Kocogásomon lassítottam, és lassan fürkészve elkezdtem nézni az arcokat.
Gyanúm beigazolódott: tényleg, a többiek is fáradtnak tűntek...ki dülöngélt, ki szemét dörzsölte...DE MIÉRT?!-zakatolt, még mindíg a fejemben. Aztán meg ott volt az ikrek sutyorgása is....
Cselhez kell folyamodnom!
Ígyhát hatalmas léptekkel mentem be hozzájuk, mintha kicsattannék a frissességtől.
- Szevasztok srácok!....mi ez a lehangolódotság?!
A kis csapat félve összenézett. Szemeikkel üzengettek egymásnak, de nem válaszoltak, csak annyit nyögtek ki:
- Neked is Jóreggelt Kiwi!
Én nem hagytam annyiban:
-Egy kis friss víz, és máris jobb lesz mindenkinek!- azzal fogtam az egyik itatóvödröt, és feléjük nyújtottam- Mosakodjatok meg! Nekem beválik.
A barátaim libasorban arcot mostak, és megdörzsölték a hónuk alját. Arcuk kipirosodott, és hálásan nézve engem léptek odébb.
Hablaty, aki az utolsó volt a sorban, rögtön fölélénkült, és elkezdett nekem magyarázni:
- Köszönöm Kiwi! Ez jól esett!...Amúgy remélem, hogy jól vagy, mert ma fogod megszelídíteni a sárkányodat! De nem akármilyen sárkányt!...
- Elméletünk szerint ez egy új faj tagja! Vagyis egy idáig ismeretlen osztályból való!-magyarázta Halvér- Bár én inkább úgy vélem....egy mutáns, egy szörnyszülött hibrid!!
( "Úristen!")
- Halvér! Muszáj? Így elveszed a kedvét!....naszóval, alkalmazd a tanultakat, mi fentről fogunk figyelni, de nem tudunk segíteni, hiszen amint említettem: ez egy új faj, mi semmit se tudunk róla!! Sok sikert!
Az aréna üres lett. Csak én álltam a közepén, és vártam, hogy kitörtjön az Őrjöngő Szépségem....vagy a Gyönyörű Halálom?
Még bíztatást várva felnézem a barátaimra, és nem csalódtam, egy csomóan mutatták, hogy minden oké!
Nyikordult a kapu, és kisurrogott onnan egy hatalmas, vibráló fénycsóva: a sárkány. Magas hangon üvöltve rohangált körbe-körbe, és szikrákat szórt a bőréből. És ha ez még nem lenne elég, narancssárga-piros-, és vérpiros színben vibrált.
Ledermedten álltam előtte. Feje emlékeztetett egy Forrkatlanéra....de alacsonyabb volt annál, és négy lába volt...orrán egy szarvacska volt...első látásra lenyűgözött.
A bestia meglátott, és sisteregve felémrontott. Most láttam meg cakkos, foltos szárnyát, aminek a széle megperzselte a bundát a kabátomon.
Ekkor jött egy sugallat: "A szín! Folyton színektől vibrála bőre! Biztos ebben van valami! Meg kell mutatnom, hogy élénkebb, és kelletőbb vagyok nála!"
Hallgattam a belső hangomra, és letéptem a kabátomat. A sárkány látva citromsárga-narancssárga csíkos atlétámat, meglepődve lefékezett, abahagyta a szikrázást és a rucimra meredve zihált.
Ezt kihasználva felé léptetem, és kinyújtva kezem nyugtatni kezdtem.
- Nyugodj meg! Nem akarlak bántani- suttogtam, de nem mertem még a szemébe nézni....remegtem mint a nyárfalevél.
Aztán egy szuszogó, pikkelyes valamit éreztem a tenyerembe fúródva. Felnézve, két, hatalmas szem nézett rám, kerek fekete pupillákkal. A bőre lassan felvette a sötétzöld-világoszöld-kék színkombinációt: MEGSZELÍDÍTETTEM!
Üdvrivalgás tört fel a nézőtérről. Hablaty elismerően rámnézet, és sietet le ő is a barátaival gratulálni nekem :
- Hűha Kiwi! Ez nem volt semmi!- Vert vállon Asztrid.
- Egy színváltós sárkány! Ez totál cool!!!- Fafej úgy lelkendezett, mintha neki kellet volna egy szikrázó csodalényt lenyugtatnia.
- Na, és hogy nevezed el?- kérdezte Hablaty, amikor a kezembe nyomta a nyerget.
Én ezt válaszoltam:
- Opálnak! Ő lesz Opál, a Szikrázó Szikrasárkány!
Nem tudom, hogy a felindultságtól, vagy az örömtől, de ebben a percben átöleltem Opál nyakát. Az, mély morgó hanggal sötétzöldbe borult, és lehajolva hozzá meleg levegőt fújt fedetlen karomra.
- Jobb ha megtudod, hogy szereztük- kezdett el mesélni Halvér- Tegnap este találtuk őt, amikor elmentünk neked sárkányt keresni. Az egész éjszakát kereséssel töltöttük, mígnem a szikláknál megtaláltuk Őt. Már fontolgattuk , hogy elengedjük, de megszavatuk, hogy Te kapod meg...persze úgy, hogy erről semmit se tudsz: titok marad, eddig a napig!
- De...miért? Én nem érdemlem meg őt! Simán kaphattam volna egy siklósárkányt, vagy valami mást!-szerénykedtem.
- Dehogynem! Épp hogy te érdemled meg!- mondta Kőfej- Majd később rájössz, hogy miért!
Felpillatottam a két tányérszembe, és kiolvastam belőle, hogy ugyanarra gondoltunk: már egymásé vagyunk, és hű társai leszünk egymásnak, amig világ a világ.
Kiwi, a viking
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése