49 Mint a jég 3.rész

- Ki segíthet rajtunk?!....Fogatlan! Opál! Támadjatok!!
A két sárkány egyszerre csapott le a monstrumra.
- Hablaty! MENEKÜLJ!!
A fiú szélsebesen felállt, és a lefagyasztott kardjához rohant.
- NE HABLATY!! NE ODA!! TÚL KEMÉNY A JÉG, NEM TUDOD KISZEDNI!!
Kétségbeesetten nézett rám, mert a jégsárkány nem sokáig törődött Fogatlanékkal: Ő Hablatyot akarta.
Ő elszökkent a támadás útjából, ekkor rémülten felordított.
- Mi a baj?
- Lefagyott a műlábam!!! NEM LEHET MOZGATNI!!!
- MICSODA?!- rémültem meg.
Hablaty sántítva próbált ellopakodni, de nem igazán maradt észrevétlen.
- ...-kopp-...-kopp!
- MEGJÖTTÜNK HABLATY!!
- ASZTRID!!
- MI?! ASZTRID?!- eszméltem fel, és a hang irányába néztem.
A szőke lány, és a többiek repültek be a bejáraton sorba, köztük volt Bélhangos, és Valka is.
- Hűha, ezért tényleg kár lett volna otthon maradnom!- rikkantotta Bélhangos, és a jégsárkány felé süvített Morgó hátán.
- Micsoda sárkány!
- Atyaisten, milyen ronda!
- Adunk mi neked!!
- Támadáááás!
Ilyen indulat szavak repkedtek a levegőben. Ekkor tudtam gyorsan Opálhoz szaladni.
- Opál!.....Bocsáss meg, amit akkor mondtam!- próbáltam túlkiabálni a zajt.
-*Semmi baj Kiwi!...De ne álldogáljunk itt, még nem győztül le az ellenfelet!!*
Opál hátára ugrottam, és hirtelen mindenem kiolvadt, ahogy fenekem újra a jó, meleg bőr nyereghez ért. Innen fentről tudtam nézni az eseményeket.
A jégsárkányt váratlanul érte ez a hirtelen jött csapatos-támadás, csak csapkodott, ahol érte. Így esett ez Takonypóccal is. Amikor meglátta, hogy csak pár méter választ el a nagy, kék szörnytől, fogta a kőbunkósát, és nekiiramodott.
- MEGMENTELEEEEEEEEEK!- ordította, ám abban a percben hanyatt is vágódott, amikor az ő fegyvere is egy jégtömmbe zárult.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!!!!!!!

Asztrid körbe-körbe körözött, úgy akarta lefárasztani a jégsárkányt. Nem volt könnyű dolga.
Valka a botjával zörgött, ami sikertelen próbálkozás volt, mert a rémség erre sem hallgatott.
Bélhangos a fakezével ütötte-vágta....
Fafej nyelvét nyújtogatva hergelte....
Takonypóc még mindíg ordítozott....

Nem kellet sok idő ahhoz, hogy mindenki el ne veszítse a védekező-eszközét.....
A sok harceszköz ott volt, egy darab hatalmas kék jégrögbe zárva:
- Egy kőbunkós
- Valka botja
- Egy szekerce
- Egy parittya
- Egy lándzsa
- Egy műkéz
Hirtelen valami sivító, naranccsárga valami röppent be, egyenest a jégsárkány arcába.
- NARANCS!!- kiáltottam fel, mert valóban a kis Rettenetes Rém volt az.
Amikor meglátott engem, rögtön felémrepült.
- Narancs! Mit keresel itt?!
A jégsárkány felémkapott, és a Rettenetes Rém rácsimpaszkodott az arcára. Vadul morgott, és kicsike karmaival felsértette a pofáját.
Ám ekkor a jégsárkány szája közé kapta, és RECCS!!!
...
...
Messzire hajította Narancs összecsuklott véres testét.
- NE!! MEGÖLTED NARANCSOT!!!! -ordítottam.

Tanácstalanul, és megtörten álltam így, ám mintha az istenek megsegítettek volna: valamiféle löketet éreztem, ami fellelkesít mindjáunkat! Hablatyék még elszántabban estek a hatalmas rémnek újra, nekem pedig valahogyan fény gyúlt az elmémben:
- FIGYELJETEK RÁM!! SZÁLLJATOK LE A SÁRKÁNYOTOKRÓL, ÉS PARANCSOLJATOK NEKIK TÜZET! OLVASSZUK KI A FEGYVEREINKET!!
- Mást kell csinálni vele! Túl erős, és szép ellenfél!- tiltakozott Hablaty.
- De együtt, ha tényleg összeadjuk, amink van, simán győzedelmeskedhetünk felette!!
Felnézett rám, és megismételte az utasítást.
- Mindenki! Egyszerre tegyétek azt, amit Kiwi mondott!!
A sárkányaink egyszerre kezdtek el tüzet okádni. Egy pocsolya kezdett növekedni, amiből hamarosan kibontakoztak a harceszközeink.
- UJJÉ!- örvendeztek, majd azonnal komollyá váltak.
- Várjatok! Majd én!- törtem utat közüttük, és egy határozott mozdulattal megfogtam az íjamat. Gyorsan nyilat tettem bele, majd miután kihúztam:
- ÁLJJ!!!
Néma csend támadt. Mindenki rám, és a jégsárkányra nézett, aki lecsöndesedett a kiáltásomra.
- Igen, hozzád beszélek Jégsárkány!- mondtam- Nem akarunk téged bántani!...Lehet, hogy te azt hitted, mert tűzzel, és fegyverekkel támadtunk rád. Ezért bocsánatodat kérem, főleg én, mert megzavartam a nyugalmadat.
Ám arra nem gondoltam, hogy ilyen szörnyűségekre leszel képes! Meg akartál ölni, hatástalanítottad a fegyvereinket, és megölted Narancsot!!
Nem érdemled meg, hogy ezen a szigeten élhess! A szíved túl gonosz! Hogyha okosabb lettél volna, ha nem öldökléssel adtad volna tudtunkra mit akarsz!
Úgyhogy arra kérek: HAGYD EL EZT A JÉGBARLANGOT, ÉS TÁVOZZ HIBBANTÓL!!
A jégsárkány felémcsapott. Válaszul a nyakába eresztettem a nyilamat.
...
Még idáig se bántam meg, és idáig se voltak rémálmaim a nyüszítve, vérző sebekkel menekülő-őrjöngő-vágtató sárkány képétől, aki egy rugaszkodással elhagyta a barlangot: soha többé nem fog visszatérni már!
Magamat kihúzva néztem utána, majd mikor végleg eltűnt a szemem elől, azonnal megöleltem Opált, és a halott Narancs teteméhez estem térdre.
- Narancs!....NARAAAAANCS!!! Miért hagytál itt Te is engeeeeeem?!

Kiwi, a viking