Hát...azóta az éjszakai történtek óta eltelt már pár nap, és egyre jobban erősödik bennem az az érzés, hogy Hablaty egy nagyon jó srác!.....bár ennek két bökkenője van:
1: Az, hogy hamar meglátszik rajtam, hogy mire gondolok.
És a legnagyobb, amitől mindíg félni kezdek:
2: ASZTRID
Mi lenne, ha rájönne erre?! Tuti, hogy bepöccene!
Namindegy, elmesélek pár olyan esetet, amikor majdnem lebuktam:
Ezek az esetek még az éjszakai gyakorlatozás utáni nappal történt. Szokatlanul élénk voltam, mert reggel egy nagy vödörnyi vizet borítottam a fejemre, és totál pirospozsgás lett az arcom.
Éppen a vizet vittem Opálnak, amikor Hablaty a hátam mögött volt, és megszólalt:
- Milyen jól nézel ki, amikor vidám vagy!
Ekkor úgy megzavarodtam, hogy megbotlottam az egyik sárkány farkában, és kiöntöttem a vizet...
"Jujj"- gondoltam, és vártam, míg felállítanak.
***
A másik délelőtt történt, amikor épp a fegyverekkel szórakoztunk. Nekem épp egy új lövési-módszert kellett betanulnom, és nem akart sikerülni...
- Nyugi Kiwi, segítek neked!- ajánlotta fel Hablaty, és megfogva a kezemet segített nekem.
" Áááh! Megérintett!"-izgultam be, és kilőttem a nyilat....nem talált be a közepébe, ahogy kellet volna...
***
Később, már úgy 11 körül a levegőben folytattuk a gyakorlatozást. Épp a szlalom volt a soron, ami tudjátok eléggé jól megy nekem.
Most is tökéletesen teljesítettem a pályát, és Hablaty megtapsolt, és meg is dicsért. Az arcom akaratlanul is piros lett, és el kellet kapnom a fejem.
- Valami baj van?- kérdezte Hablaty.
- Nem, semmi!- hazudtam- Bogár ment a szemembe!
És ennyivel megúsztam! :-D
***
És ma....PONT ővele találkoztam elősször az arénába menet!!!
Csak dadogva tudtam válaszolni:
H: Szia Kiwi! Hogy vagy?
É: Áh....szia Hablaty!....kösz, jól!
H: Remélem ma is olyan jól fogsz teljesíteni, mint tegnap! Nagyon ügyes voltál akkor!
H: Mert mostanában gyakran elkapod a fejed.....meg ilyesmi.
É: *nyelek egyet, és a szemébe nézek*...ööm, nyugi! Semmi bajom nincs! Majd' kicsatanok! *nevet*
H: *nevet*
A mai napon lazázás volt. Csak etettük a sárkányokat, és páran ismételtek sárkánytanból ( nekem még nem kell, de érdemes lenne megtanulnom)
Amikor Opált vakargatam, éreztem, hogy a copfom kezd meglazulni. Így hát persze fogtam magam, és kibontottam.
Hosszú, barna, enyhén hullámos hajam ittlétemkor elősször újra a vállamra hullott. A hátam mögött csodákozó csönd támadt. Mikor hátranéztem, Halvér Takonypóc, és Fafej volt ( hú, de meglepő! Már kezdem megszokni a furcsa viselkedésük!), és le nem tudták a szemüket venni rólam...
( azért nem teszek ide képet, mert 1. nincs arra kép 2. biztos tudjátok hogy néznek a fiút ha valami "csinos" dolgot látnak :-P)
- Így jobb vagyok?.....-kérdeztem hosszú tétovázás után.
Azok bólogattak, és beláttam, hogy igazuk van: tényleg javít a külsőmön. Hiszen otthon se nyúltam hajgumihoz, csak itt, hogy "vikingesebbnek" látszak.
Pont ekkor szólt Hablaty pár embernek, hogy segítsenek neki. Így maradtunk csak mi: Én, Kőfej, és Fafej az arénában....meg persze a mi sárkányaink ( az enyém, és az ikreké)
- Amúgy tudod, hogy Hablatynak van egy titka?- szegezte nekem Fafej.
- Nem nem!- kiváncsian pillantottam fel- Na, és mi az?
- Egy fesztivál! Egy Tűzfeszti-.....AUU! Hugi, állj már le!
- Nem!- verte tovább a bátyját Kőfek- Ez hétpecsétes titok! Még nekünk se kéne tudnunk!
Fafej nem hagyta magát . Rúgkapálni kezdett, és véletlenül behúzott egyet Böffnek.
- HÉJ!- riadt fel Kőfej, és leszállva a srácról a sárkányhoz rohant- Te szemét! Nem látsz a szemedtől?!
- Szóval, ööm.....mi lenne az a titok?- érdeklődtem, hogy véget vessek a viszálykodásnak.
- Hát, ha már ez az ökör kikotyogta, elárulom!- hajolt közel a lány, és elkezdett magyarázni- Ez a Tűzfesztivál idén lesz, és ez lesz az első alkalom, hogy ezt megrendezik! Elvileg minden sárkánylovasnak meg kell jelennie, és meg kell mutatnia, mit tud a levegőben. Az alapkikötés persze, hogy egy fáklyán magával hozza a sárkánya tüzét!!
És mivel ez egy verseny, a győztes nyer valamit....csak azt nem tudom, hogy mit!
- Ja, és az ünnepség után egy hajnalba nyúló táncos bált rendeztnek!- kotyogott közbe Fafej- Biztos kircsi lesz!
Még többet megtudhattam volna erről a felkorbácsoló dologról, ha nem jött volna meg Hablaty, és nem folytattuk volna a mindennapi dolgunkat: a sárkányok szokásainak lejegyzetelését, tanulmányozását.
Ezekből a percekből nemige maradt meg semmi: mert már két dolog is volt, ami majd' szétvette a fejemet!
- Jóóóregggelt mindenkinek!- ugrottam be ma reggel az aréna bejáratán teljes optimizmussal az arcomon....
....de nem találtam őket....
Igen, nem volt egy teremtett lélek se az arénában!
Se Hablaty, se senki!
Csak egy egér surrant valahol....
"Mi történhetett itt?!"- tanakodtam- Miért nincs itt senki, amikor tegnap még....?"
Az én kis lány agyam nem tudott tovább gondolkozni....inkább sarkon fordultam, és hazaindultam.
***
Ahogy így bandukoltam-bandukoltam miközben törtem az agyamat, egy hatalmas felhőszelő landolt ellőttem, és egy álarcos alak lépett elém: Valka!
A meglepődöttségtől nem bírtam értelmeset kinyögni:
- Öööm...Jóreggelt!- köszöntem sután.
A nőszemély, jó közel hajolt az arcomba, majd levette a sisakot:
- Áááh!...hát Te vagy az a új lány, akit a fiam tanít?....akinek az a különleges sárkánya van?
- Igen...De honnan tud ennyit rólam?-hüledeztem.
- Én már első kézből hallottam rólad mindent!- nevetett, és barátságosan rámkaccsintott:
Az első nagy repülésedtől, a tegnapelőtti viharig mindent!
Elmosolyodtam....hát mégiscsak népszerű lettem....valahogy....valamiért.
Ekkor Valka közellépett hozzám, és megfogva két arcomat belenézett a szemembe:
- Látok valamit a szemedben!- mondta- Valami múltból jövő érvényesülni-akarás! Valami olyan dologra készülődsz, amiről még lehet hogy nem is tudsz!
- De mi lehet az?- kérdeztem.
- Majd kiderül gyermekem!....valamikor!- simított meg, és elengedett.
Nem tudtam, hogy erre a jóslatra szükségem lesz-e, de jól megjegyeztem magamnak.
- Amúgy nem tudja hova lettek Hablatyék?- váltottam témát.
- Hát....Bevallom őszintén és se tudom pontosan- mondta Valka- Valami rendhagyó dolgot tervezhet!
Ekkor visszaszállt a sárkányára, és elrepült....köszönés nélkül.
***
Kihasználva ezt az egynapos-szabadnapot, nekiláttam Takonypóc szőrmebundájának.
Lesiettem ahhoz a tóhoz, amit egyik szomorkodós-kirándulásomkor találtam. Ugyanolyan szép volt, mint legutóbb.
Magammal hoztam azt a piperetáskát, amiben csupán csak egy darab dezodor, és egy kefe volt ( ha úgy nézzük, csak az utóbbira volt szükségem.
Most hogy leülltem, jobban szemügyre tudtam venni a fekete szőrmét, ami ugyan durva bundájú állattól származott, de nagyon jó volt a tapintása...még bele is szippantottam. ÖE! Kár volt.
Hogy változtassak ezen, és hogy hamar véget vessek ennek a kevésbé érdekes programnak, meghát nemigen szeretek férfitől származó cuccokkal érintkezni, fogtam a dezodorom, és belül szépen végighaladtam rajta: Vajon készen áll valami újra?
***
Este teljes lelki nyugalommal feküdtem le aludni. Opállal futottunk egyet a falu körül, meg is etettem, elvoltam egész nap.
Épp egy csodálatosat álmodam. Hablattyal sétáltunk egy virágos réten, és a sárkányaink fogócskáztak egymással. Ekkor a fiú magához ránt, és...
BUMMM BUMMM BUMMM!
Vadul kopogtak az ajtón. De úgy, hogy majdnem beszakadt. Rögtön felültem az ágyamban.
"Úristen! Betörők? Barbárok?" nyilallt az agyamba, és félénken kiszóltam:
- Hahó! Ki az?
- Én, Asztrid!- válaszoltak kintről.
Fáradtan megdörzsöltem a szemem: Mit akar ilyenkor tőlem?
- Mi van?!
- Éjszakai gyakorlatozás! Vagy talán nem tudod?
Hát ja, erről nem tudtam.....DE IZGINEK HANGZIK!
Fogtam magam, és pizsiben, morgó Sárkányostul, bundástul jöttem is ki.
- Szia Asztrid! Nem tudtam, hogy ma este lesz! De ti már régebb óta sárkány mesterek vagytok, hozzám nem terjednek olyan gyorsan a hírek!
Asztrid nevetett, és intett hogy induljunk.
***
A srácok csak ránk vártak. Egyikőjük arcán se látszott fáradság, mert ők az egész nappalt átaludták, csak hogy most fittek legyenek.
Mivel nálam volt az a híres-nevezetes bunda, elkapva a tekintetem, odanyújtottam Takonypócnak. Amikor a srác fölvette, azonnal megérezte azt a számára szokatlan dolgot.
-Kiwi! Milyen szaga lett ennek?- kérdezte.
-Titok szaga!- vágtam rá gyorsan. Miért, mit mondjak neki?! HOGY NIVEA DRY COMFORT?!
Mindenesetre jó! Férfias!- mondta Takonypóc, és közeleb húzódott Kőfejhez, hogy megtudja mit szól hozzá...de azt nem kapta meg, mert Hablaty elkezdett magyarázni:
- Akkor mindenki itt van!Szóval a mai napon azt gyakoroljuk, hogy vész esetén hogyan viselkedjünk a sárkányokkal, mellesleg hogyan kommunikáljunk egymással...
Innentől már SEMMIT SEM HALLOTTAM. Belefelejtkeztem Hablaty látványába: Imádom, ahogy magyaráz!!!....
És ahogy a többiek itták a szavait....!!!
Aztán ott volt az éjszaka is! Csodálatos volt!
Köbö negyedóráig magyarázott, és hirtelen hangosan elkiáltotta magát:
FEDEZÉKBE!
Én, mintha most keltettek volna fel mély alvásból, utolsónak lódultam neki, és találomra landoltam egy nekem tetsző helyen. Egyáltalán nem értettem miért kellett ez az egész! És ekkor megláttam valamit.
Az út az erdőbe vezetett, és barátságos ciripelés hangzott a sűrűből.Semmi se rezzent az ágak mögött ( nem úgy mint otthon, ahol bármikor eléd ugorhat egy róka, esetleg egy patkány), és ez a biztonság csalogatott engem egyre beljebb, és beljebb. Opál követett.
Milyen gyönyörű volt minden! A sötétkék ég,a fekete árnyak, és a felém boruló lombok! Útitársam is élvezte ezt a céltalan felfedezést.
( most, kedves olvasó, csukd be a szemed, és erre a zenére képzelj el az éjszakát! Sikerül? Ugye, hogy felemelő?...)
***
Hirtelen egy ilyesmi hang süvített fel, valahol nem túl messze tőlem:
- HA-HÚÚÚ!
Opál felfigyelt, és az apró lámpások is elaludtak, akik ezelőtt még a fejünk körül repkedtek.
Ekkor hangzott fel egy másik:
- HÁ-ÚÚÚÚ!
Erre még kettő rövid:
- HU!
- HÚ!
És még kettő! Ezek voltak a legfélelmetesebbek:
- HU-HU-HÚÚÚ!
- HÚÚÚÚ-HÚÚ!
A cserjés zörgött körülöttem, és a a szentjánosbogarak végleg eltűntek.
" Mik ezek? Farkasok?"-kattogott az agyam- "Nem, nem lehet hogy ez....az ELLENSÉG! ÉS MOST VETTEK KÖRBE ENGEM!"
Eluralkodott rajtam a pánik....
- Segítsééééég!-ordítottam.
Hablaty, Asztrid, Halvér, Takonypóc, Kőfej, és Fafej, pár perc múlva ott teremtek ahol én voltam. Ijedten kucorogtam a rét közepén, miközben Opál melegített a testével.
A barátaim ziháltak: biztos nagyon siettek. Rögtön odarohantak hozzám:
- Mi történt Kiwi?! Megtámadott valaki?- hajolt felém Asztrid, és fürkészni kezdett, hátha megtalálja azt
- Nem, semmi!- próbáltam lenyugodni- Csak huhogásokat hallottam! Biztos az ellenség volt!
- Na, és hogy huhogtak?- érdeklődött Hablaty.
- Hát így!- és elkezdtem utánozni:
- Ilyen volt hogy HA-HÚÚÚ, aztán HÁ-ÚÚÚÚ, meg két rövid, aztán meg....!
- Hát....Kiwi!...Ezek szerint NEM FIGYELTÉL! AZOK MI VOLTUNK!
OU!....HÁT EZ CIKI!....
Zavarodottan félrenéztem, és elvörösödtem.
- Hát....öööm.....lehet, igen....! Bocs!...
Ennél értelmesebbet nem bírtam kinyögni....
- Tudod mit? Akkor elmagyarázzuk neked újra!Mindenkinek ki kell találnia egy hangjelet, ami alapján felismerjük egymást!- magyarázta Asztrid türelmesen- Már mindegyikünknek van egy!
És ekkor megmutatta őket:
Hablaty:HA-HÚÚÚ
Asztrid:HÁ-ÚÚÚ
Halvér:HU-HU-HÚÚÚ
Takonypóc:HÚÚÚÚ-HÚÚ
Kőfej:HU!
Fafej:HÚ!
- Hát akkor folytassuk!- röppent fel Hablaty, és megint szétszóródtunk. Én meg maradtam, ott ahol voltam...leforrázva.
***
Miközben Opálra néztem, sikerült kitalálnom egy saját hangjelet. Egy olyat, ami hasonlít egy madáréhoz, és könnyen megjegyezhető.
Ahogy kiötlöttem, rögtön el is kiáltottam magam:
- HÚÚÚ-HU-HÚ-HU!
Vártam a válaszra. Elősször egy ilyet kaptam válaszul:
- HÚÚÚÚ- HÚÚ!
"Ez Takonypóc!"- ugrott be.
- HÁ-ÚÚÚÚ!
"Ez meg Asztrid!"
Egyre jobban élvezem ezt a Hang-felismerősdit!
- HU!
- HÚ!
" Megvannak az ikrek is!"
És már csak EGY hiányzott:
- HA-HÚÚÚ!
HURÁÁÁÁ! Mindenki megvan!
Ezt játszottuk hajnali háromig...de nem felejtettem el azt a súlyos, és égő bakit, amit elkövettem...
Már 12 fele járt az idő, és már reggel óta próbálgattam a vadiúj íjamat. Nagyon örültem neki, és nem hittem el, hogy már az első nyilam betalált.
"Nem gondolom, hogy néha TÚL szerencsés vagyok?!"- morfondíroztam, de elvetettem ezt az ötletet, mert Hablaty is megérkezett, ilyesmi arccal. Azt hittük valami baj van:
Asztrid helyettem is rákérdezett:
- Mi történt Hablaty?- aggodalmaskodó arcot vágott.
- Nem....dehogyis!-zihálta- Csak siettem....ide!.....el se hiszitek mit találtam a Nagy Pakolásban otthon!- lelkendezett Hablaty, és megfogta a barátnője kezét.
- Jaaj, mond már! Mi az?- nevetgélt Asztrid- Olyan fejet vágsz, mint egy kisgyerek, aki rálelt a kedvenc játékára!
- Majdnem eltaláltad!- bólogatott Hablaty- Igen, régről maradt! Még én se gondoltam volna, hogy valaha megtalálom!
És ekkor Fogatlanhoz rohant, majd ezzel jött vissza:
- A PAJZSOD!!- kiáltotttak fel a többiek meglepetten.
-Igen, az!- vigyorgott Hablaty- Látjátok mikre nem jók ezek a nagytakarítások?
A barátaim csodálkozva rohantak oda, és körbevették a megkerült "csodát"
Amikor még kicsi voltam, Hablaty már megmutatta ezt nekem, és el kell mondanom, nagyon menő cucc! Főleg a gronkelvas befedésével! :-O
- Na....és mit kezdesz vele?- kérdezte Halvér.
- Hát....még nem tudom...- és ekkor rám pillantott- Kiwi, neked is van már fegyvered? :-D
- Igen....mit láthatod!- mosolyogtam.
- És képzeld, elsőre a közepébe talált!- mesélte Asztrid, és megveregette a vállamat- Szerintem ez a neki való fegyver!
Hablaty egy kis csönd után elrakta a pajzsot, és a többiekhez fordult:
- Itt vannak a sárkányaitok?
- Nem- válaszolták- Te mondtad, hogy ma nem sárkányos-gyakorlatozás lesz!
- Igazatok van!- eszmélt fel a fiú- Mert ma Kiwi sárkányát fogjuk tanulmányozni.
Whoah! Ez komoly?! Opált fogják tanulmányozni?! Ez tök jó! Mi érhet még ma engem?!
Totál bepörögtem ettől a hírtől.
- Akkor már hozom is őkelmét!- ugrottam fel, és rohantam is már érte. A sárkányom Fogatlannal ugrándozott körbe-körbe, de gyorsan véget vetettem a játéknak.
- Ó picim! Azt se tudod, mi lesz veled most!- suttogtam neki- Tesztelni fogunk, és bekerülsz egy könyvbe!
***
A teszt elkezdődött.
- Szóval....azt tudjuk, hogy a sárkányod képes változtatni a színét!- kezdte Halvér.- de vajon miért, és mikor?
A többiek agyában elkezdtek kattogni a fogaskerekek. Végül, hosszú néma csönd után megszólaltam:
- Szerintem a hangulata alapján! Én már észrevettem olyat, hogy a szárnyán levő foltok szivárványszínben elkezdezdtek szikrázni, amikor halat hoztam neki....aztán....más szín variációt nem figyeltem még meg rajta.
- Akkor most azt teszteljük!- állt fel Hablaty- Hoztam pár dolgot, ami szerintem segíthet nekünk.
***
Pár perc múlva ezeket hozta be nekünk:
- Egy repülőhalat
- egy Rettenetes Rémet
- egy halott sárkány ( élethű) rajzát ( BRRRRRR)
- + minket is beavatott a tárgyak közé
Halvér a könyvet szorongatva inkább kint maradt és teljesen kivonta magát minden ( szerinte életveszélyes) feladat alól
Jegyzőkönyv:
A szikrasárkány reakciója az alábbi tárgyakra:
- Repülőhal: Teste: világosszöld
Szárnya: Vibrál a szivárvány összes színében
Lemezkéi, és körme: Színváltós
- Rettenetes Rém: Az alábbi sárkányt ugyanabban a percben engedtük össze az alannyal, mint mikor a halat is bedobtuk. Opál azonnal bepöccent és védeni kezdte a zsákmányát.
Teste:világospiros
Szárnya:sötétnarancssárga
Lemezkéi, és körme: Vérpiros
- Egy halott sárkány rajza: A képet sokáig szemlélte, és szomorúan lehajtotta a fejét, és természetesen színt is váltott:
Teste: sötétkék
Szárnya: kék ( nem is világos, nem is sötét )
Lemezkéi, és körme: szintén kék
- A csapat tagjai: Mindenki egyszerre lépett be a sárkányhoz ( kivéve én, Halvér Inkerman). Opál miután ide-oda ugrált körülöttük, azonnal hozzájuk bújt, és párukat meg is nyalta. Az állat két, új színkombinációt mutatott ki:
1: Teste:Sötétnarancssárga
Szárnya: naranccsárga ( Kiwi kedvenc színe ez a nem is sötét, nem is világos árnyalat)
Lemezkéi: citromsárga
2: Teste:sötétzöld
Szárnya: világosszöld
Lemezkéi: sötétzöld
Ígyhát már megállapíthatjuk az alábbi tulajdonságokat:
- Boldogság
- Harag
- Szomorúság
- Izgatottság
- Gondoskodás, szeretgetés
Megjegyzés: A teszt áldozatokkal is járt ám:
+ 1 db fekete szőrme ( Takonypócé)
+ 1 pár széttaposott cipő ( Hablatyé, aki nem is bánta nagyon)
- Na, végeztünk is! Köszönöm a segítségeteket!- csapta össze este 5 körül a tenyerét Hablaty, és elégedetten nézett körül a többieken.
- Jó, jó, de a szőrmém!- szólt közbe Takonypóc, és undorodva belecsapott a "sárkány-nyáltól" csatakos kabátjába.
- Tudod mit?....Én majd kimosom!- vállalkoztam.....Én szerencsétlen, megint meggondolatlanul cselekedtem!....
Kőfej egy grimaszt vágott:
- MI?! Te kimosod?!...ez olyan....gusztustalan!
- A barátaimért bármit!- vontam vállat, és a kezemet nyújtottam- Ide vele!
Takonypóc felvonta a szemöldökét, és levette magáról a bundát. Direkt elfordítottam a fejem, mert én, nem tudom miért, nem bírom ki a fedetlen karú fiúk látványát. :-P
- Aztán nehogy megsértsed azt a kis kacsódat!- kacsintott.
- Akkor ennyi! Még egyszer köszönöm és.....találkozunk holnap!....
A tegnapi vihar egy kicsit kiszívta az energiámat, de szerintem ez nem is volt rosz, mert így vééégre kipihenhettem magam!
A mai reggelen hűvös volt az idő. Mihelyts kipattantam az ágyból, rögtön ráléptem a jéghideg kőre. A meglepettségtől még ordítani se volt erőm, és átkozódtam, hogy miért nincs ebben a házban egy jó kis szőrpapucs. Köbö így nézhettem ki:
Hehe! :-)
Ja, és azt elfelejtettem elmondani: Hogyan is végződött a tegnapi nap:
A vihar este 10-körül ért véget, és mindenki hazament ki-ki a maga házába. Engem alig tudtak hazaküldeni, olyan lusta voltam elgémberedett lábaimat megmozdítani.
Egyes hírek szerint a mai napon nem fogunk sárkányokon repülni. Nem tudom elképzelni, milyen lehet az!....
" Biztos valami elméleti sárkánytanóra"- jutott egy valószínűség az eszembe, és felkeltettem Opált. Biztos ami biztos, őt is elhozom magammal!
Reggel hatalmas puffogást és csatakiálltások zaját hallottam az aréna felől. Belépésemkor a barátaimat ( Asztrid, Halvér, Takonypóc, és az ikrek) látttam, amint fegyvekkel szórakoztak:
- Szzzzzzzeva!- ugrott elém Asztrid olyan lendülettel, hogy majdnem levágta az orromat a baltája hegyével.
- Ööm! Szeva neked is!- köszöntem- Mit csináltok?
- Mint láthatod, fegyverekkel gyakorlatozunk- mutatott körbe- és itt az ideje, hogy te is válassz egyet!
"Nekem is lesz fegyverem?! Ez király!"- ujjongtam, és riszálni kezdtem örömömben.
- Na? És milyenek közül választhatok?
- Hát....szerintem nézd a srácokat! Ha valamelyikőjüké tetszik meg, azt megtalálod abban a dobozban!- Jó válogatást! Ja, és ha nem zavar: megyek vissza!-mondta Asztrid, és sarkon fordult.
A hatalmas ládához térdelve válogattam a szebbnél-szebb fegyverek között. Addig addig túrtam a nagy halmot, mígnem megakadt a kezem egy íjon, és egy tegeznyi nyílon:
Belül már azonnal tudtam, hogy EZ a tökéletes számomra.
- Megtaláltam!- kiálltottam fel, hogy mind az öten fölnézzenek rám.
Csak mosolygó arcokat,és pár leesett állat véltem látni, mígnem Takonypóc meg nem szólalt:
- Én megmondtam, hogy ezt fogja kikapni!- és megvillantotta a fogsorát.
- Ezaz Kiwi! Jó fegyvert választottál!- jött hozzám Asztrid- Az íj egy megbízható dolog akár vadászatban, akár csatában!....megmutatom, hogy fogd!
Azzal kezébe vette, és magyarázva kilőtt egy nyilat a céltáblába:
- És most Te jössz!
A kezembe fogtam, és kifeszítettem a nyilat. Fél szememmel hunyorogtam, hogy igazán pontosan a közepébe találjak a táblának, mígnem megszólalt a "Higgand Énem":
Miért is akarnál elsőre betalálni? Úgyse harapnák le a fejed, ha elsőre nem találod el! Nyugondtan lődd csak félre, nem lesz vége a világnak!
És lőttem. A húr elengedésének pillanatában becsukva a szemem vártam a híres " Jaj, most mellément, de próbáld meg mégegyszer!"-mondanot....de nem. Ehelyett:
- Hűű!....és ez volt az első lövése! Milyen profi!
Ezt meg kellet néznem... Odin biztosan lekacsinthatott az égből, mert a nyilam pont a lőlap közepébe fúródott: már a legelső próbálkozásomra célba talált!
- Azta Kiwi! Tudod milyen szép volt most ez a lövés?- dicsért meg Asztrid, és miután végigvárta amíg a többiek is sorra rábólintanak az előbbi mutatványomra, folytatta:
-Csak így tovább!!
Nem is tudtam hogy lehet még jobb ez a nap. Talán úgy, hogy a délelőtt hátralevő részében is lődözhettem kedvemre....
Kéra válasza még nem jött meg...
Miért is csodálkoztam, amikor még csak előző nap reptettem el a levéllel azt a kis Rettenetes Rémet, aminek még mindíg nincs neve?...Na mindegy.
A reggel szokványos volt, amit most nem is részleteznék...de abban a percben, mihelyts kinyitottam az ajtót, és Opállal befordultunk egy utcába, vajon kikkel futottam össze?
Hát velük!
-Szeva Kiwi!- intett Kőfej- Készen állsz egy igazán csajos-programra?
- Bocsásd meg értetlenségemet de....mire gondolsz?- kérdeztem.
- Miről karattyolsz hugi?!- értetlenkedett Fafej is- Milyen csajos-program? Ilyenről nekem nem is beszéltél!
- Igen, mert semmi közöd hozzá!- ripakodott rá a lány a bátyjára, majd barátságosan felém fordult- Szóval az lenne az, hogy ma te ülhetnél Töffön!
Meglepődve vontam fel a szemöldököm, de Fafej nem ezt reagálta le erre a kijelentésre:
- Ő?!....Töffön?! Ki van zárva! Annyira azért nem profi!!
- De én azt akarom, hogy velem jöjjön!- toppantott egyet Kőfej- és ha te így ellenkezel, simán elintézlek!
Fafej hahotázni kezdett, de annyira, hogy a könnye is kicsordult:
- Te?! Elintézel?! Na azt megnézem!
Ebben a percben Kőfej, akkorát taszított a srácon, hogy az rögtön leesett a nyeregből, és én gyorsan felpattantam a helyére, majd Kőfej megadva a jelet, felszálltunk.
Elsőre furcsa érzés volt, ahogy szó szerint Töff nyakán ülltem, de aztán megszoktam. Aztán ott volt Opál is, aki kétségbeesetten ordított utánam. A kézjeleket alkalmazva ( amit Hablatytól tanultam ), sikerült vele megértetni, hogy menjen haza. Aztán ez is megvolt, végre tudtam mással is foglalkozni.
- Te? Ez él még?- kérdeztem, miközben még mindíg a kiterült Fafejet szemléltem a magasból.
- Persze! Ez mindent túlél....sajnos!- válaszolta Kőfej, és megveregette Böff buksiját.
- Na...akkor mi lesz az a csajos-program?- érdeklődtem.
- Mit szólnál egy kis törős-zúzós repüléshez??- rikkantotta Kőfej, és cinkosan rámkacsintott. Ezzel sikerült meggyőznie, már régóta nem rongáltam semmit....esetleg pár falevelet tépgettem, de az semmiség.
- Benne vagyok!- bólogattam- Gyerünk Töff!
- Gyerünk Böff!- majd elkezdődött az ámokfutás:
Az emberek az öklüket rázogatták, de nem izgatott ez különösebben minket. Mindent beleadva hajtottunk bele a gondosan felállított farakásokba, borogattuk a jakokat és dobáltuk szét a legelő birkákat. Ezekben a percekben jöttem rá, hogy imádok rosszalkodni!!!
Később aztán szárnysuhogás hangzott fel körülötünk, amitől azonnal leálltunk: Hablaty volt, és a többiek, élükön a poros Fafejjel. Fogatlan mellet pedig az én kis sárkányom repült, aki amikor meglátott, rögtön felémsuhogott hatalmas cakkos szárnyaival. A foltok rajta vibrálni kezdtek a szivárvány színeiben...de nem volt sok idő a jópofiságokra, Hablaty szigorúan szólalt meg:
- Kőőfeeej! Mit csináltál már megint?!
- Repültem egyet Kiwivel!- válaszolt lazán az- Már azt se lehet?!
- Hát...lehetni lehet, de nézz csak körül!!....Kiwi, erre igazán nem számítottam tőled, hogy ebbe beleszállsz!
-De miért?!- akadtam ki- Hablaty, neked már csomó alakkal volt dolgod, és tudod, hogy mindenkiben van egy Kis Ördög, amit néha ki kell ereszteni!! Jó oké, engedetlenek vagyunk, BOCS!.....szerintem majd jóvá tesszük a dolgot, és seperc alatt rendet rakunk!!
Néma csönd támadt a "védőbeszédemre"...
- Hát.....igazad van!....oké!- von vállat Hablaty, és miután gyorsan sárkányt-cseréltem Fafejjel, elkezdtük a gyakorlatozást....és ekkor támadt az az érzésem, hogy valamit rosszul mondtam...MÁR MEGINT.
***
Alig telt el félóra a gyakorlatozásból, egy ijesztő dologra lettünk figyelmesek.
Mint egy hatalmas szürke fal, úgy tömörült előttünk a láthatáron egy termetes viharfelhő. A tenger felől jött, és már távolról lehettett látni a cikázó villámokat.
Asztrid, és Hablaty halálra vált arccal néztek össze.
- Ajjaj! Ez nagy viharnak látszik!- jegyezte meg Halvér.
- Látjuk!!-szakítottam félbe Asztrid, és kétségbeesetten nézett- Vissza kel mennünk a faluba, figyelmeztetni a lakosságot, és felkészülni! Ez egy főnök dolga!
Hablaty csak bólintott egyet, és intve a barátnőjének, elszeleltek.
- Hogy paráznak!- kacagott Kőfej.
- Ez csak egy kis zuhé lesz, már hányat túléltünk!- vigyorgott Takonypóc is.
- Ööööm...srácok! Szerintem igazuk van! Fedezékbe kéne mennünk! Veszélyes ilyen időben repülni!- vacogott Halvér.
- Akkor betoji vagy!- állapította meg Takonypóc- Ne, ne is tagadd, úgy is tudjuk, hogy mindentől félsz!
Halvér elvörösödött, és ezt vágta vissza:
- Nem, hazudtam! Miért is félnénk! Hát akkor maradjunk!...
Ebben a percben egy hatalmas villám dördült, aminek a hangját a sziklák felerősítették. Fülsíketítő volt az tény, inába is szállt a négy ( +Én) jómadár bátorsága.
-Nyomáááááás!- kiáltotta Halvér, és sorvezetőként nekiiramodott, mi pedig utána.
A falu lakói is teljesen sokkos állapotban voltak. Az eső már elkezdett zuhogni, de azt mondták, hogy még ennél is durvább égszakadásra lehet számítani.
" Hát ez király!"-dohogtam.
- Nézzétek! Ottvan Hablaty!- mutatta Fafej, és leszálltunk felé. Mikor landoltunk rögtön lepattantam, és Hablaty felé rohantam. Már megint csúszós lett a kézfejem a látványától!
- Hablaty!! Segítsünk valamit?!- próbáltam túlordítani a ricsajt.
- Most nem! Azt a fontos: mindjáan menjetek fedezékbe!!
Sprinteltem vissza a válasszal a többiekhez.
- Figyuztok: azt mondta nem kell segíteni, hanem találnunk kell egy menedéket, ahol meghúzhatjuk magunkat!
- Na és kihez menjünk?!- kérdezte Fafej- Lehet hogy már mindegyikőnk kunyhójába belecsapott a villám!
- Ebbe ne legyünk biztosak! Inkább menjünk egy üres házba! Most mindegy ki lakik benne, Hablaty úgyis fölvezette az embereket a Nagyterembe! De minnél gyorsabban! Gyerünk!
Az eső már radír nagyságú cseppekben zuhogott, amilyet még életemben nem pipáltam.
A szikrasárkány hátáról a főtérnél megláttunk egy házat, aminek egy nagyobb, különálló része is volt. Tökéletesen el tudtuk helyezni benne a sárkányainkat, és persze mi is biztonságban lehettünk.
Halvér, Takonypóc, Kőfej, Fafej meg Én egymás sarkára taposva trappoltunk be fedél alá. A nagy sietségtől zihálva zutyantunk le a padlóra, ki hol állt meg.Egy kis résen ki-kipillantva lehettünk szemtanúja annak, hogyan dőlnek ki a fák, és hogyan sodródnak embernagyságú kupacokban a megsárgult levelek.
- Beköszöntött az ősz!- suttogta Kőfej.
Mint az ijedt kisgyerekek, úgy figyeltünk a kunyhóban, és vártuk, mikor érkezik meg Hablaty, és Asztrid. Az eső egyre hangosabban kopogott a tetőn, a vihar szele vészesen fütyült a réseken.
Hirtelen megdördült az ég, és ijedten rándultunk össze Kőfejjel. Takonypóc talán ezt a percet várta:
- Csajok! Ha féltek, csak bújjatok hozzám nyugodtan!- csalogatott minket.
Pont ebben a percben villlámlot az ég mégegyszer, hogy pont az előttünk elő házba sújtson.
- ÁÁÁÁÁÁÁH!- ordított rémülten Takonypóc, és összehúzta magát.
- Nem gondolod, hogy NEKED kéne HOZZÁJUK bújnod?- mormogott Fafej- Ők nem csinálnak ekkora feszkót egy dörgésből!!
És ekkor megint egy bolond parancs érkezett belülről:
Keresd meg Hablatyékat, és ne törődj az égszakadással: segíts nekik!
Felpattanva a helyemről, kirontottam, és mindent beleadva siettem.....vagyishogy próbáltam.
Az eső olyan sűrűn zuhogott, hogy nem láttam semmit, csak ordításokat, és sárkányhangokat véltem felharsanni. Se jobbra, se balra!
- HABLAAAAAAATY!!! HOL VAAAGY???- üvöltöttem, és ezt megismételtem párszor, mígnem megláttam a körvonalát.
- Kiwi! Te vagy az?- kérdezte- miért nem várakozol a többiekkel?! Így is meggyűlik a bajom, ebben a nagy záporban nem találjuk az utat a Nagyteremhez! Semmit se látni!....
- Mert segíteni jöttem! Várj egy percet!
Félóra múlva ismét fölbukkantam a remegő Opállal, és a többiekkel, akik szintén velem tartottak. Őszintén bevallom nehéz volt kirángatni őket, de végül nagynehezen mégiscsak kidugták az orrukat.Amikor mind sorba álltunk, hogy meglássuk egyikőnk se veszett el a ködben, egy hatalmas fenyő pont elénk dőlt ki. Majdnem a sárkányomra esett!És ekkor, talán az ijedségtől megnyomtam a marját és, el se hiszitek, teljesen citromsárga színe lett! És ahányszor újra megcsináltam ezt rajta, mindíg, újra ilyen színbe borult!
" Mi ez? Valami titkos pont? Valami érzékeny terület?"-néztem a többiekre, akiktől hiába vártam a válaszra, ők várták azt tőlem.
És ekkor pattant ki az ötlet:
- Tudom már mit kell tenni! Opál fénye majd megmutatja az utat! A népnek csak őt kell követni, és feltalálnak!
Hablaty nem volt biztos az ötletben...."-de azért megér egy próbát!" vállrándítással engedélyt adott. Opál pedig citromsárgán lángolva, fölreppent velem, hogy kizárva a mennykövek csattogását utat mutassunk az embereknek.
Az elképzelésem célba ért. Az asszonyoktől kezdve az urakon át a lurkókig mind-mind bent nyüzsögtek már a biztonságot adó csarnokban, mi pedig heten vártuk az égiháború végét.
Nem szóltunk egymáshoz....nem is tudtunk volna mit, csak lestük a száradó Hablatyot, és a ziháló Asztridot hátha kinyögnek mégis valamit...
És ekkor jutott eszembe egy gyerekkori dal, amit ilyenkor énekeltem, esőben...
Hallkan eldúdoltam kétszer. Az ismerős dallammenetek biztonsággal töltöttek el, és egyre hangosabban énekeltem újra, és újra. A többiek vonakodva ugyan, de beszálltak, és már együtt danonásztuk ezeket a strófákat, mígnem a felhőszakadás teljesen el nem nyugodott:
Mivel ma eléggé furcsa dolgok történtek, és Opálon kívül senki sincs, akinek el merem mesélni, hát ezért írtam neked!
Mostanában a fiúkat elkapta valamit....olyan furin viselkednek. Tudod, Halvér Takonypóc, és Fafej....de inkább használjunk rájuk egy gyűjtőnevet, mondjuk " A HÁRMAS"-jelzőt! Jó?! :-)
Naszóval, ma reggel minden oké volt. Hablaty ma ráért, nekem, és Opálnak ma is az arénába kellet mennünk.
Ahogy betoppantam, a srácok úgy meredtek rám, mintha épp egy istennő szállt volna alá az égből. Furcsállva néztem rájuk.
- Szevasztok!-köszöntem nekik úgy, mint minden reggel.
Ezek után Opált bekötöttem egy kis karámba....és ekkor vettem észre, hogy szokatlanul meleg van ma..."Inkább leveszem a kabátomat-gondoltam- és inkább így flangálok tovább:
Amikor egyenként gomboltam ki magam, 6 szúrós valamit éreztem a hátamba fúródva....hát persze hogy a fiúk voltak! Olyan erősen szuggeráltak, hogy már érezhető volt a hátamon!! Hogy mi volt rajtam olyan érdekes?!
Ingerülten hártafordultam hát, és megkérdeztem tőlük:
- Srácok? Van valami rajtam?!
Azok hárman máris a földet kezdték nézegetni, és tagadtak erősen, hogy "Á, dehogyis, hogy mondhatok ilyet, ők épp a sárkányaikat etették!"
Hál' istennek ekkor érkezett meg Hablaty, és Asztrid. Mik ki nem fejlődhettek volna még ebből a 4 személyes párbeszédből!.... :-/
Az egész délelőttöt gyakorlatozásokkal töltöttük ( mily' meglepő!), és 2, legfeljebb 3 személyes csapatokra kellett oszlanunk.
- Én Kiwivel leszek!- jelentkezett Halvér.
- Dehogyis! Én!- csattant fel Takonypóc
- Nemár srácok! Úgyis velem lesz egy párban!- szólalt meg Fafej.
Hablaty alig tudta leállítani a civakodást. A vége pedig az lett, hogy egyikkel se kerültem össsze...hanem Hablattyal, és Asztriddal csináltam a feladatot. *háháááá!!! :-D*
Ma az ebédet együt töltöttük. Mivel érkezésem óta csak Mozart golyón, és sült halon éltem, jól esett ma egy kis jakhúsos-szendvics, ami egy méretes cipó között illatozott.
Egy csinos asztalt is berendeztünk az aréna közepére, és padokat húztunk oda, hogy azért mégiscsak üljünk valahova. Én azonnal leültem egy nekem szimpatikus helyre. Persze a hármas most se maradt nyugton. Azonnal elkezdtek tolongani, hogy melyikőjük ül le előbb mellém. Most is inkább úgy tettem, mintha nem vennék tudomást a dulakodásról, majd a pad legszélére csúsztam: ÜLJENEK CSAK HÁRMAN EGYMÁS MELLÉ!
És ekkor jegyezte meg az egyikük:
- Sokkal jobbann nézel ki szoknya nélkül!
MIT MONDOOOOT?!
Ezek ténylegesen legeltetik rajtam a szemüket!!..."No komment!"....
Persze ezt nem tettem szóvá, csak egy horkantás volt erre a válaszom, és egy kicsit beljebb húztam a lábamat, majd azzal nyugtatgattam magamat: Legalább észrevette a legújjabb cicanadrágomat!...
A délelőttöt pedig jobb, ha meg sem kérdezed....ugyanaz zajlott le, mint délelőtt is: dulakodtak....ÉRTEM!!
Ha megfejted bizarrrrrrr viselkedésük okát, kérlek írj vissza!
Hát rájöttem...
Rájöttem miért viselkedek ilyen furcsán.
-Miért izzad a tenyerem, ha kérdez tőlem valamit
-Miért pirul el teljesen az arcom, ha ezt látom:
-És hogy miért nem merek Rá nézni: SZERELMES VAGYOK!!!
Igen, igen az vagyok, és PONT belé!!!!!!
Lassan álltam föl, hadd szedjem minnél gyorsabban a levegőt, és hogy megint "lepkéket" érezzek a gyomromban...megint elöntött az az érzés, ami már régóta nem járt felém.
Úgy vigyorogtam, mint a tejbetök, és alig vártam, hogy újra bemenjek az arénába....amikor rájöttem:
MA HÉTFŐ VAN!
Vagyis Hablatynak tuti, hogy ma is főnöki dolgai támadtak.
Csalódottan sóhajtottam egyet, és egy csiga sebességével felöltöztem. Opált direkt nem keltettem fel: szerettem volna egyedül sétálni egyet, úgy hogy senki se kisér el...
Mikor lábujjhegyen kiléptem az ajtón, máris Kőfejjel találtam szembe magam:
- Szeva! Mizu?-köszönt rám.
- Hát...jól, kösz!-adtam egy pacsit neki, de reményekdtem, hogy nem jön velem az erdőig.- És veled mi van? Hogy vagy fiú-ügyileg?
Kőfej lábujjhegyre állta a szó hallatán.
- Áááh! Most tele vagyok pasikkal-örvedezett, és helyben szökdécselni kezdett.
Egy kicsit elszomorodtam örömét látva.
-De szerinted én miért nem vagyok tele pasikkal?!-kérdeztem tőle.
- Nézz a tükörbe!-vetedte oda, és elszökdelt.
***
Ígyhát elindultam a betervezett sétámra...
Még mindíg liftezett a gyomrom Hablaty gondolatára, mint reggel.
Már kiskorom óta odavoltam érte, de úgy látszik most teljesedett ki rajtam ez a dolog...
Pár perc múlva el is értem egy kis tavacskához.
A vize szép tiszta volt. A szélén kissebb sziklák voltak, amikbe simán bele lehetett kapaszkodni, ha esetleg csak ejtőzni szeretett volna az ember, Nem volt túl mély, nekem úgy vállig érhetett.
Nehezen tudtam ellenálni, hogy ne fürödjek meg benne, de mivel még nem sikerült beszereznem fürdőruhát, nem mertem volna CSAK fehérneműben úszni egyett.
Ha már ott voltam, megnéztem magam benne...
Egy olyan copfos, barna hajú lány nézett vissza rám, akinek nagy barna szemei vannak, két enyhén előreugró foga, és a szája széle egy kicsit nagyobb, mert egy pattanás nőtt ott pár hónappal ezelőtt...később pedig egy rózsaszínes bőr fedte be ...
Ekkor jöttem rá, hogy nem is vagyok szép....
Ettől nagyon elkeseredtem....
Felálltam, és lassan elbandukoltam a tótól...
De még akkor is szerelmes voltam....
Ám most a Reménytelen Szerelem érzése uralkodott el rajtam....tisztára, mintha egy Tove Jansson figura lettem volna....az egész világ ilyenek tetszett nekem:
Ekkor jutott eszembe egy szerelmes dal, ami pont illett a hangulatomhoz, és elkezdtem énekelni:
Egy pillanatra a kezemben volt az írányítás
Bár elvesztettem, az enyém volt egyszer
És a tűz örökké
Fellángolna
És bárcsak el tudtad volna mondani nekem
Mi korbácsolja fel a szenvedélyedet
Most elvesztettelek, te elengedsz engem
De utoljára még
Mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Emlékezz egyszer
Amikor a tiéd voltam, vak voltál,
A tűz szikrázott a szemedben
És az enyémben
Mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Csak mondd, hogy szeretsz
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Ha nem, akkor hazudj
Hazudj nekem
Mondd, hogy igaz
Igaz szerelem
Mondd, hogy igaz
Igaz szerelem
Ahogy így bandukoltam, suhogást hallottam az égből. Asztrid volt az....fogalmam se volt róla, hogy került ide.
- Szia Kiwi!-szólt le nekem-Miért lógatod az orrod? Gyere, repüljünk egyet!
Mikor felnéztem rá, láttam HOGY BOLDOG...
A melankóniám egy csapásra elszállt. Csak bólogattam, és rögtön hazamentem Opálért. Sárkányom meglepetten fogadta, hogy még mindíg nem etettem meg....így miután odaadtam neki egy repülőhalat, kivezettem, és fölröppentem Asztridhoz
- Mi a gond?- kérdezte a lány.
Most elmondjam neki, vagy nem? Mi lesz ha....megtudja, hogy pont az Ő barátjába zúgtam bele?? Biztos Nagy Balhé. Úgyhogy inkább csak annyit mondtam:
- Hát...gondolkoztam a lelki dolgaimon....ezen-azon....meg hogy csúnya vagyok....Néha csak annyit akarok, hogy magamra hagyjanak a saját dolgaimmal együtt, és jól kiszomorkodhassam magam, hogy jó ideig nem merüljön fel eggyik se! Te nemigen lelkizel ilyeneken, hanem viking módra túllépsz rajta! Bár ilyen lehetnék!....
- Kiwi! Miért teszed ezt magaddal? Ilyenkor csinálj valamit!- javasolta Asztid- És nem is vagy csúnya!....Te mindíg átérzed a dolgokat, nekem meg olykor előbb cselekszik a kezem, mint a szívem!
Egyszerre néztünk fel egymásra: Hát mégiscsak hasonlóak a problémáink: így már nem nehéz róla beszélni!
- Akkor? Mit csináljunk?- váltottam gyorsan témát....
- Irány a tenger!
Asztrid határozottan adta ki a vezényszót....
Ezek után a tengernél voltunk. Élveztük, hogyan csapódik fel a víz, ha repülés közben az ujjunkat a vízbe dugjuk, és hogy hogyan járnak fröcskölő táncot a sárkányok a habok felett. Ekkor lassan....lassan...elfeledtem minden gondot:
Arcom a víz fölött
Lábam nem éri el a talajt
A talajt, és olyan érzés
Mintha látnám a homokot a horizonton
Minden alkalommal, mikor nem vagy a közelben
Lassan elsodródom
Hullám után hullám
Lassan sodródom (elsodródom)
És olyan érzés mintha megfulladnék
Az áram ellen úszok
Az áram ellen úszok
Bár könnyűvé tudnám tenni
Hogy szeress, szeress engem
De még kinyúlok, hogy találjak egy utat
Itt ragadtam a kettő között
Keresem a helyes szavakat
***
Este fele már hazafele vetük az irányt. Csurom vizesek voltunk, de a lelkünk pihekönnyen nyugodott bennünk: felfrissültünk.
Hirtelen Asztrid úgy nekilódult, hogy alig tudtam utolérni. Hangosan nevetett, és karját kitárva érezte a szembeszélt....én is így tettem.
Már a falu felett jártunk....ideje visszaülni normálisan a nyeregbe. De még mindíg SEBESEN SZÁGULDOTTUNK
- Bírod a tempót?-kérdezte Asztrid.
- Igen! Hogyne bírnám! Nagyon jól érzem magam!- kiáltottam föl, és ugyanarra gondoltam, amire nagyon gyakran szoktam:
