23 Az igazán jó barátok

Na végre, nyugodtan keltem fel!....
Semmi olyan dolog, ami még jobban tudná fokozni a helyzetemet!...
Egy sebzett bal kéz, egy sérült sárkány, ami hetekig nem repülhet, és egy lány, akit hősnek kiáltottak ki a tegnapi napon....MI JÖHET MÉG?!

Szóval a mai nap is izgalmas volt....vagyis inkább...nyüzsis.

A ma reggel úgy indult, hogy Újra bekellet fedtem Opál vágását, és kézből etetnem egy kis repülő hallal. A szárnya még mindig vibrál
- Bocs picim, most itthon maradsz! Nem vihetlek magammal!- mondtam neki, mikor az ajtóhoz léptem. Ő szomorúan elnézett, de nem tiltakozott...elkékülve elszenderedett.

***

Alig értem ki a főutcára, máris körémsereglettek az emberek, és azt a jelet csodálták, és fogdosták, amit tegnap rámfestettek: azóta se mostam le magamról.
Az asszonyok kérdezősködtek felőlem, az urak pedig egy képet hoztak nekem, ammi elvileg engem ábrázolt: Egy lobogó hajú amazon, aki egy vékony pupillájú sárkányon egy sárga körben előre mutat a fehér, bekötözött kezével.
- Eeem....ez én lennék?- kérdeztem.
- Persze!- bólogatttak- És beleírjuk a Testvért a krónikákba, mint a 7.sárkánylovast!....
- Öööm....várjanak egy kicsit!....Szerintem nem kell engem beleírni!.....nem akarom...elég ha csak Hablatyékról marad fenn valami....de a "hőstett" mehet bele! Ja, és a kép...hát....szép, köszönö-!
Ekkor láttam meg Hablatyot közeledni. Úgy megrémültem tőle, hogy rögtön beugrottam egy fickó háta mögé, és mutattam neki, hogy halgasson, vagykülönben.....!
- Jóreggelt! Nem látta valamelyikőlyük Kiwit?- kérdezte a fiú
"Neem"-ráztam a fejem hevesen a felém sandító embereknek.
- NEEM!- válaszolták mindjáan, aminek nagyon örültem.
- Hát....jó!-vont vállat Hablaty- Akkor mondják meg neki, hogy szeretnék vele beszélni ma, ebéd előtt!- és elsietett.
Lassan álltam fel a rejtekhejről: "Huh, ez meleg volt, de miről akar velem beszélni?....úristen, Asztrid is jön!!....GYORSAN VISSZA FEDEZÉKBE!!!

Hogy miért tojtam be tőle. Hát, szerintem nem olyan jó dolog, ha pont  van a szerelmednek egy barátnője, aki talán megtudta a titkot.
- Uraim! Nem látták Kiwit? ( hűha, déjá vu-m van! Húúú, vajon ki mondta ezt még rajta kívül?
- NEEEM!- bólogattak az emberek a betanult módon...
- Namindegy! Akkor ha megtalálják, azt üzenem neki, hogy akarok vele beszélni egy kicsit....
Legszívesebben guggolva maradtam volna....

***




Hát, ha menni kell, menni kell!...
Szorongva érkeztem meg a találkozóhelyre, ahol Hablaty már várt...
- Szia....-nyögtem.
Hablaty nem válaszolt....

- Hááát....öööm, tudod....ugye tudod, mit mondtál tegnap nekem....?
- Igen....
- És....hát,....azt már mióta tartottad magadban?
- Mióta hozzátok kerültem.....tudod, mikor 10 éves voltam....!- válaszoltam sírásra görbülő hanggal- De azt, tényleg komolyan gondoltam, és én tényleg szeretttelek, és még úgy is beléd voltam habarodva, hogy már tudtam, hogy Asztriddal jársz, meg, hogy-
- Kiwi....Nyugi!-fogta meg a válammat- Tudom...mostmár tudom!....és...Meglepőddtem de nagyon jól esett, amikor azt mondtad, hogy szeretsz...
Gombócot éreztem a torkomban....de folytatta:
- Tudod, sokáig gondolkodtam, hogy mit tegyek így! De már tudom: Kiwi, szeretlek, úgy mint egy fantasztikus lányt, egy tök jófej barátot!....és most azt mondom, Testvér, legyünk szövetségesek!...mert nem vagy a szerelmem, de egy egyszerű barátnak se mondanálak!....ezért! Áll az alku?...
Ekkor megölelt engem. A lelkem könnyebb lett, és egy szakadozott sóhajtás szakadt fel belőlem:
- Rendben......legyen!....- és még szorosabban szorítottam át.

Amikor fölnéztem, még rámmosolygott, majd még egy hosszú öleléssel elbúcsúztunk.

***

Hablattyal már kibékültem, de egy valaki még hárta volt, akitől a legjobban rettegek: Asztridtól.

Nem is mertem a faluban maradni..."Csak jó, messzire onnan!"-zakatolta a fejem, és futva egy hajóra felkérezkedve Hónajnyalira menekültem.

Olyan megnyugtató volt a tenger zúgása, de a szívemet, még mindíg mardosta a bűntudat. Mit fog Asztrid velem csinálni? Azt mondja:

" Soha többé nem leszünk barátok!", vagy

" Száljj le a pasimról"??

Összekucorogva készültem fel a legrosszabbakra...

És Pont ekkor landolt le mellém Asztrid...

- Hát itt vagy?- kérdezte- Már kerestelek...

Egy picit odébbcsúsztam tőle.

- Miért félsz tőlem? Nem harapok!- ült le a lány- Én is megtudtam, hogy mit mondtál Hablatynak azon a  napon....

- MONDJ BÁRMIT!- törtem ki.

Asztrid sóhajtot, és teljesen nyugodtan magyarázni kezdett:

- Én totálisan átérzem, hogy miket gondolhattál, mikor megláttad őt!....Én is UGYANÍGY ÉREZTEM!...amikor megismertem, TELJESEN átfordultam!

Egy csomó dolgot máshogy kezdtem szemlélni!...és IMÁDTAM ŐT!....hogy mostmár járunk, meg hogy több ideje együtt vagyunk, már nekem több, mint egy lelki-társ!....Ezért nem haragszom rád!

Ekkor közelebb húzódott hozzám, és fonogatni kezdte a hajamat. Ketten, csöndben néztük a láthatárt, miközben Asztrid valami ilyesmi dalt énekelt, bele a messzeségbe:

***

- Amúgy hogy jutottál ide?- kérdezte a dal, és a hosszas-hosszú csend után.

- Hajóval menekülztem ide!-válaszoltam

- MENEKÜLTÉL?- nevettett Asztrid- De miért? Hiszen tudod, hogy te vagy az egyik legjobb barátnőm!

- Tényleg?...-néztem fel lelkesen.

Ő bólogatott, és feltápászkodva Viharbogárra mutatott:

- Elviszlek!- jelentette ki- Ma késő délután lesz Sárkányharcos parti!

- Micsoda?-eszméltem fel, mert erről semmit se tudtam előbb.

- Igen, Hablaty mondta! Tudod, egy ilyen kis beszélgetős-nevetgélős bulira gondolt!

Nem kellett kétszer mondani nekem, hogy felpattanjak a legjobb barátnőm mögé

***

Amikor beléptünk az aréna bejáratán, Halvér, Takonypóc, és az ikrek rögtön felémcsörtettek, és majdnem megfolytottak az ölelésüktől:

Alig tudtam kiszabadulni, és megkérdezni tőlük:

- Hát...ez jólesett!.... De miért kaptam?

- Több okból....elvileg!- von vállat Fafej

- Azért, mert 1. Kerestünk égen-földön 2. Szerinted amikor tegnap a földre terítettünk teljes erőből, az ölelésnek számít?!

" Hát....ja, félig-meddig! :-)

- Na, akkor mit fogunk csinálni?- váltottam témát.

- Eszünk egy Nagy Halas Cipót!- ajánlotta Takonypóc, és felémnyújott egyet.

***

Volt nagy evés ivás!

Miután elfogyasztottuk, Hablaty, és Asztrid felállt a helyéről, és poénból előadtak egy kis paródiát:

- Hééj! Én vagyok Fertelmes III. Hablaty, és itt, Hibbanton én parancsolok!

Szolgáim, alattvalóim! Csókoljátok meg a csizmám nyomát!

- Ó uram, ó uram!- kántálta Asztrid.

Mi, többiek is beszálltunk a hajlongásba, de alig bírtuk visszatartani a röhögést.

- Naésaztán!- folytatta Hablay a baromkodást- Egy pompás ötletem támadt! Leigázok egy falut....

...és miért ne tehetném meg, hiszen főnök vagyok!? ( hahahahaha!)

Asszony!! Süss nekem egy jakot!! Iziben!!

- Óh, igenis uram!...

- Igenis!!- grimaszolt Asztrid,...

...de úgy, hogy elvesztettem az önkonntrolt, és kiszakadt belőlem egy hangos, hosszú hahota...

Utánam a többiek is kidőltek a röhögéstől:

- Ti nem vagytok százasok!- fulladoztak, amitől Asztrid, és Hablaty is kuncogva mellénkpenderült

 Ilyen röhögcsélés fogadta a kérésre elmesélt Hibbant-szigetes viccemet is...

Aztán felvetettem azt az ötletet, hogy eljátszok egy Vonzó Csajt. Lábamat feltettem Halvér vállára, és hajtincsemet csavargatva csücsörítettem a barátaim felé.

- Uramatyám! Kiwiii!...- kacagott Asztrid és Hablaty.

A többieknek más volt a véleményük. Kőfej azonnal majmolni kezdte a mozdulataimat, hogy a fiúk inkább rá figyeljenek.

Takonypóc pedig, mintha hájjal kenegetnék így szólalt:

- Ez nem vicces....hanem vadító! Úgyhogy ha nem akarod, hogy MEGŐŐŐŐŐŐŐRÜLJEK, kéééérlek hagyd abbaaaaa!.....

Így is tettem. Felettébb meglepett Takonypóc ezen megnyilvánulása, ami arra ad okot, hogy Kőfej, már kevésbé érdekli őt....de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot...

- Mielőtt hazamennétek, mondanék valamit nektek: Tudom, hogy a lelketek mélyén irigyeltek, hogy Hősnek kiáltottak ki engem! Ugye?

- Igeeeen!

- Igen!

- Hát ja

- Igen!

- Tudom, milyen érzés ez! De tudom, hogy lehettek Ti is, igazi hősök!.....Most csak annyi a dolgotok, hogy halgassatok rám!

És elkezdtem mesélni nekik a Hétköznapi Hősökről, akiknek példájával a barátaim is igazi példaképek lehetnek!

 

 Hős az a tisztaszívű gyermek, kit a sors is verhetAki visszaadja a tárcát, nem pedig elvesz
Ő vígasztal, bátorít, mégegyszer próbál
Nála van más is az önös szempontoknál
Aki imádkozik érted, akármi is az istene
Szíve menedék csupa jóval az is tele
Tetőt ad az elázottnak, nem vagy egyedül
Ha bajban vagyunk, jön ő, segít összerakni



Aki gond nélkül hobbiból másokat ápol
Akkor is bátor, ha fél a haláltól
Akit nem irányít érdek vagy tábor
Nem marad távol a Nirvana-tól
Nem az én szempont, hanem a másik
Hogy nem feszülhet el a húr a pattanásig
Nézzünk magunkba és gondoljunk arra: mindenkinek jól jönne egy védőangyal ma

(Bridge):

Jövőtől félni sok embert gátol
Hős vagy áldozat éli magától
Létezik erő, példaérték
Lépten-nyomon a bátor
Gyerünk, nézz szét
Ahol nem halt ki még a jóindulat
Ott esély van arra, hogy jól indulhat
Benned is rejtőzik valahol egy hős
Próbáld ki, te vagy a felelős


Benned is ott lakik egy hős
Csak találd meg valahogy (hétköznapi hősök)
Tegyél ma jót valakivel
Hogy jobb legyen a napod


Hétköznapi emberek (már megint?), idősek, gyermekek (mégis kik?)
Cipelik a terhet, akkor is, ha tovább már nem megy
Vidám szomorúság (micsoda?) átvenni másnak a súlyát (hogy?)
Mindezt feltétel nélkül (mért?), lényegtelen a tanulság



Anya, ki minden nap hős, meséje csodavilág
Ki mással törődik, nem csak az orráig lát
Aki eléri a célját, úgy, hogy segít hátra is
Megmutatja, hogy sikerül, majd lehet másnak is
Ápol, kitart, őszintén gyászol
Aki elfogadja, ha el kell engedni magától
Aki mások örömében igaz módon osztozik
Nem csak a sikeres hős, az bizony a szorgos is



Néha egy jó szó, egy kar, mely átölel
Kell mindenkinek olykor az a perc, amit élnie kell

Jövőtől félni sok embert gátol
Hős vagy áldozat éli magától
Létezik erő, példaérték
Lépten-nyomon a bátor
Gyerünk, nézz szét
Ahol nem halt ki még a jóindulat
Ott esély van arra, hogy jól indulhat
Benned is rejtőzik valahol egy hős
Próbáld ki, te vagy a felelős



Benned is ott lakik egy hős
Csak találd meg valahogy (hétköznapi hősök)
Tegyél ma jót valakivelHogy jobb legyen a napod 

Kiwi, a viking