40 Asztrid, Kőfej, és Én

- *Na, én megmondtam, hogy rosszul sül el a dolog!*-csóválta a fejét Opál, miután elmeséltem neki azt a "különböző-nyelveken-hablatyolós"-tréfát.
Kénytelen voltam igazat adni neki, mert, hát...tényleg nem sikerült túl viccesre a dolog.
- Legalább elfelejtették!-vontam vállat- Már hazafelé menet, se bolygatta fel senki az ügyet.
- *Ilyenek a jó barátok!*- billentette meg a fejét Opál, és közelebb jött hozzám, hogy a fejét az ölembe túrja.
- Szeretlek picim!- súgtam neki, ő pedig visszamorgott rám.
Egy ideig így voltunk, majd elengedtük egymást.
- *Akkor?....ma mit fogsz kavarni? :-)*
- Most arra gondoltam, hogy megint csinálhatnék valami vicceset-
-*Óh, jaj! Már megint!*
-...de most nem olyan lesz, mint a tegnapi.
- *Nem! Mert még annál is balhésabb lesz!
- Ellenkezőleg! Sokkal murisabb lesz! És szerintem a lányok is fogják élvezni!
Opál fölfigyelt.
- *Mármint az a két lány?*
- Igen!... Amúgy nevük is van!
-*Tudom, csak most nem jut eszembe!*
- Namindegy, majd elmondom. Szóval most az csinálhatnánk, hogy eljátszhatnánk hogy mi vagyunk "A 3 menő csaj!"....vagyis táncolunk meg ilyesmi, és a fiúk tuti belénk zúgnának....na és ha a végén kiderül, hogy csak játszottunk velük!
Nagyon beleéltem magam ebbe. Teljesen biztos voltam abban, hogy ez már nem olyan súlyos vétek, és egy évben legalább egyszer megengedheti magának az ember.....vagyis a lány. :-)
- Na akkor megyek is!- rohantam az ajtóhoz- Most se jössz velem?
- *Most se!*
- Hát jó...Ott az a lazac, azt kapod ebédre! Na szia!

***
- Na? Mit szóltok az ötlethez?- néztem fel végül Asztridra, és Kőfejre
Asztrid alig láthatóan bólogatott:

 Mi a baj? Nem tetszik az ötlet? -kérdeztem.

- Neem dehogyis! Tetszik csak...nem tudom Hablaty mit szól majd ehhez!

- Nyugi, szerintem csak nevetni fog rajta!- legyintettem- Ez most nem olyan cikis....vagy olyan...hát...

- Gázos!- egészítette ki Kőfej, és csípőre tette a kezét- Én benne vagyok!

- Én mindenképp, hisz' én találtam ki!- kuncogtam.

- Hát jó...akkor én is!- mosolyodott el Asztrid, de nem vette túl jó néven, hogy egy kicsit meglapogattam a vállát:

- Hol van az a kalandvágyó, akaratos Asztrid benned?

A lány vállával lerázta magáról a kezemet.

- Még az a "kalandvágyó, akaratos Asztrid" megvan bennem, csak nem ilyenkor, amikor még sose csavarta el azoknak a fiúknak a fejét, akikbe nem is vagyok szerelmes!!!

- Ez csak egy játék, egy enyhe csíny!- győzködtem- Nyugi, majd jót nevetünk a végén! :-D
- Nézzenek csak oda! Ott mennek a fiúk!- mutatott Kőfej lefelé, ahol valóban Halvér Takonypóc, és Fafej sétálgatott.
- Akkor: Itt az alkalom!- suttogtam- Menjünk arra a lépcsőre, és próbáljunk minnél látványosabban lesétálni onnan! Táncikálunk, bújtassuk át egymást két ember karja alatt, satöbbi.
- OKÉ!- bólogattak hevesen.....miközben én magamban ördögien kuncogva a tenyeremet dörzsölgettem a megilletődött fiúkra gondolva.

***
( Ezek voltunk mi hárman! :-)
Csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek el! Na? Ugye milyen dögösek voltunk? B-)
Ja, és szerinted melyik énekes, melyikőnk lehet hang alapján? :-) Tippeket kommentekbe várom!)

- Na mivan? Leesett az állatok?- kiáltottam oda nekik.
- Ne vágjatok ilyen cuki pofát! Mindjárt elolvadok!- simogatta magát Kőfej, majd elindult az egyik felé, hogy illegetni kezdje magát előtte.
- Csak bámuljatok, úgyis gyorsabbak vagyunk, és utol se értek minket!- szökdécselt Asztrid, aki láthatólag már beleélte magát a játékba.
A fiúk csak némán bámultak minket. Lehet, hogy kellet egy kis idő, hogy megemésszék: de ez volt a célunk.
- Na gyertek, menjünk!- intettem, és elrohantunk az egyik ház mögé kuncogni.

***

- Na, ki maradt még?- néztem körbe rajtuk.
Kőfej közel az arcomba hajolt úgy figyelt, kivéve Asztridot. Inkább odamentem, és megnéztem mi aggasztja ennyire: Hát persze, hogy Ő járt épp arra! X-)
- Ott megy Hablaty!- böktem felé- Itt a Te időd!
- Biztos vagy ebben? Nem fogja félreérteni?- aggodalmaskodott, és markolgatni kezdte a szoknyája szélét.
- Mit beszéltünk? Ez egy játék! Ugyanolyan, mint amit az előbb is csináltunk a többiekkel! Mutatsd meg milyen menő vagy!
Ígyhát Asztrid kilépett a ház mögül, és elkezdte. Ő volt a legdögösebb, és a legmenőbb hármunk közül. Mi is csak ámultunk-bámultunk rajta, ahogy Hablatyhoz közelhúzta magát, és kerülgettte a fiút. Merész, meg kell hagyni!:

Hablaty alig tudott szólni a meglepettségtől, csak ennyit nyögött ki:

- Hűűh!

( hát nem röhejes ez a pofa? X'D)

***

Már vagy negyed órája vártunk a következő, férfi nemű áldozatra. De az, csak nem akart felbukkanni. Ott álltunk a házikó takarásában, és arról beszéltünk, hogy ki miért volt ügyes.

- Most majd ha újra felbukkannak, öleljük meg őket hátulról!- ajánlottam.

- ÉS CSÓKOLJUK MEG ŐKET!- derült fel Kőfej.

- Fúúj, azt azért nem!- hőköltem hátra.

Asztridnak se tetszett az ötlet, és ezt Kőfejnek egy erőteljes ütéssel adta tudtára. De ő nem ingott meg:

- Miért ne? Annyi mindent csináltunk már, miért ne lehetne valami merészebb?

Még folytatta volna, amikor:

- Huhúúúú, lááányok!- hangzott fel a hátunk mögül négy hang, és nagy meglepetésünkre, amikor hátrapördültünk, Hablatyot, Halvért, Takonypócot, és Fafejt láttunk!(!!) Ugyanolyan elrendezésben álltak, ahogyan mi is jöttünk le a lépcsőn.

Majd a négy srác illegetni kezdte magát előttünk, előtérben Hablattyal, és Takonypóccal:

( XD....én elképzelem, és majd' megszakadtam a röhögéstől! X-) )

Mi totál ledöbbenve álltunk a "műsorszám" végén. Én abban reménykedtem, hogy valaki csak megszólal, vagy mond valamit, de nem: megilletődtek ők is.

Hablaty előrelépett, és megszólalt:

- Lányok! Mi történt veletek?- kérdezte.

Néma csönd.

- Miért?- motyogtam, és én is a cipőm orrát kezdtem bámulni, Asztridhoz, és Kőfejhez hasonlóan.

- Ti nem ilyenek vagytok!- jelentette ki Fafej.- Nem ilyen, magatokat mutogatóak! Totál meglepődtünk rajtatok!

- Jobb volna ha ugyazokat a lányokat látnánk, mint amelyekkel mindennap találkozunk!- fejtette ki Halvér.

- Bár így se vagytok rosszak!- bókolt Takonypóc, de Halvér, és Hablaty szúrós tekintete beléfolytotta a szót.

" Nem igaz, hogy mindíg ezen jár a fejed!"- lehetett leolvasni róluk, majd felénk fordult.

- Na? Lányok?...szeretnénk a régi éneteket látni!...Mert úgy szeretünk titeket!- összegezte Hablaty a kérést.

Mi egymásra néztünk, és egyöntetűleg bólintottunk. Milyen jó, hogy így is elfogadnak minket, és nem kell tennünk magunkat, hogy jó ismerősöket szerezzünk!

Hablaty elmosolyodottt, amikor mind a hárman eléjük sétáltunk, majd fülig érő szájjal végignéztünk rajtuk.

Egy ideig így álltunk, majd Asztrid Hablatyhoz lépett.

- Ezért lennék szívesen később a feleséged!- nézett rá kedvesen, majd belekezdett abba a táncba, amit még régen Valka, és Pléhpofa járt. Mi, akik ott maradtak, csak néztük őket, és lelkünk mélyén mind arra gondoltunk, hogy őket még az istenek ( szerintem Buddha) is egymásnak teremtett:

( szerintem ez a verzió gyönyörű! Imádom!)

Én úszok és vitorlázok a vad tengereken

sosem félek, hogy megfulladok

és szívesen lovagolok az élet hullámain 

Ha hozzám jönnél

nincs perzselő nap, sem fagyasztó hideg

meg kell állnom az utamon

ha nekem ígéred a szíved és a szerelmet

És szeret engem az örökkévalóságig 

Egyetlen kedvesem, drága kedvesem 

A nagy szavaid megdöbbentenek 

De nincs már szükségem nagy tettekre

mikor érzem a karjaid körülöttem 

De hoznám neked az arany gyűrűt

Költeményt énekelnék neked

Megvédenélek minden bajtól

ha mellettem maradsz

Nincs szükségem arany gyűrűre

Nem érdekel a költeményed

Csak szeretném fogni a kezed
És mindig legyél mellettem

Szeretni és csókolózni édes ölelésben 

A táncért és az álmokért

minden életben vannak bánatok és élvezetek

Megtartom a nevetésedet 

Én úszok és vitorlázok a vad tengereken

sosem félek, hogy megfulladok

és szívesen lovagolok az élet hullámain, amik olyan fehérek

És hozzád megyek!

( Baranyai Lili fordítása)

***

A másnap reggel békésen indult. Mindenki kóválygott csak a faluban, és próbálta élvezni a néma, novemberi zimankót....Így voltunk, amíg bele nem hasított a csöndbe Fafej ordítása:

- Segítség!! MENTSETEK MEG A HÚGOMTÓL!!!

Azonnal összecsődültünk a falu minden szögéből.

- Micsoda? Mi történt?- kérdezte Asztrid.

- Kőfej totál megőrült!- hadonászott Fafej- Ma reggel elhitette magával hogy kövér, és most táncikál miközben arról énekel, hogy jól áll neki a háj!!!

- Jaj, ne....!- sóhajtott Hablaty.

- Látjátok? Igazunk van!- jelentettem ki- Az őrültködést sem szabad túlzásba vinni!

Mindenki fölnevezett, és derült képpel lestük egész nap Kőfej minden mulatságos lépését:

Kiwi, a viking