Szervusz Kéra! VÉSZHELYZET VAN!! Jó, nem olyan gáz, de azért mégis...cikis, furcsa, idegesítő, tudod!...mindegy, inkább elmesélem: Tegnap az ikrek meggyanúsítottak azzal, hogy Takonypócba zúgtam. Tudod, hogy ez nem igaz!!...ám ma este volt időm átgondolni az elmúlt hónapokat, és rá kellett ébrednem a valóságra....hogy nem Én zúgtam belé, hanem Ő belém!!! Hát gondold csak át! Ha valaki gyakorta táncoltat, vagy helyet ad maga mellett, esetleg a lobogó hajad és az alakodat bámulja....!!...akkor nem tudok másra következtetni! Aztán szerinted Kőfej odavan érte? Nem úgy néz ám ki! Az a csaj irtó zűrös, minden nap máshogy viselkedik, és hol szereti őt, hol nem. Úgyhogy mit tehet ekkor az agglegény a természet lágy ölén?!...Lecsap egy őrizetlen valakire!
Úgyhogy megfogadtam: végére járok ennek a dolognak! Hétfőtől beköszönt a tél itt északon, más gondom is akad addigra! Addig is minden jót!
Ivett
***
Feldúltan sétáltam az erdő körül...egyszerűen idegesített ez a dolog, és nem tudtam, mit kell reagálni ilyenkor. Azt kívántam, bár ne jönne most senki, hogy higgadtabban átgondoljam ezt. De kéretlenül is, vajon ki járt épp arra?....Hát Takonypóc! Azt hittem felkötöm magam! - Na? Mizu?...Hogy aludtál?- ásítozott, és felfele tartva a karjait nyújtózkodni kezdett. De ez csak a csel volt: Tudtam, hogy a következő lépése az lesz, hogy a vállamra teszi a kezét. " Na azt már NEM! Most vagy soha!" És megszorítva a csuklóját lekaratéztam a földre. - Najó, mostmár komolyan érdekelne mi folyik itt!- jelentettem ki hűvösen, majd ráléptem a jobb lábammal. Próbáltam Asztrid ridegségével viselkedni, és valamelyest sikerült is ilyesmiképp kinéznem:
-" Kár, hogy nincs nálam a nyilam!"-gondoltam-"Most simán lelőhetném....de inkább elég ha csak leütöm!...! A szél vadul süvíteni kezdett...a hajgumi elengedte a hajam, de most nem érdekelt, inkább egy vad ordítást hallattam.... És már emeltem a kezemet....de akkor belenéztem az elkerekedett, ijedt kék szemébe:
Nem! Soha nem öltem embert, és most se fogok!...még EZT se!
A karomat lassan leeresztettem, de a lábam még nem vettem le róla.
- Oké, bocs...inkább maradj ott, és válaszolj a kérdéseimre!- utasítottam.
Néma csönd: Ezt igennek veszem!
- Ugye igaz, hogy a fiúk szerint már csak Kőfej, és Én vagyunk egyedül szingli lányok a faluban?
Bólogatott.
- És az is igaz, hogymivel Kőfej nem díjazza a közeledésed, Te most nálam akarsz inkább bevágódni?
Néma csönd.
- VÁLASZOLJ!...IGAZ, VAGY NEM?!
Lassan, szakadozottan bólogatott.
- Oh!- hőköltem hátra, és elszégyelltem magam.
Vadul pislogtam, és nem tudtam mit kinyögni....eközben Takonypóc is föltápászkodott.
-....Akkor most mi legyen?...-kérdeztem.
Jó, hosszú ideig bámultuk a másikat. Vártuk a választ, ő vajon mit akar, mi legyen a jövőben? Szorult helyzet, meg kell hagyni!
"Túl jófej vagyok...mégiscsak le kellett volna ütnöm őt!" Amikor egy erősebb szellő meglobogtatta a ruháinkat, Takonypóc megszólalt:
- Hát jó...akkor leszállok rólad!
- Ne-ne-ne-ne-ne-nem kell! Nem kell leszállni rólam!- rohantam utána, mert már megint az angyal szólt belőlem, aki szerint: "Most ez a nyomorék hazamegy, kibőgi magát, és holnaptól úgy fog idegesíteni, mint a fene, ha nem vigasztalod meg!"
-...nem kell?- állt meg Takonypóc...úgy látszik, nem értette.
- Nem ám!...vagyis...-bizonytalanodtam el- Tegyél úgy, ahogy akarod!...
Legyökerezett lábakkal néztem, ahogy a nagy, fekete hát egyre kijjebb baktat az erdőből...
- Na és most?...Mit hoz a jövő?
- Mit szólnál ma egy kis kutatómunkához Opál?- kérdeztem ma reggel a sárkányomtól, miközben egy darab füzetért, és pár ceruzáért túrtam épp fel az egész lakást- Megkérdezhetnénk a srácoktól, kinek mik voltak életében a legsorsfordítóbb eseményei! Azt ide felírom, és megmutatom a modern-koriaknak!...ha valaha vissza is akarok menni oda.....
Néma csönd támadt. Nem, nem akarok visszamenni!! Itt érzem jól magam!....nincs iskola, nincsenek ellenségek, semmi rossz dolog nincs itt, ami otthon van!
Opál megbökött, és az ajtó felé mutogatott a farkával, amivel rögtön kizökkentett.
- Igazad van picim!- eszméltem föl- Induljunk is.
Először Takonypóccal hozott össze a sors.
- Szevasz!...Mizujs Kőfejjel?
- Óh, a hercegnőm?...Jól, bár most épp bujkál előlem!- vont vállat ő, és az egyik bokor mögé próbált sandítani.
- Öööm...na és miért?- érdeklődtem. Már húztam is elő a kis füzetet, hogy a beszámoló után azonnal rákérdezzek.
- Ma reggel, amikor találkoztam vele, megkérdeztem tőle, hogy elmenne-e velem egy körre ( "Aham, a magad módján!"-gondoltam")...Ám ekkor...az a szépség felordított, és teljes erejéből hozzányomott a falhoz...majd nem bírt tovább velem, leestünk a földre ( Ujjuj....vegyük úgy, hogy ezt nem is hallottam")Azt mondta: "- NEM! És NE kutakodj utánam!!", majd elrohant...Óh, az az ordítás, milyen akaratos, és tiszta volt! Most is a fülemben cseng ( "Szegény te...NYOMORULT!")!...
- Hát...ez furi volt!- szakítottam félbe. Amúgy...!
- Na, inkább megyek, ha megbocsájtasz. Megyek megkeresni őt! Úgysem rejtőzhet előlem!
Azzal Kampóra felpattanva pár perc alatt elrepült.
Fejemet ingatva néztem utána.
- Kész balek szegény!- sóhajtottam. És eszembe jutott az a szám, amit akár ő is énekelhetne ordítva...
Baby, ma este zsákmányul ejtelek
Levadászlak, és élve felfallak
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Talán azt hiszed elrejtőzhetsz
Mérföldekről megérzem az illatodat
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Baby, az vagyok
Szóval mit akarsz tenni velem
Olyan mintha nem tudnánk megállni,
ellenségek vagyunk
De kijövünk, mikor benned vagyok, eh
Olyan vagy, mint egy drog, ami megöl engem
Teljesen felnyeslek,
De a magasra török mikor benned vagyok
Yeah újra kezdheted, szabadon elfuthatsz
Találhatsz más halat a tengerben
Színlelheted, hogy el van rendelve
De nem tudsz távol maradni tőlem
Még mindig hallom, ahogy kiadod azt a hangot
Legyűrtél a földön gördülve
Tettetheted, hogy én voltam
De nem, oh
Baby, ma este zsákmányul ejtelek
Levadászlak, és élve felfallak
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok
Talán azt hiszed elrejtőzhetsz
Mérföldekről megérzem az illatodat
Épp mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Baby, az vagyok
Szóval, ha elfutok nem elég
Örökre a fejembe ragadtál
Szóval azt teszel, amit akarsz, eh
Szeretem a hazugságaidat felfalni
De ne tagad meg az állatot
Ami életre kell mikor benned vagyok
Yeah újra kezdheted, szabadon elfuthatsz
Találhatsz más halat a tengerben
Színlelheted, hogy el van rendelve
De nem tudsz távol maradni tőlem
Még mindig hallom, ahogy kiadod azt a hangot ( aham, azt a harci ordítást, amivel meg akart ölni.... :-()
Legyűrtél a földön gördülve
Tettetheted hogy én voltam
De nem, oh
Baby, ma este zsákmányul ejtelek
Levadászlak, és élve felfallak
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Talán azt hiszed elrejtőzhetsz
Mérföldekről megérzem az illatodat
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Baby, az vagyok
Ne mond, hogy nem hazugság, hazugság, hazugság
Nem tagadhatod, hatod, hatod
A szörnyet benned, belül, belül, belül
Yeah yeah yeah
Ne csajszi ne hazudj, hazudj, hazudj hazudj
(Ne csajszi ne hazudj)
Nem tagadhatod, tod tod tod (Nem tagadhatod)
A szörnyet benned, belül belül belül
Yeah yeah yeah
Yo
Whoa
Whoa
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok
Épp, mint az állatok (yeah)
Állatok (yeah)
Mint az állatok-ok (yeah)
Áuuu
Baby, ma este zsákmányul ejtelek
Levadászlak, és élve felfallak
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Talán azt hiszed elrejtőzhetsz
Mérföldekről megérzem az illatodat
Épp, mint az állatok
Állatok
Mint az állatok-ok
Baby, az vagyok
Ne mond, hogy nem hazugság, hazugság hazugság
Nem tagadhatog hatod hatod
A szörnyet benned, belül belül belül
Yeah yeah yeah
Ne csajszi ne hazudj, hazudj, hazudj hazudj
(Ne csajszi ne hazudj)
Nem tagadhatod, tod tod tod (Nem tagadhatod)
A szörnyet benned, belül, belül, belül
Yeah yeah yeah
***
Továbbmentem. Nem volt túl népes ma a főtér, csak mi ketten Opállal ballagtunk rajta, amíg el nem süvített mellettem a nagy szőrös bundában Halvér.
- Áh, szia Halvér!...öööm...Lenne egy kérdésem...!
- NEM ÉREK RÁ!- kiáltott vissza- Most sürgősen ismételnem kell, az éjszaka folyamán minden kiment a fejemből.
A futólépések zaja halkult, ahogy Halvér is lassacskán egy ilyesmi ponttá vált a távolban: .
***
- Mmmmizu Kiwi?- ugrott rám Fafej hátulról. Halálra rémültem:
- Mi a?..Fafej, nagyon megijesztettél!
- Hát ez a dolgom!!....Én igenis ijesztő vagyok!! - Úgy begyorsult, hogy csak magára tudott mutogatni.
- Oké, oké Fafej, leállhatsz!- nyugtatgattam az, idegbetegnek nyugodtan mondható, srácot.
- Mi folyik itt bátyó?!
- Kőfej!...Hát te is itt vagy?- lepődtem meg.
A lány félrefordította a fejét, és egy grimaszt vágott.
- Miért? Hol kéne lennem?
- Áh, sehol! Csak úgy mondtam!...lenne egy kérdésem...
- VÁRJ-VÁRJ! Tudom mit akarsz kérdezni!- heveskedett Fafej- Merre vannak a többiek?....és Takonypóóóóc....?
- JUUUUUJJJ!- szállt be Kőfej is, majd egy kis gondolkodás után felvisított- MI?! MI VAN VELE?!
- Hagyjátok már ezt abba!!- dobbantottam egy nagyot a lábammal- Nem, nem tudom hol van, és nem, nem ezt akartam kérdezni, és NEM: NEM VAGYOK BELÉZÚGVA!
- Na, hála istennek!- sóhajtott Kőfej.
- Jaaaj, ne már!- nyafogott Fafej- Már rég nem volt smárolás!
- Fafej!!!...de undik vagytok!!! HAGYJATOK MÁR EZZEL!!- ordítottam magamból kikelve, de mikor az eszembe ugrott a "Higgadtság, fél egészség!" szlogen, inkább felvettem a "Drako-fenyegetőzik"-nevű hangnemet. - Hogyha, nem fejezitek ezt be...hívom Asztridot....hogy megverjen titeket...!
- NEEEEEE!
- Oké, és most kérlek, meséljétek el, hogy...!
- Mit kell elmesélnünk?
- Egy olyan valamit, amit ÉN fogok elmesélni!
- Dehogyis!...Én vagyok a legjobb mesélő közülünk!
- Aha, biztos! Fafej, a Nagy Mesélő!!
Fogtam magam, és a tér közepén hagytam őket....Hadd vitatkozzanak...ezt úgyis kiskoruk óta csinálják! :-)
***
- Hát Opál, idáig nem vagyunk túl sikeresek.
A szikrasárkány beleszagolt az üres lapokba, és ugyanolyan keserves arckifejezést öltött, mint én. Nagy, fekete pupilláiban magamat láttam.
- Bár én ismerek két embert, akik szerintem egy kicsit közreműködőbbek lesznek!- pattantam föl- Asztrid, és Hablaty!
***
És igazam is lett.
- Meséljek magamról?- mosolyogta Hablaty.
- Igen...nagyon érdekelne!
- Hát...akkor kezdje Asztrid!
- Szívesen Kiwi!...Miért ne?...De ragaszkodom, hogy Hablaty kezdje! :-)
- NEM BAJ, MOND CSAK!...És nem fogunk kiröhögni!- győzködtük, így a
fiú ( és később Asztrid) elkezdte elém tárni életüket, és fontosabb
eseményeiket.
Hablaty:
- Találkozás Fogatlannal
- Az a híres, romantikus repülés
- Csatározások az ádázokkal, és a barbárokkal
- Asztrid, és Takonypóc kibékülése
- Az első Sárkányverseny
- Valka megtalálása
- Találkozás az utolsó Gnúvaddal
- A Háború
- Pléhpofa halála:
- Amikor Fogatlan újra a régi lett
- Amikor főnökké avatták őt.
Asztrid:
- Az első, romantikus repülés...
- A csókok
- Kibékülés Takonypóccal
- Az első Sárkányverseny
- Pléhpofa halála
- Eret dobálása XD
- Hablaty főnökké avatása.
- ....és egyéb apróbb élmények, amiket mi, vagy a srácok esetleg elfelejtettek említeni!- fejezték be mosolyogva...
Amikor egy erősebb szellő meglobogtatta a ruháinkat, Takonypóc megszólalt:
