Lassan, gyászos képpel néztem fel rá.
- Ma nem megyünk éjszakai repülésre!
A sárkány megilletődve állt meg.
- *Naa, miééért?*
- Mert....csak!...Tuti, hogy ma Takonypóc nem jön értem!
- *Naa, miééért?*
- Csak, mert!!
- *Naa, miééért?*
- Oké-oké, elmondom! Csak ne nézz így rám!
-*Oksa!*-bólogatott.
Egy legyintéssel kezdtem el magyarázni:
- Ahogyan a fiúkat ismerem, biztos vagyok benne, hogy elfelejtette az ígéretet!....Vagy, csak egyszerűen letesztelt a múltkor, és mivel nem jöhettem be neki, biztos most egy sokkal szebb helyen épp Kőfejjel csőrözik!...Ezért! Na engedj ki, megyek ki csillagokat nézni, kint találsz!
-*Jó szórakozást!*-rogyott le a helyére csüggedten Opál.
Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam: A küszöbön Takonypóc állt sárgára, és pirosra festve, pont úgy, ahogy múlt pénteken kívántam tőle. Mivel eléggé beletörődtem, hogy fel se bukkan nálam, még ki se csíptem magam. Micsoda szégyen! :-/
- Szevasz!-mosolyogtam- Igazán nem számítottam rád!
- Pedig péntek van Kiwi! A nap, amit annyira várok minden héten!- búgta Takonypóc.
- Ja, és állatian nézel ki így kifestve-dadogtam- De komolyan! Te legalább tettél valamit magaddal mára, nem úgy mint én....még a sárkányomon se-!
Ahogy Takonypóc karjával átnyúlt a két vállam mögött, és magához húzott, belém fojtotta a szót.
- Nem baj...nekem akkor is vadító vagy, ha nincs rajtad az a szőrmekabát!
Ahogy így álltunk, egyszerre két dolog is az eszembe nyilalt: hogy "Közel vagyok hozzá!..Talán TÚL közel!", a másik pedig, hogy "Hú, melegem van!"
Opál érdeklődve kukucskált ki, hogy utána ki is jöjjön, és kiváncsiskodó arccal ne kezdjen el szemlélni mindet:
- Hova?-lepődtem meg.
- Valahova! Na gyere már!
Opálra sandítottam, és már fel is pattantam reá.
***
Én alig tudtam Opálra figyelni, mert folyton a srácot néztem és a csíkokat az arcán.
- Jól áll neked ez a két szín!- szólaltam meg végül, majd a kabátomba mélyesztettem a nyakam, mert Opál "Ennél bénább dumát aligha tudnál mondani ilyenkor!"- arcot vágott.
De nem volt igaza, mert Takonypóc lelassított, és úgy adott választ, hogy abba belepirultam:
- Köszönöm szépségem!....ÉRTED bármikor kifestem magam!
( Imádom ezt a giffet)
Hosszú csend után már megint idegesíteni kezdett, hogy most pontosan hova vezet engem.
- Mielőtt megkérdeznéd, mindjárt odaérünk- vágta rá Takonypóc, amikor még ki se nyitottam a számat.
*Basszus, ez a fickó gondolatolvasó!!*- nézett rám hátra Opál-*Vigyázz vele!*
- Oksa!- kuncogtam.
***
Végül megálltunk az aréna mögött egy kis külön elkerített részbe.
"Ez a tökkelütött miért nem egyenesen idevitt? Most mentünk előtte egy szép kis kört!"-dohogtam, de már léptem is be az előre kinyitott bejáraton:A festékes-szertárban voltunk.
A szivárvány egész palettája ott volt előttem, és ha a festékesvödrökbe néztem, láttam magam hogyan ámuldozok az élénk, tiszta színek szépségén. Nagy volt a választék.
Még egyszer félve hátranéztem, majd ujjaimat egyenként belenyújtva festékezni kezdtem magam.
" Meg kell találnom a tökéletes színt!...Valami olyat, ami ÉN vagyok, ami illik hozzám!"
Takonypóc csöndben állt az ajtóban. Hol rajtam merengett, hol a kijáratot leste.
- Na? Ehhez mit szólsz?- szólaltam meg pár perc után, és felnéztem. Az arcomon egy egyszerű, kék csík volt csupán, ami a homlokomtól, az orromig haladt.
. Hmmm!....- mért fel Takonypóc.
- Légy őszinte!- emeltem fel az ujjam.
- Akkor jó: Neked valami vadabb szín állna jól!- kacsintotta- Nem az ilyen, mint a kék!
- Lehet, hogy igazad van!- merengtem el, és fogva a vizet, lemostam magamról.
Következő próbálkozásomra az egész szivárvány felhúztam az arcomra.
- Hűűűha!- füttyentett Takonypóc- Nagyon menő!....de rossz hírem van csininbaba: sajna a versenyen csak két szín lehet a jeled!
- Hogy ez nem jutott eszembe!- csaptam a homlokomra- Pedig olyan szépek! :-(
***
- Na végre, kész vagyok!
- Akkor hadd lássalak!
Mindkét arcomon egy-egy sárga, és narancssárga félkör volt, egymáshoz szorosan. A homlokomon is volt még egy: valamiért ezt a két színt éreztem sajátomnak.
- Na ez már!....jó lesz!- hangott a vélemény- Nagyon jól áll neked!
- Köszi- biccentettem- Ez a két szín a kedvencem! Azért volt ez a kettő....De, miért PONT ide hoztál engem?
- Mert eltűrhetetlen, hogy Hibbant egyik legjobb csajának nincsen még jele a sárkányversenyre!- vonta fel a szemöldökét Takonypóc.
Elvigyorodtam, majd újra a színekbe böktem.
- Kifessük magunkat szivárványszínűre?- ajánlottam.
- Ohó, nagyon merész vagy!- egyezett bele- Hol szeretnéd?
- A karomra! Szigorúan!- vigyorogtam.
Majd amikor ő is befestékezte az ujjait, elkezdtük egymást pingálni, közbe néztük a szép, élénk színeket egymáson.
Amikor végeztünk, hosszú ideig egymás szemébe néztünk....
...
...
- Hihihihihi!
- Min nevetsz?- kérdezte Takonypóc.
- Áh, semmin!- ráztam meg a fejem.
- Na, áruld már el!
- Nem!
- Kérlek szépem!
- Ha ennyire akarod!- vontam vállat, és úgy változtattam el a hangomat, mintha Fafej lennék, és úgy mondtam a srácnak:
- Szép kék a szemed!!
***
Gyorsan lemostuk magunkról a színsort, és újra az eredeti színeinket pingáltuk magunkra.
Amikor megjelentünk az ajtóban, Kampó, és Opál azonnal felfigyelt.
*Csakhogy megjöttek!*-morgott Opál.
*Meg kell hagyni jó sokáig bent voltatok!*-csóválta a fejét Kampó, de engedelmesen felrepítette Takonypócot a hátára.
***
Ahogy így repültünk visszafele, hirtelen Kampó eltűnt.
- Hey, hova mész?- kiáltottam, de nem kellett sokáig várnom, mert mindjárt megjelent kezében egy birkával.
"Aham, szóval játszani akar velem!"-gondoltam, és mint egy kisgyerek, úgy lódultam utána.
Gyors volt, meg kell hagyni, olyan gyorsan szlalomozott, hogy majdnem nekicsapódtam egy háznak, és abból hatalmas balhé lett volna.
- Mi az? Elfáradtál?- nézett hátra, és egy percig úgy tűnt, hogy lelassít....
- Ez nem így megy ám! Kapj el!!
Nem kellet kétszer mondani, hamarosan már ott voltam mellette, és kikaptam tőle a bárányt.
- Nem is rossz elsőre!- mutogatott Takonypóc, és kacsintott. Én vissza rá.
***
- Mint az előző alkalommal, most is jól éreztem magam!- jelentettem ki, amikor már hazaértünk. Takonypóc még mindíg azt a nyomorult állatot fogta a kezében, és nem eresztette el még akkor se, amikor leszállt és szemtől-szembe állt velem.
Lelkileg már mindenre felkészültem....csak egy hajmeglibbentésre, és egy hátsimításra nem.
Nem tudtam eldönteni hogy visszasimítsak-e, vagy sem...majd inkább nem.
- Köszönöm!....És jóccakát!
Ő akkor már felpattant a Szörnyennagy Rémségre, és mielőtt eltűnt volna, egy csókott dobott nekem.
Erre én:
***
- Tudod Opál, egyre jobban kezdem őt megkedvelni!- sóhajtottam, amikor épp a pizsamámat vettem föl.
* Hát, az látszik!-grimaszolt Opál- Nevetgélsz, elpirulsz, meg ilyesmi: Te szerelmes vagy belé!*
Már tiltakoztam volna, amikor hirtelen átgondoltam ezt. A heveskedésre fölemelt kezemet lassan leeresztettem...
- Lehet....tényleg az lehet! Lehet, hogy valóban szerelmes vagyok belé.
Majd leültem az ágyamra, és mielőtt heves lélegzetvételek közepette az ágyamra dőltem volna ábrándozni, előhúztam a két gyűrűmet az egyik fiókból, hogy a következő randira, én is mutassak valami újdonságot neki!
( ezek tényleg az enyéim! :-))
Kiwi, a viking
Denagyonszupikanagyonszupijóvolt! *.* És szépek a gyűrűk! :D
VálaszTörlés