2014. szeptember 19., péntek

8 Rettenetes Rém posta

Ez a nap nem volt egészen szokványos...
Nem volt időm apró kis ügyeim átgondolására, mert arra ébredtem, hogy Opál az ölemben fekszik. TUDOD MILYEN NEHÉZ EGY SÁRKÁNY?!
Alig éreztem a lábamat. Kétségbeesetten kapálódzni kezdtem, mígnem véletlenül belerúgtam szegény Opál pofijába.
- Jajajajaj! Bocsi Opál! Nem akartam!!- sikoltottam fel, és gyorsan simogatni kezdtem, elfeletkezve arról, hogy valójában megdorgálni akartam....

Reggel alig tettem pár lépést, Halvér, Takonypóc, és az ikrek rögtön mellém csapódtak.
- Nicsak! Itt jön Kiwi, a profi!- kurjantott Takonypóc, és jó közel jött hozzám- Hogy aludtál?
- Hát....attól eltekintve, hogy a saját sárkányom majdnem szétlapított....igen jól!- mosolyogtam.
- Arról beszéltünk, hogy milyen jól csináltad elsőre a szlalomot tegnap!- szólalt meg Halvér.
- Hát ja! Iszonyú baresz volt!- dicsértek meg az ikrek, és együttértéssel lefejelték egymást.
- Még Hablatynál is bareszabb voltál!!-túlzott Takonypóc.
"Na álljon meg a menet!.....mit mondott ez a sötét?! Hogy jobb vagyok Hablatynál? Na ne már! Ezt le kell állítanom!"-gondoltam, és minnél fenyegetőbben próbáltam hátrafordulni, köbö így:

Hiába, de Én nem bírtam morcosan nézni:
- Dehogyis vagyok jobb!....Csak azt tettem, amit ti is: összedolgoztam a sárkányommal!
Ekkor megpaskoltam Opál pofiját, és elindultam: ezt a témát lezártnak nyilvánítottam. A többiek utánam eredtek.

-Jóreggelt!- köszönt Hablaty, amikor beértünk- Na, milyen volt az első estéd Opállal Kiwi?

- Jó volt! Olyan meleg a teste, jó hozzábújni!- válaszoltam.
- Azért javaslom, hogy csinálj neki, egy külön sarkot!-nézett fel Asztrid.- Akkor ezek szerint mától a te házadban fog lakni!

Ekkor berontott az a gronkeles fickó, aki segített Hibbant szigetre jutni. Egy csomagot hozott magával, és azt mondta, hogy nekem címezték.
Izgatottan átvettem, és elkezdtem olvasni a ráragasztott levelet, ami így szólt:

Szia Ivett!
Kéra vagyok, remélem még emlékszel rám! Csak azért írtam, mert egy fantasztikus dolgot eszeltem ki! :-)
Mit szólnál hozzá, ha leveleznénk?
Ja, és a dobobzban, egy postagalamb van, az Erzsébet téren fogtam! Vele fogunk üzengetni egymásnak! Nyugodj meg, hazatalál!

Üdv: Kéra

-Ki írt?!- kérdezték kórusban.
- A tesóm, Kéra! Biztos ismeritek, szokott ide járni -válaszoltam- és most azt akarja, hogy levelezzek vele. Ebben a dobozban pedig egy postagalamb van!
- Micsoda?-néztek nagyot az ikrek.
- Gyertek! Megmutatom!

Ígyhát fogtam a dobozt, és kinyitottam.
Hirtelen egy galambnál jóval nagyobb valami süvített ki, egyenesen az arcomba, amitől azonnal hátraestem. Fejemet óvatosan félrefordítva megláttam mi volt az. Ez a kis rohadék:

EGY RETTENETES RÉM!!!
Az orrom sajogni kezdett. Teljesen bevörösödött, és vér kezdett folyni belőle: betört.
- Úristen!-sikított fel Asztrid- Kiwi, jól vagy?
- Igen..rebekül! Csak hozzatok nekeb egy zsepkendőt!- nyögtem orrhangon.
Takonypóc, Fafej, és Halvér hanyatt-homlok elrohant, és versengeni kezdtek azon, hogy ki hoz előbb nekem egy rongyot.
Öt perc múlva mindegyik egy-egy cafattal tért vissza.
- Ne már fiúk! Szétszakítottátok?!- sóhajtott Hablaty, aki megfékezte a kis rosszcsont sárkányt.
- De én találtam meg előbb!- válaszolták mindhárman, és csépelni kezdték egymást.

A fehér anyagdarabot az orromhoz szorítva egy ceruzát, és  papírt kértem, és rögtön meg is írtam a választ a húgomnak:

Szia Kéra!

Cuki vagy, hogy rámírtál ( eszem a zúzádat!), de hogy postagalamb helyett egy Rettenetes Rémet sóztál rám, NEM FELEJTEM EL NEKED!!! Nem tudom, hogy vak vagy-e, vagy csak a távozásom óta lepik el apró sárkányok az Erzsébet teret....köbö ilyenre számítottam tőled!Ez a kis bestia pedig be is törte az orromat! Igazán kösz!!!
Amúgy azért tényleg köszönetett mondok, hogy narancssárga színe van a sárkánynak! Honnan tudtad, hogy az a kedvenc színem?! :-)
A lényegre térve: el tudnál küldeni nekem pár dolgot? Tudod, a hangszereimet, és egyéb olyan cuccot, ami fontos nekem!

Üdvözöl:




Ekkor tüsszentettem egy nagyot, amivel ez került a papírra aláírás helyett....guszta mi? *nevet*





Amikor hátranéztem, és megmutattam, a hátam mögött leskelődő barátaimnak a gyönyörű vérpacát, Halvér azonnal elájult. Takonypóc nem tudott mit szólni, végül Fafej megállapította:
- Igazán kedves vagy a húgodhoz!- és elvéve tőlem a levelet, rákötötte a Rettenetes Rém lábára, majd Hablattyal közösen felreptették....hosszasan néztünk utána....


Kiwi,a viking









3 megjegyzés: