"Nincs türelmem megvárni őket!"-gondoltam, és lábujjhegyen kisomfordáltam. Nem volt könnyű ám az össze-vissza heverőket kikerülni, majdnem fejberúgtam Halvért, szerencsére nem ébredt föl.
Kint porhó fedte a tájat. Egy kicsi ráragadt a vscsizmámra, amikor fel-alá járkálva Opált kerestem.
Egy sárkányt se találtam a lépcsőkön, pedig tisztán emlékeztem, hogy tegnap még mind a hat...vagy mind a hét ( namindegy) itt volt! Végül ráébredtem arra, hogy biztos hazamentek a házunkba: Hát persze, ki állna kint szívesen egy éjszakát a "lovasára" várva?....Ugye, hogy senki! Még Te sem!
" Hát, akkor egyedül ugrok be Bélhangoshoz!"-vontam vállat, majd a két kis lábamon elindultam az ezermester háza irányába.
Útközben átgondoltam a tegnap történteket...a barchobát...a mesélést...az éneklést...a vacsorát...és a csókot......... :-3
" Milyen szép, és jó is volt!...már értem miért vágyik rá annyira mindenki!...Meg hogy miért írtak róla olyan sok dalt!"-mosolyogtam, és az arcom ha lehet, még pirosabb lett a gondolattól.
Úgy határoztam, hogy teszek egy "naaagy-naaagy" kerülőt, hogy minnél több ideig ábrándozhassak...Így is tettem...
Útközben ezt a szerelmes dalocskát énekeltem:
***
-Jó reggelt Bélhangos!- köszöntem egy nagyot, amikor beléptem az ajtón.
- Magának is kisasszony!- figyelt fel- Mi szél hozta erre?
- Buddha, az istenek, a sors, és az ősök szele!- hajoltam meg, majd nevetve felegyenesedtem- Valójában a reggeli szél! :-)
Ő nem igazán értette a tréfát.
" Mindegy is!"
- Valójában meg akarom tanulni a fém-művességet!....szeretnék csinálni egy övcsatot!
Ő megvetve nézet végig rajtam:
- Magácska? Egy nő?- nevetett fel- Na, ha ennyire akarja tessék ott a sarokban egy kis tűz meg anyag, oszt' csinálhatja is!
Már előre elkönyveltem, hogy ezt a választ fogja adni: tőle simán kitellik!
"Mindegy, egyedül is elboldogulok majd!"-vontam vállat, majd heylet foglaltam.
Egy szög, és pár egyszerű lapocska állt a rendelkezésemre.
- Úgy mint Hablaty! Úgy mint Hablaty!-kántáltam halkan, és mivel valahogy egy ceruza is a zsebembe keveredett, azzal be tudtam rajzolni magamnak a mintákat.
Magam elé 8 kis lemezkét tettem, majd nekiláttam a megrajzolásnak: a sárkány osztályok jelét, amik egyenként a barátaimat, és az ő hátasaikat akarták jelképezni számomra:
***
- Na?....Mit sikerült elszúrnia?- ment felém Bélhangos, amikor úgy fél óra eltelt már a munkám elkezdése óta. Kíváncsiskodva pipiskedett a hátam mögött:
- Tyűha...ahhoz képest, hogy ez az első műve, egész jó!- állapította meg- Bár a sárkányok akkor is egy kicsit bumfordiak!
- Rendben, máskor igyekszem!- bólintottam, majd felkaptam egy vastagabb bőrszíjat- Segít nekem ehhez rögzíteni őket?
- Az összeset?
- Igen...legyen szíves!
- Biztos benne?- tanakodott- Egy női testhez egy kicsit vékonyabb öv illene!
- Édesmindegy.....akor legyen közepes: se nem vastag, se nem vékony!- ajánlottam, és ebben meg is egyeztünk.
***
Amikor kiléptem az ajtón, azonnal megbotlottam egy nagyobb kődarabban.
Körülnéztem, és láttam, hogy a hó megint szállíngózni kezdett: hát ezért volt az a nagy szél tegnap, amikor Takonypóccal kimentünk!
Felesleges lett volna már a Nagyterembe visszamenni, hiszen már úgyis elmentek onnan: de vajon "tudják-e, hogy hova tűntem?
Na és mit szólnának az új övcsatomhoz, ha most megmutatnám nekik?....mindegy is, majd talán holnap!"- vontam vállat, és hazafele vettem az irányt.
***
Az ajtóm előtt Opál várt, aki mikor meglátott, azonnal nekemrohant, és agyonnyalogatott.
- Áj, Opál, hagyd abba!- nevettem- Nehogy összeragacsozt ezt!
-* Mit?*
Megmutattam neki az új művemet:
-*Mi ez?*
- Egy övcsat!....a sárkány-osztályok jelei vannak rajta!
-* Miknek a jelei?*
- Na mindegy, ez egy kicsit nekem is zűrös!- simogattam meg a buksiját- De....mi az a két papír, amin taposol?
- *Jah, azokat csak a csavart-szarvú, és a sárga hajú-
- Az szőke Opál! Sző-ke!
- *Jó, akkor a szőke hagyta itt, az egyik még korán reggel, a másik pedig nemrég járt itt! Őt követte!*
- Takonypóc és Asztrid! Addideee!
Izgatottan szakítottam fel a levelet, de amikor belenéztem, az első reakcióm az volt:
- MIIII?!....Ebből egy mukkot sem értek!
- *Miért?*- mordult egyet Opál, és átkuksolt a vállam fölött.
- Az egész viking-betűkkel van írva!- szomorodtam el.
- *Akkor miért nem használod az ABC-t?*- bökött az asztal szélére Opál, ahol valóban ott volt az én kis kézzel készített ABC-m. Mellé ültem, és lefordítottam mindkettőt:
Szervusz Bébi!
Reggel nem találtunk a Nagyteremben, és Hablatyék annyira berezeltek, hogy már a fél szigetet fel akarták forgatni érted. De én azt mondtam nekik, hogy biztos csak hazament, és láss csodát: végre hittek nekem!
Remélem tényleg otthon vagy, te szépség, és megkapod ezt a levelet!
Csókol:
Takonypóc
A másik csak pár mondatból állt:
Szia Kiwi!
Ma lesz a Legszebb Naplemente! Ha akarod, gyere ki te is a falu szélére, és nézzük együtt ( a többiek nem tudnak róla!) :-)
Asztrid
***
És valóban: amikor kimentem, Asztrid valóban ott ült, és a naplementét nézte, ami varázslatos volt: a tenger, a nap, de még az ég is csupa narancssárga volt!
- Szia!- ültem le mellé.
- Hali! Mégiscsak kijöttél megnézni?- örült meg nekem.
Én csak bólintottam.
- Hohó, mi ez rajtad?- bökött a mellkasomra, ahol az öv is volt. A kabátomat félrehúzva meg is mutattam neki.
- Aztaa! Ezt hol csináltad?
- Bélhangosnál- válaszoltam- És mindegyik jel, titeket akar jelképezni!
Asztrid elmosolyodott
- Tényleg? De kedves vagy!
Majd hirtelen komollyá vált:
-Amúgy jól átom, hogy...ööööm...
-Mi?
. Hát, hogy....együtt vagytok Takonypóccal.
Kikerekedett szemekkel néztem rá:
- Ezt kitől tudod?!
- Senkitől....én kérdezem!
- Akkor a válaszom nem!- és ezzel én lezártnak nyilvánítottam az ügyet, de a lány nem hagyta annyiban:
- Látom rajtad, hogy nem mondasz igazat!
- Miért feltételezed ezt rólam?!- törtem ki.
- Felismerem a hazugokat!
Csöndben maradtam.
- Bocsi Kiwi, kicsit erős voltam!- kért bocsánatot Asztrid- Akkor csak annyit mondj igen, vagy nem!
- Nem adod tovább senkinek?
- Lakat a számon!.....és ki se foglak röhögni!
- Igen...
Ő csak bólintott, és tovább nézte a láthatárt.
- Te vagy az egyik legjobb barátnőm!- mondtam neki.
Ő így nézett rám:
- :-D
Egy ideig mosolyogtunk egymásra mint két igazán jó barátnő, majd Asztrid felállt, és a lemenő nap narancssárga fényeibe burkolózott. Így kiáltott bele egy ilyesmi dalt a messzeségbe, hogy még jobban kitöltse azt:
Kiwi, a viking
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése