Mind az öten a szemünket dörzsöltük, és laposakat pislogva vártuk a választ Asztridtól....
Ezen a reggelen mindenkit felkeresett, és a baltájával majdnem betörte az ajtókat a nagy dörömböléstől...persze, hogy rögtön felkeltünk, mert nem tudtuk mi ilyen sürgős...
- Ma Hablaty nem tud jönni mert dolga van...de az az az ötletem támadt, hogy játszhatnánk Sárkányversenyest!...vagyis valami olyasmit! A lényeg, hogy a fogó mindenkit elkapjon, és hogy a többiek minnél gyorsabbak legyenek! Így tudunk a legjobban fittek maradni a jövő tavaszi évad nyitó mérkőzésre!...még egy fontos dolog: MOST MINDENKI TEGYE LE A FEGYVERÉT! Te is Takonypóc! Nehogy megint leüssél, mint ahogy azon a nyári versenyen is akartad!
Igen, pontosan így volt:
A srác felől hosszú csönd támadt: úgy látszik, ő is emlékszik még rá!
- Tééényleg? Olyat csináltam volna?- hitetlenkedett ártatlanul, mintha az előbb állított eset meg se történt volna.
- Hát igen!....idővel megszépülnek az emlékek Takonypóc!- vigyorgott Asztrid, majd mi is mosolyra fakadtunk.
***
- Szóval....ki lesz az első fogó?
- Én nem!
- Nem-nem!
- Neeem!
- Én sem.
- Én nem, mert úgy is seperc alatt elkapnék mindenkit!
- Takonypóóóóc...!
- Oké-oké!...
- Akkor Te? Kiwi?
"Francba!!!....pedig ha matek órán csöndben maradok, akkor az általában bejön! :-/"- dohogtam magamban....na mindegy, vállat vontam, és felpattantam Opálra.
***
Húh, nem is gondoltam volna, hogy a barátaim sárkányai ilyen gyorsak!...de hát miért is lepődöm meg, hisz' a sárkányversenyeken is a sebesség a lényeg!
Úgy nyomtam Opál oldalát, mint a fene, amit a sárkányom szóvá is tett egy morgással...
Először Halvért értem el.
- MEGVAGY!- kiáltottam fel diadalittasan.
- Jaj, nem már!....megint mi vagyunk az első kiesők!- nyafogott Halvér- Na mindegy kislány, majd gyakorolunk egy kicsit!- és ebbe beletörődve eltávoztak az útból.
Az ikrek szintén könnyű prédák voltak. Megint hajbakaptak valami hülyeségen, és nem tudtak a sárkányaik hajszolására figyelni: a cipzárhát komótosan lebegett.
- Álj Kiwi!- kiáltott fel Fafej, amikor meglátott engem.
- Miért?- tanácstalanodtam el.
- Mert ha igazán a haverunk vagy nem kapsz el minket!
- Úgy ám!- helyeselt Kőfej is.
- Ejnyeee!....nem fogtok engem félrevezetni!- fenyegetőztem viccesen-
Én még mindíg a haverotok vagyok, de mivel ez egy játék, rendes nevén fogócska, ezért hát.... MEGVAGYTOOK!
Már csak ketten maradtak, akiket még el tudok kapni: Asztrid, és....Takonypóc.
Kampó ügyesen, cikk-cakkban repült előlem, úgyhogy nehéz volt közel jutni hozzá.
Már látszottak rajtam a "Vigyázz-mert-mindjárt-bepipulok!" érzés jelei: beharaptam az ajkam, erősen markoltam a nyerget, a szememet összehúztam, és hörgéshez hasonló hangot adtam ki minden egyes légzésnél ( kész vadállat vagyok!)
- Gyerünk! Harcolj még!....Imádom az akaratos csajokat!- dumált hátrafele Takonypóc, és nagyobb sebességre kapcsolt.
Ekkora pofátlanság hallatán, akkorát rúgtam szegény Opálba, hogy az elszabadult, és Kampó mellé süvített de olyan gyorsan, hogy a hajam kibomlott, és barna hajfürtjeim megint szabadon lobogtak a szélben....
Takonypóc tekintete azonnal rámragadt, köbö ilyen arccal bámult fel rám:
- AAAARG!!
- Mi a gond...?
- Áh....- most kaptam az alkalmon, és megütöttem Takonypóc vállát- Semmi: MEGVAAAAAGY!
Amikor szétkémlelve rádöbbentem, hogy Asztrid maradt ki, utolsó adag erőmet összeszedve nekilódultam....
De hiába...
Nem bírtam vele...
Viharbogár könyebben vette az akadályokat, mint szegény Opál...
-Mindegy Aszrid!....fel-....feladom!....Túl....gyors vagy!-ziháltam
A lány kaján mosolyt öltött.
- Nem vagy túl kitartó!- szólt- Ha megvannak a többiek, akkor engem is simán utolérhetsz!
- Dehogy....már velük is alig bírtam!....
- Hát jó....most az egyszer feladhatod, és most én leszek a nyertes....
....de ne felejtsd el: máskor nem engedem, hogy feladd!! Vagykülönben lehajítalak! :-)
- Megfogadom!- nevettem, és leszálltam egy kicsit pihenni a következő fogócskáig.
***
Később mindenki sorra került....és megfogadtam a tanácsot: nem adtam fel, amíg el nem kaptak engem!
***
Délután együtt sétáltunk haza ( az ikrek, Halvér, Takonypóc, és Én). Totál ki voltunk fulladva, és arról beszéltünk, hogy lehet, hogy egy kicsit bepuhultunk az őszi átállás során. Erről dumcsiztunk, mígnem Takonypóc meg nem törte a csöndet:
- Fogadjunk, hogy én meg tudok táncoltatni két lányt is egyszerre?
Megálltunk, és körbeállva alkudozni kezdtünk.
- Jaj, Takonypóc!- rázta a fejét Halvér azt jelezve, hogy
1. Szerinte ez lehetetlen
2. Nem hiszi el, hogy Takonypócnak megint a felvágni-akarás jár a fejében.
Fafej nem szólt semmit, de Kőfejre sandított, mert tudta hogy a húga is benne van a "két lány"-ban. Az, szemét forgatva sóhajtott egyet.
Én is miután fújtam egy nagyot, előreléptem, előrébblöktem Kőfejt, és széttárva a karomat vállakoztam:
- Akkor lássuk! :-D
Hát ez valahogy úgy nézett ki, hogy Takonypóc mindkét kezével forgatott minket ( imádok forogni!!). Amíg én vadul ráztam mellette, Kőfej mint egy rongybábu engedte, hogy a srác ide-oda ráncigálja. És ha épp találkozott a tekintetünk, morcos fejet vágott nekem....de mi van akkor, ha én jobban szeretek táncolni, mint ő?! :-D....így sikerült a nap végére egy mini-táncos-napot csinálni....ennek köszönhetően még jobban kifáradtam!....
Kiwi, a viking
Szegény te! Jó pihenést! :)
VálaszTörlésKöszi! *a lábához kap az izomláztól, de mosolyog rád*
Törlés