10 Magamban

Hát rájöttem...
Rájöttem miért viselkedek ilyen furcsán.
-Miért izzad a tenyerem, ha kérdez tőlem valamit
-Miért pirul el teljesen az arcom, ha ezt látom:

-És hogy miért nem merek Rá nézni:
                                         SZERELMES VAGYOK!!!
Igen, igen az vagyok, és PONT belé!!!!!!
Lassan álltam föl, hadd szedjem minnél gyorsabban a levegőt, és hogy megint "lepkéket" érezzek a gyomromban...megint elöntött az az érzés, ami már régóta nem járt felém.
Úgy vigyorogtam, mint a tejbetök, és alig vártam, hogy újra bemenjek az arénába....amikor rájöttem:
MA HÉTFŐ VAN!
Vagyis Hablatynak tuti, hogy ma is főnöki dolgai támadtak.
Csalódottan sóhajtottam egyet, és egy csiga sebességével felöltöztem. Opált direkt nem keltettem fel: szerettem volna egyedül sétálni egyet, úgy hogy senki se kisér el...

Mikor lábujjhegyen kiléptem az ajtón, máris Kőfejjel találtam szembe magam:

- Szeva! Mizu?-köszönt rám.

- Hát...jól, kösz!-adtam egy pacsit neki, de reményekdtem, hogy nem jön velem az erdőig.- És veled mi van? Hogy vagy fiú-ügyileg?

Kőfej lábujjhegyre állta a szó hallatán.

- Áááh! Most tele vagyok pasikkal-örvedezett, és helyben szökdécselni kezdett.

Egy kicsit elszomorodtam örömét látva. 

-De szerinted én miért nem vagyok tele pasikkal?!-kérdeztem tőle.

- Nézz a tükörbe!-vetedte oda, és elszökdelt.

***

Ígyhát elindultam a betervezett sétámra...

Még mindíg liftezett a gyomrom Hablaty gondolatára, mint reggel.

Már kiskorom óta odavoltam érte, de úgy látszik most teljesedett ki rajtam ez a dolog...

Pár perc múlva el is értem egy kis tavacskához.

A vize szép tiszta volt. A szélén kissebb sziklák voltak, amikbe simán bele lehetett kapaszkodni, ha esetleg csak ejtőzni szeretett volna az ember, Nem volt túl mély, nekem úgy vállig érhetett.

Nehezen tudtam ellenálni, hogy ne fürödjek meg benne, de mivel még nem sikerült beszereznem fürdőruhát, nem mertem volna CSAK fehérneműben úszni egyett.

Ha már ott voltam, megnéztem magam benne...

Egy olyan copfos, barna hajú lány nézett vissza rám, akinek nagy barna szemei vannak, két enyhén előreugró foga, és a szája széle egy kicsit nagyobb, mert egy pattanás nőtt ott pár hónappal ezelőtt...később pedig egy rózsaszínes bőr fedte be ...

Ekkor jöttem rá, hogy nem is vagyok szép....

Ettől nagyon elkeseredtem....

Felálltam, és lassan elbandukoltam a tótól...

De még akkor is szerelmes voltam....

Ám most a Reménytelen Szerelem érzése uralkodott el rajtam....tisztára, mintha egy Tove Jansson figura lettem volna....az egész világ ilyenek tetszett nekem:

Ekkor jutott eszembe egy szerelmes dal, ami pont illett a hangulatomhoz, és elkezdtem énekelni:

Egy pillanatra a kezemben volt az írányítás
Bár elvesztettem, az enyém volt egyszer
És a tűz örökké
Fellángolna

És bárcsak el tudtad volna mondani nekem
Mi korbácsolja fel a szenvedélyedet
Most elvesztettelek, te elengedsz engem
De utoljára még

Mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem

Emlékezz egyszer
Amikor a tiéd voltam, vak voltál,
A tűz szikrázott a szemedben
És az enyémben

Mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Csak mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem

Mondd, hogy igaz
Igaz szerelem
Mondd, hogy igaz
Igaz szerelem

Ahogy így bandukoltam, suhogást hallottam az égből. Asztrid volt az....fogalmam se volt róla, hogy került ide.

- Szia Kiwi!-szólt le nekem-Miért lógatod az orrod? Gyere, repüljünk egyet!

Mikor felnéztem rá, láttam HOGY BOLDOG...

A melankóniám egy csapásra elszállt. Csak bólogattam, és rögtön hazamentem Opálért. Sárkányom meglepetten fogadta, hogy még mindíg nem etettem meg....így miután odaadtam neki egy repülőhalat, kivezettem, és fölröppentem Asztridhoz

- Mi a gond?- kérdezte a lány.

Most elmondjam neki, vagy nem? Mi lesz ha....megtudja, hogy pont az Ő barátjába zúgtam bele?? Biztos Nagy Balhé. Úgyhogy inkább csak annyit mondtam:

- Hát...gondolkoztam a lelki dolgaimon....ezen-azon....meg hogy csúnya vagyok....Néha csak annyit akarok, hogy magamra hagyjanak a saját dolgaimmal együtt, és jól kiszomorkodhassam magam, hogy jó ideig nem merüljön fel eggyik se! Te nemigen lelkizel ilyeneken, hanem viking módra túllépsz rajta! Bár ilyen lehetnék!....

- Kiwi! Miért teszed ezt magaddal? Ilyenkor csinálj valamit!- javasolta Asztid- És nem is vagy csúnya!....Te mindíg átérzed a dolgokat, nekem meg olykor előbb cselekszik a kezem, mint a szívem!

Egyszerre néztünk fel egymásra: Hát mégiscsak hasonlóak a problémáink: így már nem nehéz róla beszélni!

- Akkor? Mit csináljunk?- váltottam gyorsan témát....

- Irány a tenger!

Asztrid határozottan adta ki a vezényszót....

Ezek után a tengernél voltunk. Élveztük, hogyan csapódik fel a víz, ha repülés közben az ujjunkat a vízbe dugjuk, és hogy hogyan járnak fröcskölő táncot a sárkányok a habok felett. Ekkor lassan....lassan...elfeledtem minden gondot:

Arcom a víz fölött

Lábam nem éri el a talajt

A talajt, és olyan érzés

Mintha látnám a homokot a horizonton

Minden alkalommal, mikor nem vagy a közelben

Lassan elsodródom

Hullám után hullám

Lassan sodródom (elsodródom)

És olyan érzés mintha megfulladnék

Az áram ellen úszok

Az áram ellen úszok

Bár könnyűvé tudnám tenni

Hogy szeress, szeress engem

De még kinyúlok, hogy találjak egy utat

Itt ragadtam a kettő között

Keresem a helyes szavakat

***

Este fele már hazafele vetük az irányt. Csurom vizesek voltunk, de a lelkünk pihekönnyen nyugodott bennünk: felfrissültünk. 

Hirtelen Asztrid úgy nekilódult, hogy alig tudtam utolérni. Hangosan nevetett, és karját kitárva érezte a szembeszélt....én is így tettem.

Már a falu felett jártunk....ideje visszaülni normálisan a nyeregbe. De még mindíg SEBESEN SZÁGULDOTTUNK

- Bírod a tempót?-kérdezte Asztrid.

- Igen! Hogyne bírnám! Nagyon jól érzem magam!- kiáltottam föl, és ugyanarra gondoltam, amire nagyon gyakran szoktam:

IMÁDOK HIBBANTON ÉLNI!

Kiwi, a viking