-* Baj van Kiwi?*- sietett oda hozzám Opál, az ágyhoz. Útközben felkapott egy lazacdarabot, és az ölembe öklendezte.
- Bluáh Opál! De undi vagy!- az öklömmel kellett visszatartanom a följött hányásomat- Semmi bajom!....Amúgy köszi!
És egy harapásra eltüntettem a nyálas halat: "Mit ér ez már nekem?"- gondoltam keserűen.
Opál kétlábra állt az ágyam szélén, amivel majdnem földöntötte az egészet.
-*Akkor? Mivan?*
Egy nagyot sóhajtottam, de a hangom még mindig remegett:
- Csak...még mindíg nem tudom elhinni, hogy "Igen"-t mondtam neki!
A sárkányom még előrébb mászott hozzám!
-*Ahogy nézem rajtad, ezt is az a "szerelem" nevű valami okozhatja nálad!- bólogatott- Akkor mostmár elmeséled mi az?
Feljebb ültem a helyemen, és beszélni kezdtem:
- A szerelem? Az egy olyan érzés, amikor egy láthatatlan kéz felhőket ad a lábad alá, és mindvégig máshol jársz. Belül teljesen üres leszel...és aludni se tudsz rendesen: de ez mind jólesik neked!
A sorok között is az Ő nevét látod...
....de még a legbizarrabb dolgokról is Ő jut eszedbe...
...úgy érzed, hogy az Isten ( vagyis BUDDHA) is egymásnak teremtett titeket...
...és mindennél jobban vágysz a közelségére.
Csöndben néztük egymást, végül úgy döntöttem, hogy reggelizni is akarok: valami szív alakút!
-*Bárcsak én is szerelmes lennék!*- vágyakozott Opál.
Én csak rámosolyogtam.
***
- *Akkor ma mi lesz a program?*
- Hát...kódorgunk, repülgetünk, gondolom!- vontam vállat.- Aztán Takonypóc jön értem.
-*Ahaaa!...mert Ő is szerelmes?
- Igen....de ő még jobban, mint én!
- És az jó?
- Nos....nem t'om.- tártam szét a karom, és fölhúztam a pólómat is- Kész vagyok! Mehetünk is!
És pont most kopogtattak az ajtón. Mint az őrült, rohantam ajtót nyitni:
- Jó reggelt bébi!
- NEKED IS!- mosolyogtam.- Mi a célpont kapitány?
Takonypóc unottan félrenézett.
- Ma Hablaty összehívatott minket....úgyhogy nem megyünk sehova máshova...de elkísérhetlek!- derült fel végül az arca.
- Hát persze, mivel a barátnőd vagyok!- kuncogtam.- Gyere bébi, mutasd az utat!
Ő belém karolt, és együtt mendegéltünk az úton. Opál, és Kampó utánunk csörtetett egész végig...én pedig sugárzó arccal gondoltam arra, hogy ez milyen jó érzés.
Örömömben szökdécselésbe csaptam át:
***
A Nagyteremben kellett összejönnünk. Nehézkesen haladtunk a csúcsra, azzal a száz lépcsőfokkal küszködve, de Takonypóc, akkor sem akart elengedni.
- Így egy kicsit nehéz lesz feljutni nem gondolod?- érdeklődtem.
Ő egy percre megállt és elgondolkozott.
- Vannak olyan alkalmak, amikor én se foghatom örökösen a kezed!- mondtam- Most például, ha egymás mellett külön megyünk, ugyanoda jutunk csak nem egymásba kapaszkodva!...gondold csak át!
- Najó, legyen- egyezett bele- De odafent újra egymás mellett leszünk!
- Oksa!
- Milyen okos barátnőm van! :-)
( bocsi a béna minőségért, ígérem, ki fogom cserélni!)
***
Már mindenki bent volt, és körbe egy asztalon ültek.
- Sziasztok!- üdvözölt Hablaty- De örülök, hogy ti is megérkeztetek!
- Mi is ugyanúgy!- biccentettem.
- Na, utat kérek, a legjobb helyet szeretném megkapni!!- tolakodott Takonypóc, és lehuppant egy szalmával megspékelt székre.
- Nicsak, kint hagytam valamit!- eszméltem fel- Mindjárt jövök!
Kislisszoltam a résen, és Opál nyergét kezdtem zörgetni. És pont úgy alakult, ahogy terveztem: Hablaty kijött utánam:
- Mi történt Kiwi?- aggodalmaskodott a fiú.
- Nem, dehogyis!-ráztam a fejem.
- Ja, csak mert olyan furcsa volt, hogy Takonypóccal karöltve jöttél ide.
Egy percre becsuktam a szemem, majd a füléhez léptem, hogy megsúgjam neki:
- Mi ketten járunk!
Hablaty nagyon meglepődött, de hál' istennek nem hangosan:
- Micsoda?! Tényleg?!
- Igen....de erről egy szót se másoknak!
-Semmiképp nem árulom el!- somolygott Hablaty, majd megállapította- Akkor ezek szerint semmit sem hagytál itt kint! :-)
Nevettünk, majd visszamentünk a többiekhez.
Takonypóc meglátva minket két láthatatlan, dühös villámot szórt Hablatyra, majd amikor a mellette levő széket elfoglaltam, oda-oda sandítva sutyorogni kezdett nekem:
- MIT CSINÁLTATOK?!
- Nyugi, semmit!- korholtam le- Ne aggodalmaskodj már, olyan idegesítő!
Ő csak egy szemforgatással válaszolt, és visszaült.
- Relax bébi, relax!- vetettem még oda neki, amitől egy csapásra jobb kedve lett.
- Na, srácok! Milyen jó megint együtt....veletek...itt!- csapott a térdére Hablaty- Mostanában keveset járunk össze ami...Hát, ööm...nem jó mert...hát...
....bírlak titeket, és....a főnöki teendőim ha nem lennének...szívesebben lennék több időt veletek....úgyhogy...
- ...Ma EGYÜTTALVÓS- NAPOT TARTUNK!!
- HUHUHUHÚÚÚ!!!- Ujjongtunk, és felállva a helyünkről táncikálni kezdtünk.
***
- Sárkány?- kérdezte unottan Fafej.
- Igeeeeen!- bőgte Kőfej, majd még jobban az asztalra feküdt.
- Cipzárhát!- állt fel felvillanyozódva Halvér. Ő volt az egyetlen, aki élvezte ezt a játékot.
- Iiiigeeen!- dülöngélt Kőfej, majd egy hatalmas csattanással elteerült az asztal alatt.
- Najó srácok, szerintem játszunk valami mást! Ez így nem jó!- sóhajotta Hablaty- Valakinek van ötlete, mit csináljunk?
Félénken föltettem a kezemet:
- Én arra gondoltam, hogy mesélhetnénk történeteket egymásnak!
Mindenki felfigyelt.
- Régen minden népnek az volt a szokása, hogy körbeültek, és különböző sztorikkal szórakoztatták egymást....volt ami megtörtént, és volt, amit ott helyben találtak ki...Mit szólnátok hozzá?
- Tudtam, hogy NEKED fog valami az eszedbe jutni!- bokszolt belém Asztrid, és elfogadóan bólogatott- Akkor játszunk olyat!
***
- Én! én akarok előbb mesélni!- jelentkezett Fafej- Mondjuk a "Vér-éjfúriákról"!!
Hablaty csöndben jelezte, hogy Ő nincs elragadtatva a javaslattól.
- A hőstetteimet!- lelkesedett be Takonypóc.
- A sárkány-evolúcióról!- csettintett Halvér.
- A nők uralmáról!- hadonászott Asztrid.
- Ah, hát ez nem igaz!...-grimaszolt Hablaty- Kiwi? Van valami értelmesebb ötleted?
- Nos....tudnék beszélni "Hibbant-szigeten Túl"-ról!- ajánlottam.
- Aaj, pedig a vér-éjfúriás sokkal jobb lenne!- ellenkezet Kőfej, de jó kislány módjára mégis inkább leült, és a többiekkel együtt hallgatott engem.
Egy percre a zsebembe nyúltam, hátha velem van a jó öreg mp4-em, és meglepetésemre tényleg ott lapult, úgyhogy az ujjammmal tudtam lépegetni a számokat
***
Valahol Hibbant szigeten is túl, olyan csodálatos helyek vannak, amerre még nem járt viking!- kezdtem el- Vannak olyan tájak, ahol húzott szemű, vad, szőrbe öltözött vad harcosok, a mongolok vágtatnak a pusztában. Mindenki fél tőlük, rettegett harcosok ők, akik fürge lovakon közlekednek, és hangjuk végigsüvít minden síkságon...!
És bekapcsoltam ezt:
- ÚRISTEN!!- kiáltották egyszerre- EZ OLYAN IJESZTŐ!!
- Ne legyetek már nevetségesek!- remegett Asztrid- Bár....bevallom őszintén....szerintem is durva!
Hablaty csöndben bólogatott.
- Meséj még!
Folytattam:
....és nem messze tőlük barna bőrű, fehér fogú, fürge emberek élnek: az indiaiak. A színek, és a misztikum ismerői ők, és állatfejű isteneket tisztelnek!:
Aztán ott vannak a tibetiek, akik egy istenhez Buddhához imádkoznak nap mint nap, és van egy szó, amit hosszan kitartva mondanak.
Itt megálltam, és a szájam köré tölcsért formálva megmutattam:
- OOOOOOOOOOOMMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!......Namindegy, inkább megmutatom:
- Ez is nagyon para!- jelentette ki Halvér.
- Mondjad tovább mondjad tovább!- noszogatott Hablaty. Ő volt az, aki szó szerint itta minden szavamat...Takonypóc mellet, de ő inkább száját tátva húzódszkodott közelebb hozzám.
- Aztán, távolabb egy nagy kontinenst fekete bőrű emberek-
- Fekete bőrűek?- nézett fel Kőfej.
- Igen, jól hallottad!....na ők a dobok szerelmesei! Imádják a ritmust, és fegyverük a lándzsa. Csíkos lovakat, és vékonyszarvú lényeket, antilopokat fogyasztanak. De mindennap meg kell küzdeniük két hatalmas macskával, a gepárddal, és az oroszlánnal!....de a zenéjük is ugyanolyan izgalmas:
...aztán létezik egy Ausztrália nevű sziget is, ahol a föld narancssárga homoktól fedett. Lakói még tudnak olvasni egymás gondolataiból is!....sivatagban vándorolnak, és egy hosszú, fából készült hangszert fújnak:
- ATYAÉG!! AZ ELLENSÉG KÜRTJE!-eszméltek fel Fafejék. Úgy látszik, ők még nem felejtették el azt az esetet, amikor a didzseridú hangját az ellenség hívószavának vélték hallani.
- Nyugi nyugi, ez csak Kiwi zsebéből jön!- nyugtatgatta őket Hablaty- Mik vannak még Kiwi?
- Hát, van még egy nép, akik egy hatalmas földrészen élnek. A bőrük ráncos és napcserzett...tollakkal díszítik fejüket: az indiánok.
És most, a végére hagytam, a saját népem zenéjét- mutattam ekkor magamra- A magyarok, a hunok zenéjét. Mi, egy olyan nép vagyunk, akik nem adják fel könnyen, és csak azért is előre néznek. "Sámánaink, és gyógyítóink vannak, és a szellemek is velünk tartanak"-tartjuk. Íme:
Zárásképpen pedig: beszélek rólatok is. Ti, a vikingek rettenhetetlen, és harcias nép vagytok, akiknek erős hite, és akaratereje van: ebben hasonlítotok ránk, hunokban.....és szerintem erre is ráismertek!
Amikor erre kapcsoltak, mindenki hitetlenkedve nézett rám, ahogyan én is dudorászom az ősi dallamot...
...a második számba ők is csatlakoztak. Kivéve Hablaty: Ő meglepedten nézte Asztridékat.
- Hát....ennyi!- fejeztem be- És ha megengeditek, kimegyek WC-re!
Ők csak némán néztek rám, végül tapsviharban törtek ki. A vállukra kapva éltettek...és nem engedtek ki WC-re... XD
***
- Na, akkor költsük el együtt a vacsorát!- ajánlota Hablaty, és lerántotta a leplet az asztalról- Jó étvágyat mindenkinek!
Amikor ais lakománk elkezdődött, megláthattam, milyen gusztustalanok is tudnak lenni Hablatyék. Halvér, Takonypóc, és Fafej kézzel megragadva a vadkancombot hatalmasakat haraptak a húsba de úgy, hogy még a zsír is fröcsögött belőle. Asztrid, és Kőfej pedig a leveses tálat megdöntve szürcsölgették a levest, és még merítettek maguknak egy tányérral.Ám Hablaty más volt: ujjaival gondosan kiszálkázta a halat, és úgy emelte a szájához.
"Ő legalább úriember!"-gondoltam, és én is nekiláttam egy gusztusos tonhal-pástétomnak.
- Kérsz cipót hozzá?- nyújtott felém egy zsömleszerűséget Takonypóc.
Bólogattam, és elvettem tőle, majd gyorsan beletöröltem a ragadós zsírt a terítőbe.
***
Mikor végre lett a vacsorának, elpakoltunk, és az alváshoz kezdtünk készülődni. A srácok még a pakolászás közben se akartak leszállni rólam:
- Az ausztráliaiak tényleg pöttyökből csinálnak képeket?
- Tényleg vérszomjasak a mongolok?
- Tényleg ismernek varázsigéket a tibetiek?
És egyéb kérdésekkel bombáztak engem, és én készségesen válaszolgattam nekik.
- Ezekre a válasz: Igen, igazatok van...de el kell áruljak egy rossz dolgot!
- Mi az? -hajoltak közelebb.
- Az, hogy minket hunokat, vikingeket, és az összes többi ősnépet az emberek barbároknak hívnak!- súgtam szörnyülködve.
Erre ők is megilletődtek:
- Mi? Barbárok?
- Sajnos igen!- helyeseltem, majd hogy felvidítsam őket, előrenyújtottam a jobb karomat:
- De akkor...mi, "barbár népek", tartsunk össze!
Mindenki mosolyogva középre rakta a kezét.
- ÚGY LEGYEN!
***
Hablaty még akkor is képes volt viccelődni, amikor már mindenki bebugyolálva, alvásra készen hevert a helyén.
- Nekem ki ad jóéjtpuszit?- nyafogta ( persze viccesen).
Asztrid egy nagyot kacagott, odament hozzá, és:
***
- Jóéjt srácok!
Alig aludtam fél órácskát, egy kar fölhúzott a helyemről.
- Takonypóc!- lepődtem meg- Te miért nem-?
- Pszt!- intett le, és kivezetett.
- Miért jöttünk ki?-kérdeztem- Elmegyünk repülni?
Takonypóc a fejét rázta.
- Nem...csak el akarom mondani, hogy milyen bűvöletesen jó csaj vagy!- és szokás szerint megint derékon ragadott- Mintha csak egy mesélő- istennő szállt le volna hozzám! Dús barna hajjal, karcsú csípővel, sötétbarna szemekkel, és-
Ellenkezni kezdtem:
- De én csak-!
És ekkor magához rántott, és megcsókolt. Olyan hullám haladt végig a testemen, amit...nem, nem lehet elmondani: nagyon jóleső volt, akár a lebegés...és milyen melegem lett!
Inkább becsuktam a szemem. A szél fújni kezdett, és belekapott a hajamba...de az istenért ( vagyis Buddháért) se akartuk elengedni egymást....
Kiwi, a viking
Remélem most spiritualitás, és romantika szempontjából is feltöltődtetek! :-)
Úgy valahogy :DD
VálaszTörlés