Nem kellett egy percet se várnom Takonypócra, mert pont egyszerre fordultunk be ugyanamögé a ház mögé.
- Áh, szia! :-)- köszöntem.
- Szevasz bébi! Pocsék egy idő van nemdebár?
- Ja-ja!- bólogattam, de nem értettem, miért nem csap azonnal a dolgok közepébe. Amikor ez átfutott az agyamon, a srác egy kicsit lejjebb ereszkedett, és valamiért belenyúlt a zsebébe, amikor....
- Tudtaaam!...TUDTAM, HOGY KAVARTOK!
Kőfej fenyegető léptekkel közeledett felénk:
-....Már abban a pár hétben sejtettem valamit! És végre, mily' igazam lett!- hozzám fordult, és ordító sírásba csapott át a beszéde: HOGY MERÉSZELTED?!
- Mit?
- HOGY ELVEDD ŐT TŐLEM!
- Én nem vettem el!....
- Dehogynem! ELCSÁBÍTOTTAD AZZAL A HÜLYE TÁNCAIDDAL, HOGY NEKEM AZ A HÁJFEJ JUSSON!!
- Én....én nem akartam őt-!
- HAZUDSZ! NE IS TAGADD!!
- Ujjuj, itt csajbunyó lesz!- motyogta Takonypóc, ami csak olaj volt a tűzre: egyszerre ordítottunk rá:
- NEM LESZ BUNYÓ!
Elhallgatott.
- Nézd, én nem tudom miért zavar ez téged-
- HOGYNE ZAVARNA! FŐLEG ÚGY, HOGY ESTE, SUTTYOMBAN CSINÁLJÁTOK!!
- Mit csinálunk?
- Ne tettesd a hülyét! HÁT RANDIZGATTOK!
- Miii?!- vörösödött el Takonypóc, és közénk lépett- Hagyd békén a csajomat!
- MÉG ŐT VÉDED?! MÉG HOGY Ő A TE CSAJOD?!
Kétségbeesetten, pislogva kapkodtam a fejem a két egymással veszekedő emberen.
"Ez mind énmiattam van!"-gondoltam, és egy nagy sóhajtással elhatároztam magam életem egyik legelszántabb lépésére.
- Kérlek szépen benneteket, hagyjátok abba!
Mind a ketten rám néztek.
- Ez az egész vita: az én hibám!- kezdtem- Nem kéne itt most veszekednünk! Nem kéne nekem itt állnom, hanem otthon, a 21. században, mert akor nem történt volna Hibbanton semmi baj!
Én csak egy lány vagyok! Egy jövőből jött hülye lány, aki különféle baromságba keveredett a makacsságával, és sikerült neki azt is kiharcolnia, hogy A 7. sárkánylovasnak, A Testvérnek, meg ilyesmiknek szólítsák! Ennek nem így kell történnie! Én olyan vagyok, mint egy szál virág a gondosan lenyesett rét közepén: nem illek közétek, teljesen más vagyok, megtöröm a harmóniát!
Ha most egy könyvet írnék az itt töltött napjaimról, az emberek azt mondanák: micsoda egy megzavarodott csajszi!, és megutálnának, mert nyálas, és hisztis vagyok! ENGEM, a főhősnőt!....és ez érthető: belenyúltam a TI ÉLETETEK TÖRTÉNETÉBE!
Nem! A Sárkánymesterek Legendája nem a vitatkozásokról, nem a romantikáról szól! Mert Ők a különbségek ellenére is összetartanak! A dolgaikat maguknak intézik, vagy a csapat segítségét kérik! Mind a hatan...nem heten!
Nem én hoztam a sárkányokat Hibbantra, nem én szelídítettem meg egy Forrkatlant, nem engem rázott meg az Ölvész, és nem én fedeztem fel a gronkelvasat! Én csak idejöttem....
Ezzel a papolással arra akarok kilyukadni: kérlek, ne vitázzatok! Nektek, most nem ezt kéne csinálnotok, pazaroltok perceket az életetekből!
Úgyhogy csak azt kívánom, éljetek boldogan, és ha megbocsájtotok, én kiszállok ebből a "Szerelmi Háromszögből"!....Takonypóc, tudod, hogy ez mit jelent!
- További szép napot!- és hátat fordítva nekik, elmentem. Mindenkit föllöktem, aki az utamba került:
Az élet egy édes-keserű dal,
Megpróbálja lezárni a dolgokat.
A pénz rabja vagy, majd meghalsz-
Megmutatom azt az utat, amin már végigmentem
Tudod, mint amikor elvisznek a helyre, ahol a mindenség összefut,
Nem tudok változni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni.
De formában vagyok, formában vagyok
Egymillió személyiség vagyok-napról napra más,
Nem tudok magamon változtatni
Nem, nem, nem, nem, nem
Soha nem imádkozok, de ma este térdre állok.
Hallanom kell valaki hangját, aki felismeri a fájdalmam
Hagyom, hogy a dal fénye átjárja az elmém- szabad vagyok,
De már senki sem énekel nekem
Nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni.
De formában vagyok, formában vagyok
Egymillió személyiség vagyok-napról napra más,
Nem tudok magamon változtatni
Nem, nem, nem, nem, nem
Az élet egy édes-keserű dal,
Megpróbálja lezárni a dolgokat.
A pénz rabja vagy, majd meghalsz-
Megmutatom azt az utat, amin már végigmentem
Tudod, mint amikor elvisznek a helyre, ahol a mindenség összefut,
Te is tudod, hogy nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni, nem tudok megváltozni
De formában vagyok, formában vagyok
Egymillió személyiség vagyok-napról napra más,
Nem tudok magamon változtatni
Nem, nem, nem, nem, nem
Nem tudok magamon változtatni
Nem, nem, nem, nem, nem
Nem tudok magamon változtatni
Úgy gondoltam, hogy most úgy döntöttem, mint egy igazi felnőtt....de kívül könnyek csorogtak a szememből.
"Nem, egy igazi felnőtt nem sír!"-haraptam be az ajkam, és előre meredve baktattam hazafelé: de még ekkor is szúrt a torkom, a szemem...mindenem
gondolom ő megadott neked mindent amit én nem tudtam
Drága barátom, ne szégyelld magad
Látod én nem bújok el, vállalom önmagam."
"De mindegy, találok majd valaki olyat mint Te
Csak a legjobbakat kívánom neked
Könyörgöm, csak ne felejts el soha!"
Csak a legjobbakat kívánom neked
Könyörgöm, csak ne felejts el soha!"
"...Csodás napjaink voltak, minden édes meglepetés"
"Semmi sem hasonlitható ehhez
Se aggódás, se törődésLemondások és hibák, emlék már csak mindez
Nem gondoltuk, hogy egyszer ennyire keserű lesz."
***
- *Mi történt Kiwi?*
Opál rögtön, amikor beléptem az ajtón, észrevette, hogy baj van. Én cipőstül-mindenestül az asztalhoz rogytam, és ennyit adtam válasznak:
- Hmf...
" Nem, ez úgy fáj!...Nem bírom magamban tartani!...mindjárt széthasadok!"
Hangosan sírva borultam Opálra
Kiwi, a viking
*Addig zokog, amíg álomba nem sírja magát*
VálaszTörlésTénleg sikerült meg síratnod :'( Meggyűlöltem kőfejet :/
TörlésAhh ne!! :( :'''''(
VálaszTörlés