A tegnapi vihar egy kicsit kiszívta az energiámat, de szerintem ez nem is volt rosz, mert így vééégre kipihenhettem magam!
A mai reggelen hűvös volt az idő. Mihelyts kipattantam az ágyból, rögtön ráléptem a jéghideg kőre. A meglepettségtől még ordítani se volt erőm, és átkozódtam, hogy miért nincs ebben a házban egy jó kis szőrpapucs. Köbö így nézhettem ki:
Hehe! :-)
Ja, és azt elfelejtettem elmondani: Hogyan is végződött a tegnapi nap:
A vihar este 10-körül ért véget, és mindenki hazament ki-ki a maga házába. Engem alig tudtak hazaküldeni, olyan lusta voltam elgémberedett lábaimat megmozdítani.
Egyes hírek szerint a mai napon nem fogunk sárkányokon repülni. Nem tudom elképzelni, milyen lehet az!....
" Biztos valami elméleti sárkánytanóra"- jutott egy valószínűség az eszembe, és felkeltettem Opált. Biztos ami biztos, őt is elhozom magammal!
Reggel hatalmas puffogást és csatakiálltások zaját hallottam az aréna felől. Belépésemkor a barátaimat ( Asztrid, Halvér, Takonypóc, és az ikrek) látttam, amint fegyvekkel szórakoztak:
- Szzzzzzzeva!- ugrott elém Asztrid olyan lendülettel, hogy majdnem levágta az orromat a baltája hegyével.
- Ööm! Szeva neked is!- köszöntem- Mit csináltok?
- Mint láthatod, fegyverekkel gyakorlatozunk- mutatott körbe- és itt az ideje, hogy te is válassz egyet!
"Nekem is lesz fegyverem?! Ez király!"- ujjongtam, és riszálni kezdtem örömömben.
- Na? És milyenek közül választhatok?
- Hát....szerintem nézd a srácokat! Ha valamelyikőjüké tetszik meg, azt megtalálod abban a dobozban!- Jó válogatást! Ja, és ha nem zavar: megyek vissza!-mondta Asztrid, és sarkon fordult.
A hatalmas ládához térdelve válogattam a szebbnél-szebb fegyverek között. Addig addig túrtam a nagy halmot, mígnem megakadt a kezem egy íjon, és egy tegeznyi nyílon:
Belül már azonnal tudtam, hogy EZ a tökéletes számomra.
- Megtaláltam!- kiálltottam fel, hogy mind az öten fölnézzenek rám.
Csak mosolygó arcokat,és pár leesett állat véltem látni, mígnem Takonypóc meg nem szólalt:
- Én megmondtam, hogy ezt fogja kikapni!- és megvillantotta a fogsorát.
- Ezaz Kiwi! Jó fegyvert választottál!- jött hozzám Asztrid- Az íj egy megbízható dolog akár vadászatban, akár csatában!....megmutatom, hogy fogd!
Azzal kezébe vette, és magyarázva kilőtt egy nyilat a céltáblába:
- És most Te jössz!
A kezembe fogtam, és kifeszítettem a nyilat. Fél szememmel hunyorogtam, hogy igazán pontosan a közepébe találjak a táblának, mígnem megszólalt a "Higgand Énem":
Miért is akarnál elsőre betalálni? Úgyse harapnák le a fejed, ha elsőre nem találod el! Nyugondtan lődd csak félre, nem lesz vége a világnak!
És lőttem. A húr elengedésének pillanatában becsukva a szemem vártam a híres " Jaj, most mellément, de próbáld meg mégegyszer!"-mondanot....de nem. Ehelyett:
- Hűű!....és ez volt az első lövése! Milyen profi!
Ezt meg kellet néznem... Odin biztosan lekacsinthatott az égből, mert a nyilam pont a lőlap közepébe fúródott: már a legelső próbálkozásomra célba talált!
- Azta Kiwi! Tudod milyen szép volt most ez a lövés?- dicsért meg Asztrid, és miután végigvárta amíg a többiek is sorra rábólintanak az előbbi mutatványomra, folytatta:
-Csak így tovább!!
Nem is tudtam hogy lehet még jobb ez a nap. Talán úgy, hogy a délelőtt hátralevő részében is lődözhettem kedvemre....
Kiwi, a viking
Ügyes vagy! :D Én nem hogy a közepébe, hanem a céltáblára nem bírtam volna eltalálni! :DD Amúgy én a szekercéket szeretem. :)
VálaszTörlésHűha! Az se rossz! Én pedig PONT azt nem tudom kezelni! Majdnem lefejeztem Halvért!.... :-)
Törlés