Amikor rámlehelt a hajamra és az arcomra dér telepedett. Menekülésképp háton kicsusszantam alóla, és így sikerült is egy kis ideig megszabadulnom tőle.
Gyorsan a barlang bejáratához rohantam, de azonnal el is csúsztam. Ígyhát a hasamon heverve kiáltottam:
- HOGYHA SZERETSZ ENGEM, MENTS MEG!!
Ez után a jégtömbhöz kúsztam, és elvörösödött, puszta ujjaimmal próbáltam kiszabadítani az íjamat, és a nyilaimat. De hiába!
A jégsárkány vágtatni kezdett felém. Gyorsan elhajoltam az egyik lövése elől, és rohangálni kezdtem előle. Ám ahányszor be akartam gyorsítani, mindíg eltaknyoltam, így csúszva kellett menekülnöm előle.
Utolért. Megint alatta voltam, ő pedig már a legújjabb jeges lövedéket formálta a fogai között...
Ám ekkor csoda történt.
Már két sárkány ordítása töltötte meg a jégbarlangot.
A szememet ijedten odafordítottam, és kit láttam? Opált!....És Fogatlant! Rajta Hablattyal!!
A sárkányomat soha se láttam ilyen dühösnek. A szeme, és a teste csak úgy szórta a szikrákat mérgében! Szárnyát széttárva sziszegett a hatalmas kék sárkányra.
Fogvatartóm egy percre a földön hagyott, Opált, és Fogatlant vette üldözőbe, akik sokkal kissebbek voltak nála ugyan, de ugyanannyival bátrabbak is...
Eközben Hablaty gyorsan félrehúzott, és egy kis mélyedés mögött elrejtőztünk.
- Hablaty!....Hát, te?....Te jöttél értem?
- Igen!- bólintott Hablaty- De te mit keresel itt?!
- Nem tudom-!- böktem ki.
- Nem tudod?!
- Nézd már ezt a sárkányt!-terelem gyorsan másra a szót- Te láttad már Hibbant környékén?
Hablaty hátrafordult, és szemlélni kezdte a benga nagy állatot, ami még mindíg a sárkányainkat hajkurászta. ( Hál' istennek, így nem kellett azonnal rátérnem arra, hogy tulajdonképpen miért is kerültem ide!)
- Hm!- hümmögte a fiú- Ez egy teljesen új faj!
- Komoly?- hitetlenkedtem, és újra elhallgattam egy kicsit.
Nem értettem Hablaty miért áll szoborként, és bámulja ezt az egyre feszültebb sárkány-fogócskát!! Nem látja, hogy Opálnak, és Fogatlannak munícióra lenne szüksége?!
- Na és most mi lesz?- kérdeztem.
- Nem tudom igazán!- bökte ki Hablaty.
- MI?! NEM TUDOD?!- rémültem meg- Pedig te vagy a Sárkánymester!! Hogyhogy nem tudod?!
- Nos, talán azért, mert ez ezt a sárkányt még életemben nem láttam, így nem tudom, hogy mi a gyenge pontja, amivel legyőzhetjük!
- Ja tényleg!...De én ismerem ezt a sárkányt!
- Ismered?! Már láttad?- derült fel Hablaty.
- Nos, nem....de azon a környéken, ahol élek, ott ismerik!
Ez a jégsárkány, aki főképp ilyen havas, nagyon hűvös helyeken él, például az Északi sark, és a Déli sark! Talán véletlenül tévedt ide, mert ez egy vándorló faj, és mindíg újjabb olyan helyet keres, ahol táplálékhoz juthat! Talán pont ide sodorhatta valami, de nem erre van az az útvonal, aminek mentén mennie kell!- magyaráztam- Aztán hogy mi a gyenge pontja? Hmmmm, talán a tűz!!
Hablaty elismerően füttyentett.
- Nem is tudtam, hogy így ismered!- dicsért meg- Akkor már tudom mit kell vele csinálni: elüldözni, hogy elrepüljön valahova máshova! Ez a legkíméletesebb módszer!
Kihúzta tűzkardját hüvelyéből, intett a két sárkánynak, hogy bújjanak be egy jégtömb mögé, és ő maga egyedül lépett a jégsárkány elébe.
Iszonyatosan féltettem őt! Nagyon izgultam, hogy mi lesz vele.
- Hát...szervusz te sárkány!...
...Gyönyörű egy jószág vagy! ....Nem vagy egy piskóta, meg kell hagyni!
...De neked most nem kéne itt lenned!
És ekkor hirtelen megsuhogattta a tűzkardját.
A jégsárkány felüvöltött, amitől Hablaty rémületében kiejtette a fegyvert a kezéből. A bestia nem kímélte a fegyvert: Mancsával elrúgta oldalra, és jégtömmbe zárta azt is.
Hablaty is védtelenül maradt. Ijedten eresztette el üres kezét.
A jégsárkány felérontott, a fiú pedig hátra esett: a szörny maga alá teremtette őt is!
- HABLATY!!!
MII??????? NEMÁR!!!! MOST HAGYTAD ABBA??? :o EZ KÍNZÁS!!! :''((
VálaszTörlés