30 Hablaty, repülés, száguldás

Azt mondta, hogy itt várakozzak...
Itt, ezen a sziklán.
Futott, biztos sietett még valamiért...de hadd fusson....én bírom....és Opál se mozdul, az tutifix!

Így lestem az utat, ahol Hablatynak jönnie kell. Tudtam, hogy ez a kettesben töltött nap, csak mint "barát a baráttal", vagy "mester a tanulóval" módon fog eltelni...de nem bántam: így is úgy is megtanulok repülni!
Hablaty már jött is, kezében valami kezes-lálbas, bőrből készült cuccal.
- Ez lenne az?-kérdeztem.
- Aham...-bólogatott-...menj,és vedd fel ott, amögött a bokor mögött!...Nuygi, én nem vagyok olyan, mint egy...öööm...olyan...
- Egy jellegzetes fiú?
- Óh. Igen!...olyan!-derült fel a fiú, és hátat fordítva nekem Fogatlannal kezdett foglalkozni. Bíztam benne, tudtam, hogy még fél szemmel se néz hátra.

Amíg így készülődtem az alábbi párbeszédet hallottam:
- Na, mivan Lusti?...valaki itt nagyon álmos!...NAAAGYOOON! Egész éjjel randalírozott a tetőn, most pedig olyan mint egy mosórongy!...UGYEE?

-Roooorrrr!-morgott morcosan Fogatlan.

 Nézz csak Opálra!...Ő friss, és ÜDE!!.....figyelsz te rám egyáltalán?

Az éjfúria duzzogva elfordult, és nem nézett Hablaty szemébe. Köbö ilyen morci fejet vágott.

-Jaaj haver!...Ugye nem gondoltad komolyan?- illetődött meg Hablaty- Tudod, hogy csak viccelek!...

Fogatlan felé lépet, és megpaskolva őt, vigasztalni kezdte:
- Te ilyen vagy haver....és nem is akarom, hogy más legyél!
















Opál az alábbiaknak szemtanúja volt, ám okos sárkány módjára nem avatkozott bele a dolgokba: figyelt engedelmesen, mint Rozi a moziban.
Hosszú csend után végül Fogatlan hátrafordult, és rögtön fogócskára hívta őt.

- Na?....Fogatlan kiengesztelődött?-bukkantam fel végül később, mintha alig hallottam volna valamit az előzőekben történtekről.

Ő csak bólogatott, és végignézve rajtam kuncogni kezdett.

- Mi van?-értetlenkedtem, és egy kicsit sértődött arccal szemlélni kezdtem Hablatyot.

- Áh, semmi- tagadta- Jól áll a cuccom....rajtad!

- Hogyhogy rajtam?...másokon nem?

- Igen...vagyis nem, másokon nem áll jól....merthát ez az én testemhez van igazítva.

- Óh igen, férfi testre!- bólogattam, és mindketten nevetésben törtünk ki.

- Szóval, megmutatom, hogy működik- vetett véget a szórakozásnak Hablaty- Itt van ez a pöcök....vagyis gomb, most mindegy!...Létszi, ezt az egyet ne húzd meg túlságosan, mert már egy kicsit megviselt...Asztridnak köszönhetően!

Tudtam, hogy mire gondol:

- Oksa!- mosolyogtam, és...csak MOST, csak MOST volt időm alaposabban végigmérni őt: HABLATYON IS REPÜLŐRUHA VOLT!!!

A srác észrevette, hogy majd' kigúvad a szemem a meglepődöttségtől, úgyhogy lazán magyarázni kezdett:

- Jókor veszed észre....már régebben elkezdtem csinálni egy másodikat, hátha ez ( ami most rajtam volt) egyszer mégis fölmondaná a szolgálatot...

- Remélem erre nem kerül sor!

- Én is remélem....szóval ezen az újjon nincs annyi gomb és egyéb aprócska kallantyú ( de imádom ezt a szót!) mint az eredetin, de ugyanúgy képes a siklásra.

-Ahaaaam....akkor jó, már megijedtem.

- Nah, már így is túl sokat beszéltünk...induljunk is, vagykülönben eldumcsizzuk az egész napot!- eszmélt fel Hablaty, és intve a sárkányoknak, indultunk is.

***

Már olyan magasra repültünk, hogy a kezünkkel meg tudtuk volna fogni a felhőket....de, persze, ez lehetetlen lett volna. :-)...Így csak repültünk, én pedig türelmetlenkedtem, hogy mikor kezdjük már.

- Oké! Itt jó lesz!- bólintott Hablaty, és fölvette a sisakot. Imádom, amikor rajta van, és ezt szóvá is tettem:

- Jól áll a sisak!....vagyis: tök király! B-)

Hablaty vállat vont, és megköszönte a bókot- Na...akkor most álljak be neked hősi pózba és bámulsz engem, vagy kezdjük is!

- Kezdjük!

Egy nagy lendülettel lehajoltam, hogy megnézzem miylen magasan vagyunk: KÁR VOLT. Alig tudtam visszakéreckedni a nyeregbe. A tenger több méter magasan tátongott alattunk.

- Na ne!...erről nem volt szó!- replikáztam.

- De hát repülni az égben szoktak nem?-nézett rám Hablaty.

- De....végül is!- törődtem bele, és máris kattogni kezdett az agyam a végrendeletemen:

"Csak egy "játék" volt csupán, és mily' komoly vége lett..."!

- Három....Kettő!

Hablaty már számolt is vissza a felkészülésre.

A copfomat szorosan megkötöttem, és egyenesen felülve a nyeregben vártam a végszót:

- ZUHANÁS!

Már süvítettünk is lefelé.

- HUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

Csak úgy fütyült mellettem a szél. A hajam lobogott, és most éreztem igazán, hogy a testem olyan apró pille csupán a hatalmas világhoz képest!

- Ugye milyen KIRÁLY?!- kiáltotta Hablaty.

- Az! Értem, hogy miért vagy ilyeneknek a rabja!- válaszoltam.

És ebben a pillanatban érkeztek meg a sárkányaink is. Egy titokzatos jelre utánunk lódultak, és most mindkettőnk a maga sárkányával folytatta a szabadesést.

- És MOST Kiwi! Most tárd ki! MOST!

Egyszerre pattantak ki a szárnyaink. Egy percre bennszorult a levegőm, amikor egy hirtelen mozdulattal a szél felkapott, és fölrántott a magasba, pont Hablaty mellé.

De a látványért megérte. Fantasztikus volt, ahogy a sziget alattunk, mint egy térkép kinyílt és laposan elterült alattunk.

" Ahogy barátaim, viszlát szárazföld! Én már örökké repülni fogok!"- jelentettem ki magamban.

Opál csodálkozott, hogy pont az ő lovasa siklik épp mellette, de később már ez nem zavarta, és beletörődve szárnyalt  mellettem  előre, amíg a szél négyünket magától hajtott a felhők közé.

Aztán, amikor már lassultunk, szimplán felkapaszkodtunk a sárkányunk oldalára.

- Létsziii! Csináld meg ezt mégegyszer!- kérleltem Hablatyot, aki végül beleegyezett:

- Oké...de ez egy kivételes alkalom!....máskor nem fogok a kedvedért pörögni-forogni neked!

És ekkor megint levetette magát....de most hamarabb feszítette ki a szárnyakat.

Fogatlan lecsapódott mellőlünk, és fejjel lefelé hullott alá, hogy Hablaty megfordulva a nyergébe üljön.

- Ezek megőrültek- ráztam a fejem- Vajon túlélik-e sebesülés nélkül?
És igen, megúszták. Még a víz felszín felett pár méterrel megfordultak, és egy szép zuhanással megúszták a csobbanást...és az éjfúria is jóllakott! :-)

***

-Eszméletlenek voltatok!- gratuláltam Hónajnyalin a landolás után- Életem egyik legmerészebb kalandja! Köszönöm!

- Nem tettem semmit!- szerénykedett Hablaty.

Hosszasan néztünk egymásra...és ekkor jutott eszembe egy dal, ami mintha csak ez az alkalom ihletett volna meg:

Tudod, hogy az igazat mondtam Érzem a szeretetet Te is érzed Én is érzem!

- Na, még van egy csomó időnk!...mit csináljunk?

- Vegyél fel magad mögé, és repüljünk úgy, mint azokban a sárkány-nélküli időkben!- vetettem fel.

- Aj...Ti lányok, és a romantika!- sóhajtott Hablaty, de engedelmesen felengedett maga mögé.

És mentünk egy kört...mint akkor....régen...A gyönyörű idők! :-)

***

Mosolyogva érkeztünk vissza Opálhoz.

- Most pedig te mondj valamit!- billentettem félre kissé a fejem- Mit kívánsz?

- Na....milyen volna, ha megnéznénk azt a ködös hegyet ott?

- Miért ne? :-D Királyul hangzik!

***

Hablaty, és Én a hegy körül fogócskáztunk, és ijesztgettük egymást. Hangokat kiadva ordibáltunk a résekbe, és ha egymásra találtunk, egy másodpercre összefogódszodtunk....és ezt úgy, mint barát a baráttal...

Ez volt ittlétem egyik legfelemelelőbb élménye. Hablaty megmutatta nekem, milyen jó dolog is a sárkányok szeméből nézni a dolgokat, és hogy nem kell azzal törődni, mi volt köztünk a múltban: mindketten emberek vagyunk, és kedves ismerősök.

Kiwi, a viking