....de nem találtam őket....
Igen, nem volt egy teremtett lélek se az arénában!
Se Hablaty, se senki!
Csak egy egér surrant valahol....
"Mi történhetett itt?!"- tanakodtam- Miért nincs itt senki, amikor tegnap még....?"
Az én kis lány agyam nem tudott tovább gondolkozni....inkább sarkon fordultam, és hazaindultam.
***
Ahogy így bandukoltam-bandukoltam miközben törtem az agyamat, egy hatalmas felhőszelő landolt ellőttem, és egy álarcos alak lépett elém: Valka!
- Öööm...Jóreggelt!- köszöntem sután.
A nőszemély, jó közel hajolt az arcomba, majd levette a sisakot:
- Áááh!...hát Te vagy az a új lány, akit a fiam tanít?....akinek az a különleges sárkánya van?
- Igen...De honnan tud ennyit rólam?-hüledeztem.
- Én már első kézből hallottam rólad mindent!- nevetett, és barátságosan rámkaccsintott:
Az első nagy repülésedtől, a tegnapelőtti viharig mindent!
Elmosolyodtam....hát mégiscsak népszerű lettem....valahogy....valamiért.
Ekkor Valka közellépett hozzám, és megfogva két arcomat belenézett a szemembe:
- Látok valamit a szemedben!- mondta- Valami múltból jövő érvényesülni-akarás! Valami olyan dologra készülődsz, amiről még lehet hogy nem is tudsz!
- De mi lehet az?- kérdeztem.
- Majd kiderül gyermekem!....valamikor!- simított meg, és elengedett.
Nem tudtam, hogy erre a jóslatra szükségem lesz-e, de jól megjegyeztem magamnak.
- Amúgy nem tudja hova lettek Hablatyék?- váltottam témát.
- Hát....Bevallom őszintén és se tudom pontosan- mondta Valka- Valami rendhagyó dolgot tervezhet!
Ekkor visszaszállt a sárkányára, és elrepült....köszönés nélkül.
***
Kihasználva ezt az egynapos-szabadnapot, nekiláttam Takonypóc szőrmebundájának.
Lesiettem ahhoz a tóhoz, amit egyik szomorkodós-kirándulásomkor találtam. Ugyanolyan szép volt, mint legutóbb.
Magammal hoztam azt a piperetáskát, amiben csupán csak egy darab dezodor, és egy kefe volt ( ha úgy nézzük, csak az utóbbira volt szükségem.
Most hogy leülltem, jobban szemügyre tudtam venni a fekete szőrmét, ami ugyan durva bundájú állattól származott, de nagyon jó volt a tapintása...még bele is szippantottam. ÖE! Kár volt.
Hogy változtassak ezen, és hogy hamar véget vessek ennek a kevésbé érdekes programnak, meghát nemigen szeretek férfitől származó cuccokkal érintkezni, fogtam a dezodorom, és belül szépen végighaladtam rajta: Vajon készen áll valami újra?
***
Este teljes lelki nyugalommal feküdtem le aludni. Opállal futottunk egyet a falu körül, meg is etettem, elvoltam egész nap.
Épp egy csodálatosat álmodam. Hablattyal sétáltunk egy virágos réten, és a sárkányaink fogócskáztak egymással. Ekkor a fiú magához ránt, és...
BUMMM BUMMM BUMMM!
Vadul kopogtak az ajtón. De úgy, hogy majdnem beszakadt. Rögtön felültem az ágyamban.
"Úristen! Betörők? Barbárok?" nyilallt az agyamba, és félénken kiszóltam:
- Hahó! Ki az?
- Én, Asztrid!- válaszoltak kintről.
Fáradtan megdörzsöltem a szemem: Mit akar ilyenkor tőlem?
- Mi van?!
- Éjszakai gyakorlatozás! Vagy talán nem tudod?
Hát ja, erről nem tudtam.....DE IZGINEK HANGZIK!
Fogtam magam, és pizsiben, morgó Sárkányostul, bundástul jöttem is ki.
- Szia Asztrid! Nem tudtam, hogy ma este lesz! De ti már régebb óta sárkány mesterek vagytok, hozzám nem terjednek olyan gyorsan a hírek!
Asztrid nevetett, és intett hogy induljunk.
***
A srácok csak ránk vártak. Egyikőjük arcán se látszott fáradság, mert ők az egész nappalt átaludták, csak hogy most fittek legyenek.
Mivel nálam volt az a híres-nevezetes bunda, elkapva a tekintetem, odanyújtottam Takonypócnak. Amikor a srác fölvette, azonnal megérezte azt a számára szokatlan dolgot.
-Kiwi! Milyen szaga lett ennek?- kérdezte.
-Titok szaga!- vágtam rá gyorsan. Miért, mit mondjak neki?! HOGY NIVEA DRY COMFORT?!
Mindenesetre jó! Férfias!- mondta Takonypóc, és közeleb húzódott Kőfejhez, hogy megtudja mit szól hozzá...de azt nem kapta meg, mert Hablaty elkezdett magyarázni:
- Akkor mindenki itt van!Szóval a mai napon azt gyakoroljuk, hogy vész esetén hogyan viselkedjünk a sárkányokkal, mellesleg hogyan kommunikáljunk egymással...
Innentől már SEMMIT SEM HALLOTTAM. Belefelejtkeztem Hablaty látványába: Imádom, ahogy magyaráz!!!....
És ahogy a többiek itták a szavait....!!!
Aztán ott volt az éjszaka is! Csodálatos volt!
Köbö negyedóráig magyarázott, és hirtelen hangosan elkiáltotta magát:
FEDEZÉKBE!
Én, mintha most keltettek volna fel mély alvásból, utolsónak lódultam neki, és találomra landoltam egy nekem tetsző helyen. Egyáltalán nem értettem miért kellett ez az egész! És ekkor megláttam valamit.
Az út az erdőbe vezetett, és barátságos ciripelés hangzott a sűrűből.Semmi se rezzent az ágak mögött ( nem úgy mint otthon, ahol bármikor eléd ugorhat egy róka, esetleg egy patkány), és ez a biztonság csalogatott engem egyre beljebb, és beljebb. Opál követett.
Milyen gyönyörű volt minden! A sötétkék ég,a fekete árnyak, és a felém boruló lombok! Útitársam is élvezte ezt a céltalan felfedezést.
( most, kedves olvasó, csukd be a szemed, és erre a zenére képzelj el az éjszakát! Sikerül? Ugye, hogy felemelő?...)
***
Hirtelen egy ilyesmi hang süvített fel, valahol nem túl messze tőlem:
- HA-HÚÚÚ!
Opál felfigyelt, és az apró lámpások is elaludtak, akik ezelőtt még a fejünk körül repkedtek.
Ekkor hangzott fel egy másik:
- HÁ-ÚÚÚÚ!
Erre még kettő rövid:
- HU!
- HÚ!
És még kettő! Ezek voltak a legfélelmetesebbek:
- HU-HU-HÚÚÚ!
- HÚÚÚÚ-HÚÚ!
A cserjés zörgött körülöttem, és a a szentjánosbogarak végleg eltűntek.
" Mik ezek? Farkasok?"-kattogott az agyam- "Nem, nem lehet hogy ez....az ELLENSÉG! ÉS MOST VETTEK KÖRBE ENGEM!"
Eluralkodott rajtam a pánik....
- Segítsééééég!-ordítottam.
Hablaty, Asztrid, Halvér, Takonypóc, Kőfej, és Fafej, pár perc múlva ott teremtek ahol én voltam. Ijedten kucorogtam a rét közepén, miközben Opál melegített a testével.
A barátaim ziháltak: biztos nagyon siettek. Rögtön odarohantak hozzám:
- Mi történt Kiwi?! Megtámadott valaki?- hajolt felém Asztrid, és fürkészni kezdett, hátha megtalálja azt
- Nem, semmi!- próbáltam lenyugodni- Csak huhogásokat hallottam! Biztos az ellenség volt!
- Na, és hogy huhogtak?- érdeklődött Hablaty.
- Hát így!- és elkezdtem utánozni:
- Ilyen volt hogy HA-HÚÚÚ, aztán HÁ-ÚÚÚÚ, meg két rövid, aztán meg....!
Hablaty félig vigyorogva, félig zavarodottan állt...
....végül félbeszakított:
- Hát....Kiwi!...Ezek szerint NEM FIGYELTÉL! AZOK MI VOLTUNK!
OU!....HÁT EZ CIKI!....
Zavarodottan félrenéztem, és elvörösödtem.
- Hát....öööm.....lehet, igen....! Bocs!...
Ennél értelmesebbet nem bírtam kinyögni....
- Tudod mit? Akkor elmagyarázzuk neked újra!Mindenkinek ki kell találnia egy hangjelet, ami alapján felismerjük egymást!- magyarázta Asztrid türelmesen- Már mindegyikünknek van egy!
És ekkor megmutatta őket:
Hablaty:HA-HÚÚÚ
Asztrid:HÁ-ÚÚÚ
Halvér:HU-HU-HÚÚÚ
Takonypóc:HÚÚÚÚ-HÚÚ
Kőfej:HU!
Fafej:HÚ!
- Hát akkor folytassuk!- röppent fel Hablaty, és megint szétszóródtunk. Én meg maradtam, ott ahol voltam...leforrázva.
***
Miközben Opálra néztem, sikerült kitalálnom egy saját hangjelet. Egy olyat, ami hasonlít egy madáréhoz, és könnyen megjegyezhető.
Ahogy kiötlöttem, rögtön el is kiáltottam magam:
- HÚÚÚ-HU-HÚ-HU!
Vártam a válaszra. Elősször egy ilyet kaptam válaszul:
- HÚÚÚÚ- HÚÚ!
"Ez Takonypóc!"- ugrott be.
- HÁ-ÚÚÚÚ!
"Ez meg Asztrid!"
Egyre jobban élvezem ezt a Hang-felismerősdit!
- HU!
- HÚ!
" Megvannak az ikrek is!"
És már csak EGY hiányzott:
- HA-HÚÚÚ!
HURÁÁÁÁ! Mindenki megvan!
Ezt játszottuk hajnali háromig...de nem felejtettem el azt a súlyos, és égő bakit, amit elkövettem...
Kiwi, a viking
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése