Rózsaszín-narancssárga felhőkön ugráltam, amik a lábam alatt furcsa mód nem foszlottak szét. Ahogy így haladtam, Fogatlan és Kampó bukkant fel.
- Kedvelünk Kiwi!-szólaltak meg Hablaty, és Takonypóc hangján- Fogócskázzunk, gyere utánunk!
Én nevetve szökkentem egyet, de a sárkányok szétrebbentek, és emberi hangon kikacagtak. De újra játékra hívtak...és akárhányszor próbálkoztam, nem értem el őket.
Ebben a pillanatban feltűnt az összes barátom sárkánya ( Asztridé, és a modern kori sárkánylovasoké), akik csak a magasból figyeltek, és nem szálltak be. Nem értettem miért ez a komorság, amíg fel nem hangzott egy vad morgás a hátam mögül: Böff, és Töff volt az, de Böff volt a legmérgesebb.
- Te!...Hallottam arról az "éjszakai repülésről"! VÉGED!!- sziszegte Kőfej hangján, annak ellenére, hogy mindkét fej fiú.
A kétfejű sárkány lassan és fenyegetően közeledett. A talpam alatt alig éreztem valamit, és lenézve rájöttem, hogy a felhők kezdenek elfogyni a lábam alatt, hogy a végén több kilométert zuhanjak lefelé.
- Segítség!-kiáltottam.
A tömeg megmozdult: Viharbogár, Starfire, és a többiek együtt megindultak, hogy megállítsák Böfföt, és Töfföt. Fogatlan miután a nevemet kiáltotta, már süvített is a segítségemre. Na és Kampó: hol Böffre, hol rám nézett, hol az egyik, hol a másik oldalra szállt, végül a cipzárhát felőőli oldalon elkezdett távolodni.
- Ne!-nyújtottam ki a kezem, de elvesztettem a az egyensúlyomat,és lezuhantam.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Valaki velem egyszerre ordított fel. Olyan fájdalmasan, hogy izzadságtól csatakosan, hanyat-homlok bukdácsoltam ki az ajtón.
Opált láttam, akinek a szájából vér csörgedezett.
- ÚRISTEN OOPÁL!-sikítottam- KI TETTE EZT?! GYERE, MENJÜNK SEGÍTSÉGÉRT!
Mint egy felesleges rongyot, úgy dobtam félre az előző este hordott kabátot. A hatalmas rémületben még az se jutott eszembe, hogy normálisan felöltözzek. Így a csíkos rövidujjúban rohantam Opállal.
*Aaauu!*- nézett rám.
- Nyugi picim, mindjárt szólunk valakinek!-ziháltam.
Az úton szinte mindenkivel összefutottam, de elősször az ikrekkel.
- Mivan Kiwi, ki üldöz?- kérdezték.
- OPÁLNAK VÉRZIK A SZÁJA!!!
- Komoly?-figyelt fel Fafej- Ez de cool! Hadd nézzem meg!
- Te megőrültél?- húzta vissza Kőfej- Ez egy veszett vadállat, aki most a Te kezedet akarja leharapni!...Kiwi, szerintem vidd Bélhangoshoz!
Csak egy gyors bólintásra volt időm, és továbbrohantam.
- Kiwi!- Halvér felettéb meglepődött a sietségemen.
- OPÁLNAK VÉRZIK A SZÁJA!!
- ÚRISTEN, tényleg!!- fehéredett el Halvér, és elájult. Nem vesztegettem sokáig rá az időt, Opál sokkal fontosabb nekem!
- Szia Kiwiii! Mi ez a nagy sietség?- állított meg Takonypóc.
Idáig először egy nagyot fújtam, hogy higgadtan összegezzem:
- Opálnak vérzik a szája!!
- Naa, ne viccelj velem!- legyintett- Egy sárkánynak nemigen vérezhet a szá-!
Ekkor inkább szétnyitottam Opál pofáját. A feszítéstől még jobban csörgedezett a vér, és végre Takonypóc is megláthatta, hogy NEM POÉNKODOK MOST ITT!!
- ÁÁÁÁJ!-szörnyülködött- Inkább csukd be, mindjárt rosszul leszek!
- Megteszem, de cserébe adj valamilyen tanácsot, mit tegyek!- görbült megint kétségbeesettségbe a hangom.
Ő csak Bélhangos műhelye felé mutatott.
- ASZTRID! HABLATY!
Vadul integettem feléjük, mert azt gondoltam: ők az utolsó esélyem!
- Mi a baj?!-kérdezték egyszerre.
- Opálnak vérzik a szája!!-és megmutattam nekik is.
-Ssz! Szegény Opál!- simította meg a sárkánybuksit Hablaty- Ez nagyon fájhat neki!
- NAGYON? Nem, neki NAGYON-NAGYON fáj!, ÉS AZT SE TUDOM MITŐL!! ÉHET HOGY MEGEVETT VALAMIT!! VAGY MEGMÉRGEZTÉK, ÉS MOST KÖHÖGNI FEL MAJD A BELÉT!!ÉS-
- Nyugi Kiwi, semmi gond!- fogta meg a vállam Asztrid- Vedd lassabban a levegőt! Kitalálunk valamit, hogyan segítsünk rajta!....Mondjuk....Menjünk Bélhangoshoz!
Na neee! BÉLHANGOSHOZ? Már ő is azt mondja?
- De...Bélhangos olyan....NEM, NEM MEGYEK HOZZÁ!!
***
- Kiwi, ne félj már ennyire!! Bélhangos nem fogja bántani Opált!- győzködött Hablaty, akit Fogatlan, Asztrid, Halvér, Kőfej, Takonypóc, Fafej, Viharbogár, és Bütyök húzott: Ők meg engem.
Egy hosszú, elkeseredett huza-vona alakult ki csak azért, mert én nem akartam, hogy egy dilis kovács kalapáccsal, és ollóval "gyógyítsa meg" a sárkányomat.
- NEM, NEM ÉS NEM!!
***
Fafej, és Halvér közrefogtak, úgy vittek maguk között.
- Srácok, ez biztos?
- Az!
- Én ha sárkány lennék, nem vele húzatnám ki mondjuk a fogamat!
Ezt senki sem hallotta...úgyhogy csak engedtem, hogy erőszakhoz folyamodva, erősen megszorítva vezessenek el hozzá.
***
- Bélhangos! Akadt egy páciensed!- kiáltott be Asztrid.
- Rendicsek! Mindjárt ott leszek!- válaszolt Bélhangos, és a hangok alapján itéltem, hogy még az előző betegével foglalatoskodik.
- Be akarsz menni Opálhoz fogni a mancsát?- kérdezte Halvér.
- Nem igen bírnám, úgyhogy nekem kell valaki, aki fogja az ÉN "mancsomat"- húztam be a nyakam.
- Monjuk én?- ajánlotta Takonypóc.
Egy szemrándítással jeleztem hogy "Ne most!"
Végül úgy határoztunk, hogy Asztrid megy be velem.
***
- Na lássuk!- cserélt kezet Bélhagos- Mondjad azt hogy "ÁÁÁ!"
- ÁÁ!
- ÁÁ!
- ÁÁ!
- ÁÁ!
- Nem ti! Hanem Opálnak!- mordult fel méltatlankodva Bélhangos, és a kint várakozó srácokra nézett mérgesen.
- Ja bocsi!- eszmélt fel Halvér, Takonypóc, és az ikrek.
- Szóval: "ÁÁÁ"
- Opál, "ÁÁÁ!"-mondtam én is.
A szikrasárkány engedelmeskedett, és megláttuk a borzalmat:
- Hát, ez csúnya!- állapította meg Bélhangos, miközben olyan arcot vágott, mint egy vérbeli szakértő- Ez a butuska-bestia elharapott egy fadarabot, és az pont az ínyébe állt, a mozgó tejfoga mellé!- MIIIII?!
- Úgy biza'!....de seperc alatt megcsinálom!
- Én inkább nem nézek oda!- határoztam el.
- De csak pár perc!
- De így is elég vért láttam már!- ráztam meg a fejem.
- Ahogy akarod!- vont vállat Asztrid, és fél karjával elhárított az útból- Bélhangos: kezdheted!
- ÁÁÁÁÁÁÁARH! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRGGG.....hmmmmmmm....!
Csak ennyit hallottam a "műveletből"
- Meg is vagyunk!- tette csípőre a kezét elégedetten Bélhangos.
Opálnak a fél arca be volt kötve egy fehér anyaggal, és a lába alatt egy csinos kis vértócsa állt:
- Na, ezt ideje felitatni!- kapott Bélhangos egy másik zsebkendőhöz, és egy perc alatt felitatta az egészet, majd hátradobta. Repült, repült a véres zsepi, egészen Halvér arcáig, aki azonnal elájult.
- Így, bekötött arccal kell maradnia egészen jövő hét csütörtökig!- adta ki az utasítást Bélhangos- Addig is javasolt hal péppel etetni.
- Köszönjük Bélhangos!- bólintottunk egyszerre, és csendben hazamentünk. Hazafelet menet, pedig azon nevettünk, hogy miért voltam annyira beparázva odáig.
***
Így történt, hogy a vasárnap, a hétfő, és a kedd Opál ápolgatásával ment el. Sehova se ruccantam ki, úgy ültem ott mellette, és nyomtam bele a lazacpépet, mit egy gondoskodó Mária-szobor.
***
És ma szerdán lássanak csodát: kibújt Opál csont foga.
Kiwi, a viking
Jujj!!! :S
VálaszTörlés