47 Mint a jég 1.rész

Opál mellett ébredtem a hideg földön.
Még aludt, de a teste sötétkék, a foltjai lilák voltak: ő most szomorú.
Itt sírtam álomba magam az előző nap, aztán lehet, hogy rá is átragadt az a keserű érzés, és így nyomta el az álom: lehet, hogy még most is ilyesmikre gondolt...
...
...
Én pedig azt álmodtam, hogy egy tengerparton ülök...egyedül. A tenger nyaldossa meztelen lábamat. Opál a habokban pancsol olyan beleéléssel, hogy még rám se néz.
Lassan lemegyek hozzá, és hátára kapaszkodva alámerülök a kékségbe:

Könnyűnek éreztem a testemet, ahogy Opál mellett úsztam. Sárkányom vizet prüszköl rám, ahogy felmegyek levegőért.
Amikor kiérek, még akkor se találok egy teremtett lelket sem. Idekint csak a magány, a hirtelen megrohanó emlékek várnak...semmi más, senki más!

Lassan felállok, és elterülök az ágyamon....még most se tudtam egészen túltenni rajta, úgy látszott

Napsugarak kúsznak be
Megvilágítják a bőrünk
Figyeljük, ahogy eltelik a nap
A történetek azokról, amiket tettünk
Rád emlékeztettek
Rád emlékeztettek

Egy trillió csillag alatt
Kocsikon táncoltunk
Készítettünk képeket a színpadról
Oly messze áll attól, ahol mi tartunk
Rád emlékeztettek
Rád emlékezetettek

Oh lemennek a fények
A pillanatban mikor elveszünk és megtaláltatunk
Csak melletted akarok lenni
Bárcsak elrepíthetnének e szárnyak
A fenébe ezekkel a falakkal
Amint tíz láb magasak leszünk
És ahogy elmesélted, hogy mindez után
Erre az estére emlékeznénk
Egész életünkben

Egy külföldi városban vagyok
Elkalandoznak a gondolataim
Szavaim elhagynak
Repülőre szálltak
Mert rád gondoltam
Csak attól, hogy rád gondoltam

Oh lemennek a fények
A pillanatban mikor elveszünk és megtaláltatunk
Csak melletted akarok lenni
Bárcsak elrepíthetnének e szárnyak
A fenébe ezekkel a falakkal
Amint tíz láb magasak leszünk
És ahogy elmesélted, hogy mindez után
Erre az estére emlékeznénk
Egész életünkben

Bárcsak elrepíthetnének e szárnyak

Oh lemennek a fények
A pillanatban mikor elveszünk és megtaláltatunk
Csak melletted akarok lenni
Bárcsak elrepíthetnének e szárnyak
A fenébe ezekkel a falakkal
Amint tíz láb magasak leszünk
És ahogy elmesélted, hogy mindez után
Erre az estére emlékeznénk
Egész életünkben

Ez után egy fájdalmas, de kíméletes döntést hoztam, hogy mit tegyek magammal.
A gondolatától azonnal elsírtam magam....de később már megbarátkoztam a saját tervemmel.

***

-*Kiwi, ne! Ne menj el!*-szűkölt Opál, és bökdösni kezdte a karomat.
- Nem állíthatsz meg!- sóhajtottam- Így is úgy is elmegyek Hibbantról!
-*De nélkülem?! Hogy teheted ezt?* 
-....Úgy hogy túl sok olyan emlék fűz ide, ami.....már fáj ha rágondolok. Hablattyal, meg....Takonypóccal. Szóval ezért, hagyjál már!!

- *De...velem mi lesz?
- Te a sárkányokkal maradsz! Ők tudnak gondoskodni rólad! Fogatlan, Kampó, Viharbogár.....Légy jó, nekem egyedül kell meglelnem a békét. Majd adok jelt magamról, nyugi!.... A halat a kosárban találod!....Gyere ide, hadd öleljelek meg....!
-*NEM!-morgott Opál, és a sarokba kúszott- Ilyen embereknek nem engedem magam babusgatni!*
- Akkor ne gyere ide!!- kiabáltam- Ott is maradhatsz a sarokban!! SZIA!
BUMM, be az ajtót! A nyilam, és íjaim a kezemben, így eredtem útnak.
Sietős léptekkel akartam elhagyni ezt a falut...a régi barátaimmal együtt!
Ahogy így sétáltam, megláttam két alakot. Már a körvonalairól megismertem őket....és ők is engem.
- NE!! NE GYERTEK IDE HOZZÁM!!- tiltakoztam, és a sírásomat elfojtva elrohantam. Csak úgy repültek az apró kavicsok a csizmám alól.
- KIWI! GYERE VISSZA! NE ROHANJ EL!! KÉRLEK!- vett üldözőbe....zihálva próbált utolérni engem. Nagyon sokáig üldözött engem, sehogy se tudtam lerázni.....vagy talán mégis...befordultam egy éles kanyarba előle (4:14-nél)

***

Egy hegyet másztam meg épp, a két puszta kezemmel kapaszkodva a sziklába. Magas volt, de talán a teteje sok új lehetőséget, és egy új életet rejthet nekem....Ahol lakhatok, ahol egy új sárkányt is szerezhetek, új barátokat, márha laknak-e vikingek odafent....

Piros, agyonfagyott kezeim cél után tapogattak, és....megkapaszodtak a célba.
Felerősködve maga, egy csodálatos jégbarlang tárult a szemem elé. Teljesen kék volt az egész, és ritmusra csöpögött róla alá a víz. Elsőre megbabonázott.

Tudtam, hogy ez lesz a tökéletes lakóhely számomra, hogy kilábaljak a mélyből. Örömömben bekiáltottam, és a hangom visszaverődött a falakról. Tovább énekeltem hát, és teljesen felszabadultam:

Egy hatalmas, velőt rázó reccsenés állított le engem. Egy csapásra "lefagyott" az arcomról a mosoly, és meredt szemekkel figyeltem a hang irányába.

- Ööööm.....ki van ott?

Morgás volt a válasz.

- Mi a neve? Én Kiwi vagyok, a viking!

És ekkor törtetett elő az egyik leghihetetlenebb lény, amit valaha láttam

EGY JÉGSÁRKÁNY!!!

Azonnal az íjamhoz kaptam és kifeszítettem, ám abban a percben, amikor az izzadságtól kicsusszant a kezemből az egész, a sárkány jeget lövellve a szájából egy kicsi jégtömbbe fagyasztotta azt. Egy csapásra fegyvertelen maradtam, menekülni meg nem tudtam volna hova, megdermedtem a félelemtől.

A sárkány egy hirtelen mozdulattal leterített. Éreztem jeges lehelletét, amivel seperc alatt velem is úgy tegyen, mint a fegyveremmel!

Hatalmas karmos mancsát felemelte, hogy egy határozott mozdulattal szétzúzza a koponyámat...

Amúgy bolgod mikulás-napot kívánok mindenkinek! :-)