Most volt időm az ágyamban ülve átgondolnom a tegnapi bulit, és ezek jutottak eszembe:
- Nem is volt olyan jó. Legközelebb még több csoki, és még több ember kell bele!.....ja, meg még több játék!.....na mindegy, majd megkérdezem őket, hogy milyen volt!
- Tényleg!.....Takonypóc! Miért táncoltatott meg?! És honnan tanulta meg az össze tánc lépést?!
- Miért nézett úgy rám Kőfej a tánc végén, mintha meg akarna folytani?!
Eközben hevesen öltözködtem, és Hablatyra gondoltam, de már egész merész dolgokra:
-" Na, és milyen érzés, ha megcsókol valaki?"- fontolgattam elpirulva-".....na, és a megment az a valaki? Vagy az ablakod alatt sertepertél miattad?.....
Ilyen ábrándokkal léptem ki az ajtón, és vezettem magam mellett Opált, aki furcsállta, hogy nem csacsogok, mint ahogy általában szoktam. Orrával bökdösött, és hatalmas szemeit kíváncsian kikerekítette.
- Na, mi van picim?- simogattam meg, és ekkor csapódott mellém Halvér, Takonypóc, és az ikrek.
- Áh, szevasztok! Nem vagytok fáradtak?
- Áh, dehogyis!- válaszolt Kőfej, a két fiú takarásában- Mi már megszoktuk! Vannak olyan mulatságok, amik akár másnap reggelig is eltartanak!
- Komoly?-hüledeztem- Hát akkor azokhoz képest biztos béna volt az én bulim!
- Egy szóval se mondtuk!- csattant fel Halvér- Szerintem tök jó volt! Lehetett táncolni, meg NAGYON JÓL el lehetett beszélgetni bárkivel! Szerintem jó volt!
- Kösz!.....-mosolyogtam, és már mást is mondtam volna, de Takonypóc félbeszakított:
- ....és igazán jól táncolsz!
- Whoah! Tényleg?....hát, kösz! :-)))
Ekkor Kőfej egy gyilkos pillantást felém vetve, elragadta a srácot mellőlem, a maga oldalára penderítette, és új témát kezdett:
- Na, mond valaki egy jó viccet?
Fafej hevesen jelentkezett, és elkezdett egyet:
- Mi hasonlít legjobban a jak egyik felére?
- ???
- A MÁSIK FELE!!
A nagy hahota-vihar elmaradt....csak Kőfej fetrengett a földön a röhögéstől a bátyjával. Gondoltam, én is feldobok egyet:
- Hé srácok, szerintetek hogy hívják azt a helyet, ahol a totál hülye vikingek élnek?
- ???
- MEGHIBBANT-SZIGET!!
Alig tudtam lenyugtatni őket:
- Öööm, amúgy Halvér-!
- HAHAHAHAHA!
- Hát jó.....akkor, Takony-!
- HAHA...HEH...MIVAN?!.....HAHAHAHAHA!
- Kő? Fa?
- HEHEHEHEHEHEHEHE! MEGHIBBANT SZIGET!!!.....EZ JÓ!
- SRÁCOK! KÉRDEZNÉK VALAMIT!!!
- Ja, bocs!- eszmélt fel Halvér- Szóval, mit akarsz kérdezni?
- Ma fog jönni Hablaty?
- Hát.....nem tudok róla! Elvileg ma Asztrid se lesz!
- MIIIII?! Jaj, ne már! NEKI IS DOLGA VAN?
- Igen!- csatlakozott Fafej- És ma teljes szabadnapot kaptunk!
Opálra sandítottam:
- Hát akkor bocs haver! Ma nem fogsz senkivel se fogócskázni!
Az, mintha megértette volna, szomorúan elkékült.
- De, nem gondoljátok, hogy meglátogathatnánk őket?- vetettem fel- Tudjátok, milyen sok dolguk van, aztán egy kicsit felvidíthatnánk!
Tettem egy határozott lépést előre, és mintha ők is értették volna, követni kezdtek.....
- De nem kötelező!- fordultam hátra!
- Tudjuk!- válaszolták, és továbbra is a nyomomban lépkedtek.
***
- Hahóóóó!- léptem be Bélhangos műhelyébe. Észrevételem szerint, általában itt kapják el a fontos teendők Hablatyot.
- Hát ti?- nézett fel a papír halom mögül a fiú- Mit kerestek itt!
- Meglátogatunk!- vonta meg a vállát Fafej- Még azt sem lehet.
- Hát srácok, nem is tudom.....sok dolgom van!- vakaródzott a fiú- Hé Asztrid, gyere, jöttek a srácok meglátogatni minket!
A lány máris előbukkant az egyik szerszámos polc mögül!
- Ááááh! Sziasztok!- örült meg- Na mivan, akartok gyakorlatozni?
- DEEHOGYIS!- rázta a fejét Kőfej- Csak Kiwi mondta, hogy nézünk be hozzátok!
Asztrid fejét rázva vigyorgott rám, és Hablatyra nézet, aki az ablak mellett sétálgatva nézett egy szerződést.
Hirtelen a fel-le járkálás elmaradt, és Hablaty halálra vált arccal nézett kifelé az ablakon. A légzése felgyorsult, és néma csönd telepedett a kis helységre.
- Mi van?- kérdezte Aszrid aggodalmaskodva.
- Baj!- súgta Hablaty, és egy röpke puszit adva kirohant:
Asztrid kíváncsian az ablakhoz lépett, és ő is kinézet, hátha ő is meglátja azt a dolgot.....és meglátta.....és Bélhangos is, aki izgatottan átnézett a lány válla fölött: mind a ketten megrémültek:
- MI AZ?!- kérdeztük egy emberként mind az öten.
- EGY HATALMAS CSAPATNYI SÁRKÁNY KÖZELEDIK HIBBANT FELÉ!!!
- Miiiiiiiiii?!
- ÚRISTEN!!!
- VÁÁÁÁÁÁ! VÉGÜNK VAN!
- Nyugalom! Menjünk, és segítsünk Hablatynak!- ajánlottam, és elhúzva a függönyt kimutattam- Egy ember nem bír el ennyivel!
- Igen! Biztos azt hiszi, hogy egy maga meg tudja állítani ezt a hatalmas sereget! Menjünk most!- ugrott fel Asztrid, és már trappolt is ki.
- Hej-hej!- csóválta fejét Bélhangos!- Nem tudjátok mit tesztek! Az ő sárkánya az Alfa, egyedül is legyűri azokat az ördögfajzatokat!
- Aha, biztos!- bólogattam mérgesen- Szerintem igenis kell neki segítség! Gyerünk srácok, induljunk, és szóljunk Valkának, és Eretnek is! Új harc kezdődik!
***
Valkának nem kellet kétszer mondania, rögtön felszállt Felhőugró hátára, és Indulást parancsolt:
***
Már csak Eretet kellett előszedni. Az egész partszakaszt felkutattuk érte, és Kőfejnek sikerült is észrevennie:
- JAAAAJ! OTT VAAN!- sikongatott.
Asztrid rögtön leszállt, és Viharbogárral felkapta a fickót.
- NEEEEE! Tegyél le!- üvöltözött Eret- Tudod, hogy utálom, ha ezt csinálod!
- Hát, mint tegyek, ha nincs sárkányod, amivel magadtól föl tudnál szállni!- vágott egy grimaszt Asztrid- Na, és az a szerencsétlen koponyatörő? Ott porosodik nálad? Használod egyáltalán szegényt repülésre?
- Hát...öööm.....HAGYJÁL MÁR EZZEL!
- Válaszolj, vagy leejtelek! Esetleg rád uszítom Kőfejet!
- OKÉÉÉÉÉÉ!- kiáltotta Kőfej, és már száguldott is- Jaaj, te! A szívem hajósa! Te bátor tengerész!
- Jó-jó, már egy ideje nem nyúltam hozzá!!!!.....csak megetettem meg ilyesmi!!.....tessék, válaszoltam, csak szabadíts meg ettől a.....!!!!- hisztizett Eret.
A kívánsága teljesült, a cipzárhát lemaradt.
- Hát így állunk! Szegény Pléhpofa, mit szólna most, hogy így bánsz a sárkányával?....Ejnye-bejnye!- dorgálta meg viccesen Asztrid, és a lényegre tért- Figyelj, te bátor tengerész, most szükségünk lesz rád! Egy hatalmas, vad sárkányokból álló felhő közeledik felénk! Meg kell akadályoznunk, hogy lerohanják a szigetet! Most szálj fel elém, és parancsold az embereidnek, hogy jöjjenek ők is!
Eret nagy nehezen fölszuszakolta magát, és visszafele kormányozta a siklósárkányt.
- Nézzétek srácok! Nem is vezeti olyan rosszul!!- mutatott Asztrid Eretre, és olyan fejet vágott, hogy attól röhöghetnékem támadt:
***
A mi kis seregünk így haladt, és kutatott Hablaty után, aki egy jéghegyen állva figyelte a láthatáron közeledő veszélyt.
Asztrid integetni kezdett mikor meglátta őt, és a többieket invitálva, felé szárnyalt.
Hablaty ahelyett, hogy megörült volna, még gondterheltebb arcot vágott:
- Hát ti mit kerestek itt?! Nektek a faluban kéne maradnotok! Anya?! Eret?! Mit akartok, mi folyik itt?
- Jöttünk segíteni! feleltük kórusban.
- Megőrültetek? Én elbírok velük, Fogatlan az Alfa, ő simán elbír velük!
- Ebben nincs igazad fiam!- mondta Valka- Minden vezetőnek kell pár párfogó, akik mindig mellette vannak, és érzékeltetik a többiekkel, hogy egybe tartoznak!
Hablaty gondolkozott, majd végül ezt mondta:
- Hát jó! Ti, Asztrid, Kiwi, Kő, Fa, Takonypóc, Eret, és Halvér szálljatok le arra a jéghegyre, és várjatok a jelre! Te anya, indulj el abba az irányba!
***
Hát így esett. Mi, heten egy csinos kis hófedte, úszó jégdarabon várakozunk arra a bizonyos jelre, ami csak nem akart jönni....csak vártunk.....és vártunk.....
Vége az első résznek! Folytatása következik!
Kiwi, a viking
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése