39 Beszéljünk külföldiül!

Tegnap, tegnapelőtt, és tegnap-tegnapelőtt is otthon voltam. Ez a két nap álmodozással, evéssel, és énekléssel telt: szerelmes dalok dudorászásával. Hisz' még mindig a péntek este hatása alatt voltam.
A "This is love"-ot az égbe ordította volna, annyira elkapott a hév, de mivel a házban voltam, inkább a szobát énekeltem teli vele:

Az ugrándozás után a tükörhöz léptem, és fésülni kezdtem a hajam:

- *Hányszor fogod ezeket még elénekelni?- nézett rám Opál- Nem azért mondom, egész jó hangod van, csak már nagyon sokadjára hallom ezeket!*
- Majd mesélek a szerelemről, aztán megérted!- mosolyogtam rá elnézőn, és csakazértis nekikezdtem egy harmadik szerelmes számmnak:

***

Aztán eljött a hétfő, és azon gondolkoztam, hogy ma mivel tréfálhatnám meg a barátaimat. Unatkoztam, aztán meg alig történt valami olyan érdekes dolog. Így járkáltam fel-alá,amikor hirtelen a lábam elé csusszant az angol szótáram. Nem tudtam hogy került oda, talán Kéra csomagolta be nekem még régen, de felettéb meglepődtem, és megihletődtem.
- *Öööm, Kiwi, mire készülsz?*- nézett rám rosszatsejtőn Opál.
- Tréfára!- válaszoltam- Gyere Opál, ha szeretnél gonoszkodni egy kicsit!

- *Én inkább otthon maradok!*- fordult meg Opál, és lefeküdt a helyére aludni.

***

- Szia Kiwi! Nem találkoztunk már egy ideje!- mosolygott rám Asztrid, amikor összefutottunk. Én reflexből megráztam a fejem, és értetlenül visszakérdeztem:
-What did you say?
Asztrid közelebb hajolt, mert azt hitte, nem hallotta jól, amit mondtam:

- I don't understand you!! WHAT DID YOU SAY?!

Ebben a percben ért oda Takonypóc, és az ikrek. Én rögtön Takonypóchoz fordultam, és ártatlan mosollyal libbentettem egyet a copfomon:

-Ehi, che succede? Come stai?

Erre Takonypóc:

( Ez a gif!!: XD)

Majd hogy Kőfej se maradjon szó nélkül neki is megsimítva a haját, ezt mondtam:

-Tu es superbe!

Majd se szó se beszéd, elszökdécseltem az aréna felé.

***

Jól sejtettem, Halvért, és Hablatyot ott találtam bent, és épp valami fontos dologról vitatkoztak.

Minhta csak nemrég érkeztem volna oda, ártatlan képpel Hablaty elé álltam, és gyermeki ártatlansággal kissé félrebillentettem a fejem:

-Mitä aiomme tehdä tänään? 

Hablaty hatalmas zöld szemeket növesztett, hiszen még soha életében nem tettek fel neki finn kérdést.

- Mit mondtál Kiwi, nem értettem jól!

- Ne kérdezz tőle semmit!!- kiáltottam Fafej, mert eközben a többiek is bejöttek ide az arénába utánam.- Teljesen meggágyult!! Veszélyes eset!!

Mérgesen hátrafordultam:

-Zito giá chiacchierone!!!- kiabáltam, majd emeltem volna a karomat, ha nem álltak volna körbe Asztridék, akik cseppet sem kuncogtak, mint én.

- Mi történhetett vele?- kérdezte Hablaty kétségbeesetten, mintha tényleg valami súlyos betegségben szenvednék: Halvér? Ötlet?

-Now: sapias, Smartass!- ütöttem meg vigyorogva Halvér vállát, aki annyira megijedt, hogy odébugrott pár métert a közelemből.

- N-nem tudom, ez teljesen új eset!! Valami megkattant benne!

- De PONT benne?! Nem tudom elképzelni!- hitetlenkedett Asztrid- Szegény szerencsétlen! Csak tudnám, mi történt!

A karomat széttárva feléjük dőltem:

-我愛你 !!!

Ők pedig rögtön elkaptak engem, és megint a kör közepére löktek. Itt már nem bírtam tovább, kibuggyant belőlem a röhögés:

-Vad är det för fel? Bara retar dig!

Azok hatan, ha lehet, még rémültebb arcot vágtak.

- Najó, nekem ebből elég!- elégelte meg Asztrid a bárgyú nevetgélésemet- Sajnos alkalmaznunk kell szegényen a jó öreg, régi módszert!

Ekkor hirtelen egy harci ordítást hallatott, majd kezét ökölbe szorítva arra készült, hogy leüssön engem. Az ütő megállt bennem, és a nagy ijedségben térdre borultam:
- NE!!!...
A Rettenetes Rémek felreppentek a résekből, ahogy a rémült kiáltásom a levegőbe hasított. Hablatyék csöndben néztek engem, majd megfogtak, és felsegítettek.
- Kiwi! Már jobban vagy?-nézett a szemembe Hablaty, hogy meggyőződjön róla, hogy az idiótaság semmi jele nem tükröződik már az arcomon.

És abban a percben, ahogy láttam az előzményeket követelő arcokat, megint mélységesen elszégyelltem magam.

- Igen, jól vagyok....és idáig is jól voltam, csak meg akartalak viccelni titeket azzal, hogy különböző nyelveken beszélek hozzátok. De egy kicsit túllőttem a célon....úgyhogy csak vicc volt, remélem nem ijesztettelek meg túlságosan titeket!

Egy ideig nem tudták mit reagáljanak erre az egészre, mert arcukon semmilyen érzés nem tükröződött. Végül Asztrid szakította meg a csöndet:

-  Na, mostmár akkor tudom mit kell csinálni, hogyha egy dilisből normális embert kell faragni: megfenyegetni!....Jól csináltam! :-)

És elégedetten magával kinyújtóztatta az ujjait.

Nevettünk egymás vállán, és rögtön el is felejtettük az egészet.

Kiwi, a viking

Ui.: És bocsássatok meg a benga nagy betűkért! A Blogger írókám totál megbolondult, mert pár bekezdést a legkissebb betűfajtával menti el valamiért, úgyhogy ez volt a legkézenfekvőbb megoldás: akkor legyen minden betű ugyanakkora! :-D