naplórészletek 9

Szombat: ÁÁÁÁUUUHÁÁÁÁJJJJJJJ!!!!!!!!
BLUÁÁÁÁÁHHHHHH!
egyedül maradtaaaaaam!!!!De ki a rohad francot-t-t-t-t érdekell?!

Vasárnap: Jihíj, de jó a parti gyerekek!.....Hinnye' a hécázáttttttttt!

Hétfő:  Neeeeee! Mér' nincsen pia?!

Kedd: Ahj, de szarul vagyok!.....Heheh, hah.....de még így is magányos vagyok....senkim sincseeen!.....csak én meg Opál....no meg az a valaki, aki itten folyton bejövöget hozzám!....valami Hablty?...Ah, ki a francot érdekel?!....Így se kapom vissza a piámat!!!
BRÁÁÁH!!!!!










Szerda: Teljesen megszégyenülten, és megrázkódva olvasom újra ezt a három naplóbejegyzést.
De tényleg, lehettem volna okosabb, megfontoltabb is.....
Jobb, ha megtudod kedves naplóm, hogy mi is történt pontosan!
De figyelmeztetlek, hogy én az itt leírt események közül szinte semmire se elmékszem, Hablaty beszámolóira építkezem!

Szóval, csak az volt az utolsó, normális kép az agyamban, hogy este sírva hazaértem Hibbantra a jégbarlangból. Leültem az ágyamra, és gondolkozni kezdtem. És ezt mondogattam hangosan:
- Senkim sem maraaadt!...Senki sem szereeeet!
- *Ezt miből gondolod?*- próbált vigasztalni Opál.
- Te, és Hablaty volt az egyetlen, akik először jöttek értem!!! Ez azt jelenti, hogy CSAK TI szerettek!!!! A többiek utálnak, és el is felejtettek!!- bőgtem- Szakítottam Takonypóccal, Narancs nincs többé!!!....
Könnyes szemeim mögött megláttam a sarokban egy üveget amit még nem is vettem észre. Valami átlátszó lötty remegett benne.
Szipogva odamentem, és kinyújtottam a kezemet felé.
*Ne!! Abból ne igyál!*-üvöltött fel Opál. De már késő volt: egy nagyot húztam belőle.
- Hukk!.....Micsoda pacsuli ez a-?!- bandzsítottam az üvegre- Na mindegy, azé' jó!
Szó szerint vedelni kezdtem az italt, Opál pedig egyre jobban torzulni kezdett a szemem előtt.

- Ej, de táncónék veled-e!!- dülöngéltem- Igyá má' te is belűle!

Opál hátrálni kezdett vissza a helyére.

- Akkor egyedű' fogok táncolni!- dobbantottam, és az üveggel a kezemben pörögtem-forogtam.

Olyan gondtalannak, és könnyűnek éreztem magam akkor...

***

Másnap a bútorok szivárványszínben vibráltak, és még mindg nem engedtem el a flaskát. Már egyre jobban kezdett ízleni, így nem tudtam megállni, hogy ne húzzak belőle egy percenként.

- *Na de mi lesz a többiekkel?*- aggodalmaskodott Opál.

- A többiekkel? Magasról teszek rájuk! Úgy sem szeretnek!....Csak az a....az a....hogyis híjják?!...Enm még ő se! Csak te, meg én!....Meg ez a drága pia!

És egy cuppanós puszit nyomtam az üvegre.

Este "Buli vaaaaaaaaan!!" kijelentéssel ismét szilajul ropni kezdtem, mert a szekrény, az ágy a padló, és az ajtó torztükörré vált, és nagyon tetszett, ahogy minden ritmusra vibrál a szemem előtt.

- Erre igyunk még egy kupicával!! Te is Opál!-és lelocsoltam Opál fejét a bűzös szesszel

***

Reggel minden szétzúzva hevert alattam. 

- Hejjjej, de jó volt tegnap a buli....hogy azok a.....nem is mondom micsodák miért nem jöttek el!.....Nem is baj!! Úgy is csak én maradtam...egyedül, és senki sem szeret!! Akkor szeretem majd magamat!....Brühühühűűűű!....Jaj de, hű de......ááháháháhhhhá!

A számat az üveghez emeltem, hogy már a második üveg italt eresszem magamba, amikor belépett Hablaty.

- Na mivan?....Te ki vagy?

Ő csak döbbenten állt, majd berohant arra a helyre, ahol egy nagy tócsába volt szétlocsogtatva a lé.

- Mi a bajod vele?- kérdeztem összeakadó nyelvvel- Egy kicsit kilöttyintettem, oszt'.....namindegy, mi a bajod vele?

- KIWI!! TE ISZOL?!- kiáltott fel Hablaty.

- Igen!!! Közöd hozzá?!

- Hagyd abba! MOST!

- Na de minek?! Olyan szép szivárványszínűek ezek a cuccok, te! Tegnap is olyan jó volt, ahogy fel-le ugráltak nekem!!

- NEM, ÉS NEM!!- dobbantott Hablaty, és kirántva az üveget a kezemből, a földhöz vágta: ezer fehér kis szilánkra esett szét.

- HÉÉÉÉÉJ, A PIÁM!!!- ordítottam.

- MIÉRT TESZED EZT MAGADDAL?!

- Mivan?   Mer' elvetted a piámat!!- vágtam vissza, és ekkor elsötétült a világ előttem.

***

Később az ágyamban feküdtem. Amikor a szememet kinyitottam az egész házat pirosnak láttam. Még Hablatyot és Opált is, akik az ágyam mellet lestek engem.

- ÁÁÁH!- ugrottam fel, amikor megláttam a fiút- Távozz tőlem Sátán!!!

- Kiwi!

- Igen, az a nevem! 

- Látsz engem?

- Igen, ha nem takarna el az a valami két oldalt! *hukk!*

- Kiwi! Most hallgass végig, és válaszolj a kérdésekre!

- Tőlem!:...De utána add vissza a-!

- Emlékszer még rám?

- Miért, hogy hívnak?!

- Hablaty! Hablaty vagyok!

- ...........

- Kiwi!

- Igen....én ismerlek téged!- álltam fel. Már kezdett élesedni a látásom.

- Asztrid?

- Igen, őt is!...Aki olyan szőke?

- Igen! Opál?

-  Ő itt van melletted!

-  Halvér?

- A dagi!

- Aham! Az ikrek? Takonypóc?

- Ööööm....kicsodák?!

 - Hogyhogy pont rájuk nem emlékszel?!

-  Nem t'om.

- Na mindegy, majd később....mondd el, mikre emlékszel a múltból!

- Várjál csak! Inkább mondd te!

- Az  nap, amikor ideköltöztél!

- IGEN!

- Az első gyakorlatozás!

- IGEN....igen!

- A háború!

- IGEN-IGEN!

- Az a sok táncolás!

- ......igen, az is beugrik!

- A jégsárkány, és Narancs halála!

- .......i-i-igen!

Már sírásra görbült a hangom.

- Kiwi?

...mi a baj?

- Hablaty, olyan hülye voltam!!!.....az ivásba menekültem a-a-a való-ló-lóság és ah-ah magány e-elől!- bőgtem, és folyton el-elcsuklott a hangom- Úgy érzem, hogy Rajtad, és Opálon kívül senkim sem maradt már!! Csak ti voltatok azok, akik elősször jöttek megmenteni engem: vagyis csak nektek vagyok fontos!
Narancs meghalt, Takonypóc, és kőfej pe-.....pe-.....-pe!...
Néma csönd, majd Hablaty közelebb hajolt hozzám.
- Jaaj Kiwi, miért nem ezzel kezdted?.....Úgy sajnálom!....
- É-é-én is!- bőgtem- Szeretlek Hablaty, te vagy az egyik legjobb barátom!!!
Megöleltük egymást, és egy kicsit zokogtam a vállán.

- Ez annyira fáj!
- Sejtem Kiwi, sejtem!....És már azt is értem miért kezdtél el inni! Tudod mit kell csinálnod?
- Mit?
- Most maradj otthon, megyek Gothihoz, hozok valamit, amivel végleg kigyógyítunk tégedet, így már nem fogsz rémképeket se látni, és még a közelébe se fogsz kerülni annak az italnak! Rendben?
- OKÉ!
- Ha lehet, maradj az ágyadban, és ne mozdulj ki sehova!....És gondolkozz el a dolgokon, majd ketten megbeszéljük őket! Csak mi ketten!....És ha majd akarod, Asztridot is beavathatom!
- Úgy legyen!

Így most itt fekszem az ágyamban, és....gondolkozom....majd holnap talán megírom, hogy mikre jutottam!

Kiwi, a viking