mindegy is! Hablaty! Szálljunk le oda, és nézzük meg a térképet!

***

( Ooooh!....i'm sexy! X-3 )

- Nos srácok...akárhogy is emlékezem az útvonalakra, és hasonlítgatom össze ezen a térképen, ezt a környéket még nem jegyeztük még fel: nincs ezen rajta!- állapította meg Hablaty pár perc múlva.

- Öööm...akkor most éljeneznünk, vagy megijednünk kéne?- értetlenkedtek az ikrek.

- Hát, ahogy nézzük- vont vállat Halvér- Ha úgy, hogy itt mi vagyunk az elsők, és hogy találhatunk sárkányokat, akkor jó...de ha úgy hogy eltévedtünk, akkor nem!

- Micsoda?! Eltévedtünk?!- figyeltünk fel mi, a többiek.- Ne már! Most mi lesz?!

- Az, hogy ti itt maradtok, mi meg Asztriddal felmérjük a terepet!- jelentette ki Hablaty, és a kétségbeesett Asztrid arcát megfogva, megerősítette a parancsot:

Aztán, ők ketten elmentek. Mi, teljesen tanácstalanul néztünk egymásra: Na és mi?!

- Jaj, csak nehogy idejöjjön az a zörgő valami!- nézet körbe ijedten Halvér.

- Nem fog! Tu-!

Egy hatalmas kőszikla gördült le mellettünk a mélybe.

- Úristen! Jól vagytok?- kiáltottam fel.

- Aham....de ha féltek, nyugodtan hozzám bújhattok- válaszolt Takonypóc.

Halvér kapva az alkalmon, Takonypóc ölébe ugrott! XD

- Öe...uáh!- fuldokolt- Nem....TE!...Hanem a lányok....Te dagadék!!

Miután jól kinevettük magunkat Kőfejjel, arra gondoltam, hogy ezen Asztrid is mekkorát röhögne:

Ám gyorsan visszaváltottam komolyba:

- Srácok! Inkább ezzel a titokzatos cuccal foglalkozzunk: Hol vagyunk? Ki ez a zörgő alak? Na és, hova maradnak ilyen sokáig Hablatyék?!

- NEM TUDJUUUUUUK!- bőgték kórusban.

- Könnyű ezt mondani, meg se mozgattátok az agyatokat!.....úgyhogy ideje utánajárni!- mondtam, és felpattantam Opálra.

- Jaj, már megint kezdi- mormogta Fafej, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna.

***

Később megállapítottam, hogy kár volt csak úgy belevezényelni a barátaimat a ködbe: sikeresen jó messzire kerültünk a kezdőponttól, és a zajforrás is egyre jobban követett minket: lombzörgés, faágcsattogás, avarzörgés stb. Azért a többiek csak követtek és követtek mint az engedelmes birkák ( :-9 ), de egyre jobban be voltak tojva a zajoktól.

- Úristen, valami hozzáért a karomhoz!- kiáltott fel Halvér.

- Az csak egy faág volt- hazudtam megnyugtatón.

- Jáááj, mi volt ez onnan lent a bokorból?!- hajoltak le az ikrek.

- Biztos egy vadkan, nyugi!- feleltem a betanult módon.

- ÁÁÁH!!! Kiwi, mond már meg annak a szellemnek, hogy ne akassza be a fákba a bundámat!!- tört ki Takonypóc, közvetlen mögöttem.

- Nem, nem mondom meg, mert hiába beszélnék egy szimpla faágnak- sóhajtottam.

- Na mindegy, ebből elegem van!-tört ki Takonypóc, és megelőzve engem teljes lendületel.....: NEKI MENT EGY KŐFALHOZ.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

- Mitől zuhan- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- mentünk mi is neki ugyanannak az akadálynak, mert úgy belemerültünk a zuhanó srác látványába, hogy elfelejtettünk előre nézni.

Összeakadva zuhantunk, mígnem egy nagy kupacban értünk földet.

Körülnéztem, és ijedten láttam, hogy egész testemmel épp a három fiún fekszem: A fejem Fafejnek, a lábam Halvérnek, a középső részem pedig Takonypócnak jutott.

- Juuj.....bocsánat!- álltam fel zavarodottan, majd megállapítottam: az erdőben vagyunk, ott, ahol a ködtől már végképp nem lehet semmit se látni.

- Oah! Fázik az orrom- jött rá erre a hatalmas titokra Fafej.

- Honnan tudod? Hiszen én még odáig se látok!- méltatlankodott Kőfej, majd nekem ment.

- Ou! Bocsi....hát te is ide zuhantál, mi?!- érdeklődött, és gyönyörű kék szemével követelte az igent.

" Óh, Takonyóc, mostmár értem én miért zúgtál bele ebbe a lyánykába!"- gondoltam magamban-" Nekem nincs ilyen szemem, és ilyen cuki pofim se! Óh, bárcsak!"- de itt azonnal felocsúdtam, hogy válaszoljak neki:

- Igen!...én se láttam azt a kőfalat!...Na és jól vagytok?

- Aha....Böff is, Töff is!

- Akkor jó!- bólintottam- Gyűjtsd össze a többieket, induljunk el!

***

A hangulat köztünk egyre feszültebb lett...a zörgő "cucc" még mindíg a nyomunkban loholt, és zörgetett mindent, amit csak tudott: Már én is félni kezdtem.

- Öööm....srácok, szerintem karoljunk egymásba, így nem fo-fogunk elveszni!.....ÚRISTEN!!!

Két, sötét árny szállt le elénk a lombok közül.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH!- ordítottunk fel, és tényleg egymásba karoltunk, plusz a sárkányokba.

- Miért ordítoztok? Csak mi vagyunk!- lépett előrébb Hablaty, és Asztrid- De ti mit kerestek itt?! Ott kellett volna maradnotok!

- Kiwi mondta hogy induljunk el!- árulkodtak az ikrek. Hah!

- Ezen meg sem lepődöm!- vágott egy grimaszt Hablaty.- Namindegy....amúgy bejelentenivalónk van: ez tényleg egy új terület! Csak tudnám, hogy miért van itt ennyire nagy köd!....meg hogy vajon hogyan jutottunk vissza!

- Talán úgy, hogy ÉN emlékeztem a fákra, amik mellett elhaladtunk!- kuncogott Asztrid

- Aaaah....igen!- hagyta rá Hablaty.

- Akkor...hogy mostmár TÉNYLEG eltévedtünk, hogy jutunk ki in-?

Halvért egy kidőlő fa szakította félbe. Az összes cserje, bokor remegni kezdett, és pár csörgőt is véltem felhangzani pont előttünk egy félelmetes alak felől.

A fekete körvonalú szörnyek hatalmas teste, és két emberkarja volt. Vészjóslóan morgott, és nagyon lassan közeledett felénk.

- Emm....Anya?...Te-te-t-te vagy a-az?!- lépet előre bátran Hablaty, és karjával védett minket.

És ekkor....a fekete valaki felénkugrott

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!-üvöltött fel mindenki.

Csukott szemmel ordítottunk, hogy ne lássuk azt a szörnyűséget, ami mindjárt kinyír minket.

- HAHAHAHAHAHAHAH! Hogy be tojtatok! Csak én vagyok az!

Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam őt: Katát, vagyis Katrinát, és az ő erdei sárkányát, Zafírt.

Amikor Fogatlan meglátta ezt, nem lett túl vidám:

A többiek csak csöndben álltak....rá kellett jönniük, hogy jól lejáratták őket is! :-)

- Katrina....hát te voltál?!- törte meg a csöndet Hablaty- Ez nem volt túl szép! Megijesztettél minket! Beszélnem kell veled!.....Miután kivezettél minket innen!

- Jó, bocsi!- bánta meg a csínyt Katrina, és kérlelve nézett Hablatyra.

- Megbocsátok!- biccentett Hablaty- És szerintem a többiek is! Igaz!

- Igen!- válaszoltunk.

Ekkor a nap előbújt a szürke felhők közül, és a köd pikk-pakk felszállt. A láthatár azonnal kivehetővé vált.

- Ezazzzz!- újjongtunk.

- Eléggé bolond ez az őszi időjárás, nem gondoljátok?- állapította meg végül Hablaty- Kisüt a nap: ez ritka ilyenkor!....na mindegy is, gyertek, menjünk haza Hibbantra!

***

Amikor visszaértünk elbúcsúztunk Hablatytól, és Asztridtól, így ezt a napfényes délelőttöt együtt töltöttük Katrinával. Mivel tényleg melengetően jó volt az idő, nagyokat repültünk a sziklák közt, vagy napoztunk a stégen egymás mellett.....eközben egy ilyesmi dalt dúdoltunk:

Szavamra szomorú szándékolt szenvedés
Vakon nem látod, hogy a jó jöhet szembe még
Hát hagyd el, amit megszoktál! Hello! Szia! Váratlan
Az életedről szóló film amit forgatsz az vágatlan
Szabadság, egyenlőség, testvériség, jelszó
Az egyéniség számít, nem a nemzetiség – ez jó!
Dobd el ami láncra ver, vagy érzed hogy az siralom
Önmagadtól dönts, de ne menekülj a másikba, ez tilalom
A te világod annyi amennyit beleraksz, okod nincs pánikra
Férceld már meg, hisz szép volt az a szabásminta
Ellenségedből lehet még mestered ki megtanítja
Hogy mindig is benned volt és lesz is a karizma.
Elvek a jellem páncél az amit most avítos
De másokat ne sérts, vigyázz a szabadság nem szabados
Aki haragos az nem ad esélyt,az inkább perbe lép
Primer probléma az önös harcok verte kép-
Engedd el, jöjjön minek jönnie kell szabadon
Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon
Csak lazán, mély levegő, és ének nincs itt félelem
Hisz szabad vagy az élet örök, a lélek végtelen.

Na-na-na…

Wolfie:

Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak
Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?
Hát kitárom két karom, az élet úgy is kitanít
Egekbe repít, egyszer süllyed mint a Titanic.
Enyém minden gondolat, eldobom minden gondomat
Bármi megtörténhet, foglalt a szabad akarat.
A meztelenség elve hogy kitárul az elme
De, kihat a szemre a helyszín szemle.
Ragad a pillanat ha egy döntést én hozok meg
Ha választani kell azt úgy is én sz*pom meg
A szabadság szó önmagában gyengéd vadság
Definiált elvek hogy a lényeget halogassák
Hisz mindenütt jó, de legjobb a szabadban
Szalmaszállal a szájban szalmakalapban
Nincs idő se tér, nincs hajtás a keresetér’
Ami keveset ér hiába volt heves a tél
Nem „S” a cél hanem „XXL”
Nyári lágy szellő forró napsugárral bizniszel
Testem lelki fröccse aki kapcsolati tőke
Azon dolgok egyike miben maradnék örökre

Na-na (örökre) na-na-na..
Örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre, örökre szabadon!
Örökre, örökre, örökre szabadon , örökre, örökre, örökre szabadon!
Na-na-na… (Szabadon)

Wolfie+Rendben Man:

Minket egy ami vezérel, hogy egyező hévvel
Legyünk egy a zenével, nem számít ki mit érvel,
Hogy senki nem ítél el, hogy mikor ki mit ért el
Csak egy a feltétel, ne te legyél a kivétel.

Kiwi, a viking