2014. november 23., vasárnap

naplórészlet 2

Péntek: Hát...ez a nap nem volt túl jó....

Ezen a délelőttön feldúltan mentem fel Hablatyhoz, aki már sokadik napja egy kupacnyi papír felett görnyedt....De milyen sok ideje!
- Kiwi....!
Nem válaszoltam azonnal, csak később:
- Hova lettek azok a gyakorlatozások?- kérdeztem halkan- Azok a napok, amikor minden nap, minden héten összejártunk, mind a heten?...és nem volt ennyi dolgod?
Egy hatalmas sóhajtás volt a válasz.
- Már meg is válaszoltad a kérdést: mert akkor nem volt még ennyi dolgom!
- PERSZE PERSZE!- csattantam fel- Ha régebben az apád megkért valamire, a kérésére fittyet hányva is képes voltál a barátaiddal foglalkozni...de most-!
- Ne hozd fel apámat!- állt fel Hablaty a helyéről, és felém fordult.
- De, felhozom!! Nem veszed észre, hogy gyengül a csapatszellem? Mindenki teng-leng a faluban, mert  "Hablaty nem ér rá! Főnöki dolgai vannak!"
- Azt hiszed én ezt élvezem?!















- Sorra maradnak el a közös gyakorlatozások!...És alig találkozunk egymással! Még Asztriddal se! Vele se foglalkozol!
- Hogy mondhatsz ilyet?!
- Úgy, ahogy mondom! Feloszlik a Nagy Sárkánymesterek Szövetsége, a Szárnyasok Klubbja!
- KIWI!!                                                                                            

            

- Én meg kezdem úgy érezni, hogy nem szeretsz minket! Csak teher vagyunk a válladon, plusz, még gyagyák is vagyunk, Úgyhogy folytatsd csak az írogatást, én már itt sem vagyok!....Majd én összetartom őket!
- Kiwi...!

De már késő volt: én már messze jártam.

"-Szerintem igenis igazam volt!"- győzködtem Opálnak, és így is gondoltam, amíg meg nem hallottam az ikrek ricsaját úgy estefelé:
- Hablaty elmegy!! Elmegy a szigetről!!
- Micsoda?!- pattantam fel.
- Nem vagy süket ugye?! Jól hallottad!!- mondta Fafej, és intett, hogy menjek én is.
Hárman vadul caplattunk fel a hegyre....
Valóban: Ott állt egy szirten Ő, Asztrid, Takonypóc, és Halvér, akik talán visszatartani próbálták.

- Hablaty! NE!- kiáltottam, de már késő volt: pont abban a percben rugaszkodott el Fogatlan a szikláról,  és mint a szélvész, elsuhant.

- Mi történt itt?!- törtem ki.
- Jól látod! Hablaty elmegy!....- oktatott ki Halvér.
- Tudom, de....miért ment el?!
- Mert valami nagyon nyomja belülről!- mondta Asztrid- Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, és ehhez napokig tartó időre lenne szüksége ....de hogy min, azt nem mondta el nekem.
- De miért nem megyünk utána?!- hadakozott Takonypóc- Sárkányaink vannak, simán utolérjük!!
- Nem....azt is mondta, hogy még követni se merészeljük, egyedül akar maradni!- sóhajtotta Asztrid- Szegény Hablaty!....
Sajnálkozva nézte a láthatárt, és egy nagyot sóhajtva leült. Mi mellé.















Minhta csak az ég direkt le akart volna minket még jobban lombozni, egy hatalmas száradt falevelél- kupacot fújt felénk....
( bocsássatok meg, nem találtam audiot! :-( )

A néma csendet Takonypóc törte meg.
- Akkor ez azt is jelenti, hogy kell egy főnök helyettes is, és ki más lehetne tökéletes a feladatra, mint én!
- Ne is álmodj róla!- állt fel Asztrid, és elrohant. 
- Igaza van! Ez tényleg hülye ötlet!- helyeseltem, és egy intéssel hazaküldtem mindenkit.

- Igaza van! Ez tényleg hülye ötlet!- helyeseltem, és egy intéssel hazaküldtem mindenkit.

Most úgy röstellem magam... Biztos, hogy miattam hagyta el Hibbantot, és az is lehet, hogy hosszú hetekig nem jön vissza. Mond meg, mit tegyek?!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése