2 Hablatyék

Miután kiheverészem magam, felültem, és kicaplattam az ajtón.

- Még nem is köszöntem a barátaimnak! Micsoda egy....!

A zsebemben volt valami.Gyorsan kirántottam, de felesleges volt a para, mert csak a két hajgumim volt benne, ami elengedhetetlen számomra. Seperc alatt copfa kötöttem a hajamat, és Teljes Pompámban kocogtam az arénához:

A sejtésem beigazolódott: valóban ott találtam Őket. Épp nyergelték a sárkányaikat és gyanútlanul beszélgettek: semmit sem tudtak az érkezésemről.

- Szevasztok! Mizu? - köszöntem.

Mind a hatan rámmeredtek. Eléggé meglepődtek, hogy csak, így a semmiből fölbukkantam, itt a Sárkányarénában.

Hosszas csodálkozó csönd után Hablaty megszólalt:

- Héj...Kiwi...te itt? Mi szél hozott ismét nálunk?

- Áh, csak ideköltöztem, semmi különös- nevettem.

- Tényleg?! De jó!- örült meg Asztrid, és jött, hogy megöleljen.- Akkor nem hiába vártunk! 

- Hát Ti nem is örültök?- kérdezte Hablaty a többiektől, akik idáig tejbetök vigyorral bámultak minket...Én ismerem mind a négyet, és azért nem jöttek hozzám, mert nem mertek: mindjáan féltik az egójukat! :-)

- Dehogyis! Miről beszélsz?- fortyantak fel az ikrek, és rohantak hozzám egy-egy vállveregetésre, kézfogásra ők is.

- ÉREZD MAGAD OTTHON NÁLUNK!- Felelték végül mind a hatan kórusban.

-Amúgy most hova készültök?-érdeklődtem

- Tudod, a szokásos gyakorlatozás!- válaszolt Halvér- Sose lehet tudni!

- Hát ja...dehát nekem még nincs sárkányom, úgyhogy most innen lentről kell néznem titeket...

- Majd szerzünk egyet, ne félj! - kacsintott Hablaty, és parancsot adva a többieknek, rögtön felröppentek faképnél hagyva engem.

Én pedig, kényelmesen elhelyezkedve egy kövön, néztem őket egész délután.

***

Este furcsamód fáradtnak éreztem magam, medig nem csináltam semmi megeröltetőt. Csak betoltam a szekrényt, az írópadot, az asztalt, és a székeket...már csak arra várnak, hogy holnaptól tetszőlegesen elhelyezzem őket.

Hirtelen hangos suhanást hallottam kintről. Rögtön felültem az ágyamban, ahelyett, hogy elbújtam volna ( ahogy általában szoktam), de mikor kinéztem az ablakon, csak hat, egyre halkuló hangfoszlány ütötte meg a fülemet.

"Hát ez mi lehet?"-gondoltam, és a köldökömig felgyűrve a hófehér hálóruhám, kirohantam a házból...bezzeg ha sárkányom lenne, és egy normális alvóruhám, most utána tudnék járni ennek a rejtélynek! :-/

Kiwi, a viking