7 A sok munka gyümölcse

Körülbelül reggel 8 óra körül lehetett az idő. Csak én, és Hablaty várakoztunk a többiekre: mi már reggel 6-kor ideértünk.
A fiú nemrég toppant be, és miután megfékezte a fogócskázó Opált, és Fogatlant, kijelentette, hogy van még egy kis idő a srácok érkezéséig. Ígyhát felém indult, és mellém támaszkodott a falhoz: vártunk.

Hirtelen elfogott egy furcsa érzés. Teljesen váratlanul ért, de mintha már ez előjött volna belőlem korábban is! Ahányszor Hablatyra néztem, a tenyerem Izzadni kezdett, és melegség töltötte el az arcomat. Zavarodottságomban inkáb elkaptam a fejem....bár pár perc múlva ismét rátapadt a tekintetem..."Miért liftezik így a gyomrom?"...
- Amúgy hogy vagy?-szakította félbe tanakodásomat Hablaty.
- Öööm...igen,hát...jól....kösz!-eszméltem fel, és nagyon elszégyeltem magam. Feldobtam hát egy témát, ami már régóta érdekelt:
-Milyen dolog főnöknek lenni? -kérdeztem- És milyen érzés volt, amikor a homlokodra rajzoltál a Jelet?

- Felemelő, igazán megtisztelő volt!-válaszolt- Idáig semmi baj: szeretnek.tisztelnek, csak mindenhez én kellek, és az apró, könnyen megoldható, csip-csup ügyeket is nekem kell elintéznem. Például tegnap este is beállítottak egy csomó papírossal-mesélte-és olyan nagy kupacokban álltak, hogy nem találtam a ruhámat. Persze hajnalban mindent széthajigáltam, így...tessék, ma az van rajtam!-és végigmutatott magán.

- És aztám....apád halála óta? Túlléptél rajta?
Mondhatom kellett ez nekem! Hablaty egy csapásra szomorúvá vált. Végül hosszú csönd után halkan válaszolt:
- Nem akarok beszélni róla....

Elhatároztam, hogy megvígasztalom:
- Pléhpofa biztos most egy felhőről figyel, és büszke rád, hogy ilyen kedves, és szuper fia van! Főnökség?: Jól csinálod Hablaty!
Ő felpillantott, és így nézett rám:

Hirtelen lépések zaját hallottuk: a csapatka megérkezett, élén Asztriddal!
- Szevasztok Koránkelők!-köszöntek a fiúk.
- Szevasztok Hétalvók!-vágtam vissza nevetve, mert persze nem bántásnak szántam.
Asztrid hatalmas léptekkel Hablatyhoz menetelt, és csodákozó arcot vágott:
- Jé! Hát mégis megtaláltad ezt a hacukát?- és kipattintot a vezérsíkot, amin jót nevetett később:

- Hát, igen!.....na srácok, ma van időm, hogy veletek is foglalkozzak! És most Kiwi is elkisér titeket a gyakorlatozásra!-ekkor rámmutatott- De elősször is, engedjétek össze Opállal a sárkányotokat, hadd szokják meg egymást!
Opál, amikor meglátta a többi sárkányt, nyakát telergetve felmérte őket, és ugrott egyet, őket is fogócskázásra invitálta őket: SIKERREL. Alig tudtuk leállítani a játékot, és normálisan föllszállni velük.

***

Végül mégiscsak kijutottunk egy sziklás,tengerpart közelébe. Amíg nem kezdődött az edzés, mindenki körülöttem repült, vagy fölmérte a terepet:

Végül, hirtelen Hablaty fölkiáltott:
- SRÁCOK! Indulás! Szlalom a sziklák közt!
Halvér, Takonypóc, Kőfej, és Fafej erre ukmukfukk elszeleltek. Összeszorított ököllel néztem a kurjongató sárkáylovasokat: NEM IGAZ, HOGY MÉG NEM VAGYOK OLYAN PROFI, MINT ŐK!

Ekkor a "bolond, és meggondolatlan Énem" kiadta a parancsot, hogy azonnal eredjek utánuk....és én engedelmeskedtem neki:
- Opál, hajrá!
Egy jó nagyot nyomtam az oldalába, és elszáguldottunk a sziklák irányába.
Határozott voltam: nem érdekelt, hogy mit fognak szólni, nem érdekelt, hogy mit kapok ezért: csak unszoltam a sárkányomat, hogy GYORSABBAN REPÜLJÖN!
Hablaty ezt persze azonnal észrevette, így fogta magát, és a nyomomba eredt:

Kezdett fogyni a erőm, és már elértünk a sziklákhoz....Hablaty pedig vészesen közeledett Fogatlannal: Most jön a szlalom!
- Opál! Szlalom!- kiáltottam, mert most az sem izgatott, hogy a sárkányom ismeri-e egyáltalán ezt a parancsot.

Opál reagált. Fejét előrenyújtotta, és nekilódult a pályának. Hol jobbról, hol balról ért a szél, és nem mertem felnézni, csak szorítottam a nyerget, és imátkoztam, hogy nehogy leessek, és hogy bocsássa meg Thor nekem, hogy ilyen eszetlenséget tettem.

Opál rezzenéstelenül véghezvitte a pályát. Barátságosan mordult egyett, hogy "Ne legyek már így betojva!"....és igaza volt. Felültem, már nem féltem. Bíztam benne, hogy ő vigyáz rám, és hogy engedelmeskedik nekem. Ígyhát a következő sziklákhoz már Újult Erővel lódultunk neki.

A többiek ezt mind látták. Sok "Hű!", meg Ha!" hangzott fel melletem. Hát nem csoda, elsőre ez kész csoda lehetett tőlem! :-D

Negyedóra száguldás után, amikor már majdnem elereszett a hajgumim a sok szembeszéltől, megláttam egy szárazföldet, amire terveztem, hogy leszállunk:

- Opál! Leszállás!- és megmuttva neki az irányt, landoltunk.

Egy olyan hatalmas sóhajtás szakadt fel belőlem, amilyen még életemben soha sem: iszonyú izomláz, és gyengeség járta át a testem...mintha távozott volna belőlem valami....de hamarosan visszatér még.

Végül Fogatlan, és Hablaty is beért engem, és ugyanarra a sziklára szállt le, amire én is.

" Na, most jön a Fekete-leves"-sütöttem le a szemem, és a legrosszabbra gondoltam: kirúg a Sárkányakadémiából!

Ehelyett a levegőt kapkodva felém lépett, és ezt mondta:

- Huh....Kiwi, ez nem volt semmi! De tudod, hogy megtiltottam hogy....

- Tudom!- szakítottam félbe- Ott kellet volna maradnom!....és nyugodtan ki is rúghatsz a körötökből....én elfogadom a vereséget!

- MIRŐL BESZÉLSZ?!- hüledezett Hablaty- Ugyan nem engedelmeskedtél, de eszméletlenül jól csináltad a gyakorlatot, ahhoz képest, hogy "kezdő" vagy! Nem is tudtam, hogy ilyen sok akarat van benned, és hogy így tudsz összhangban lenni Opállal! Már tudom mi lesz a te sorsod!

A szikla széléhez lépett, és átkiáltott Asztridnak, Halvérnek, Takonypócnak, és az ikreknek. Vajon mit fog mondani nekik?:
- Hé srácok! Egy új Sárkánymestert (!!!) köszönthetünk a körünkben: Kiwit!
Nem hittem a fülemnek! MICSODA?! Ez nem lehet igaz! Ez hihetetlen!
Nem tudtam, mit csináljak örömömben, ígyhát csak hallgattam a csapatka üdvrivalgását, és Opál örömteljes üvöltését...hát sikerült, elértem amit akartam:
ÉN IS HIBBANT SZIGET SÁRKÁNYMESTERE LETTEM!...


Kiwi, a viking