35 Egy éjszakai repülés

Hibbant sziget idilli alapzaját egy seprű hangja szakította félbe. Egy Rettenetes Rém csapatka érdeklődve leste, a szorgoskodó lányt, aki néha-néha mosolyogva tekintgetett rájuk.
Igen, ez a lány én lennék: Kiwi. Pont a mai naptól kezdtem el dolgozni ennél a vikingpárnál, akik, némi pénzért cserébe rám hagyják az udvaruk kitakarítását. Meg kell hagyni élvezem, mert szent a cél, aztán a söprés az egyetlen dolog, amit szeretek csinálni.
"Hideg már az idő!"
Az elkövetkező 4 hónapban jó hasznát veszem majd barna, narancssárga galléros kabátomnak. Északon már novemberben beköszönt a tél a zimankóval, a hóval, és egyebekkel együtt, amit én nagyon szeretek ( később megtudjátok miért!)
Opál, a szikrasárkányom otthon maradt.Lehet, hogy épp azzal a lazacdarabbal néz farkasszemet, amit otthagytam neki. Őfelsége idáig csak repülőhalat volt hajlandó enni, mást el sem fogadott, úgyhogy most itt az alkalom hogy ráébredjen:
"Repülőhalat télen nem lehet találni! Tessék azt enni, ami van!"
Lépések zaját véltem hallani az egyik távoli utcából. Direkt hátat fordítottam, hogy meglepetésnek hagyjam a dolgot.
A valaki lehetségesen megörült nekem, mert futólépésbe csapott át a komótos lépegetés, majd lassú kocogásba, végül mégiscsak a sétát választotta.
Eközben már vadul találgattam ki lehet az:
" Vajon Hablaty az, aki utolsóként ráncigál be egy újabb gyakorlatozásra, amiről idáig tudomásom sem volt? Vagy Asztrid, aki csak az ikrek felől érdeklődik felőlem, hogy aztán megtalálja, és elporolja mindkettőt? Aztán lehet, hogy Halvér, aki korrepetálni akar sárkánytanból-?
- Szervusz Kiwi, ráérsz ma este?
"Takonypóc!"-figyeltem fel, és lassítottam a seprés tempóján"- MIT MONDOTT?....Ezt nem hiszem el! Jobb ha újra megkérdezem!"
- Neked is szervusz!- bólintottam, de még mindig nem fordultam hátra- Mit is kérdeztél tőlem az előbb? Sajna nem hallottam jól!
- Azt hogy ráérsz ma este?- tette fel újra a kérdést ugyanolyan macsó hangnemben.

" Uh....akkor jól hallottam!
Abbahagytam a levelek terelgetését, és forgatni kezdtem a szemem. Ám legbelül éppen egy puhán megvetett ágyban hemperegtem, és egy párnát a számba nyomva őrjöngtem:
"- ÚRISTEN! ÚRISTEN!! Ez randira akar hívni!! ÚRISTEN!!"
- Hát, attól függ!- böktem ki végül- Én meg szoktam válogatni, hogy melyek az értelmes tevékenységek, és melyek nem azok!
- És az enyém értelmesnek számít?- érdeklődött Takonypóc, és mintha egy kicsit közelebb jött volna hozzám.
- NEM!
Éles válaszomat követően hátrasandítottam a szemem sarkából, de olyan keserves képet vágott, hogy nem bírtam ki röhögés....és gondolkodás nélkül.
" Van este komolyabb programom? Nem. Gyűlölöm őt? Nem igazán. Szerelmes vagyok belé? Nem...akkor, miért is ne?"
- Csak viccelek EMBER! Persze, hogy ráérek!- kacagtam- Azon kívül, hogy sürgős-éjszakai-égbolt-néznivalóm van...
- Héj! ITT HÁTUL IS KÉNE SÖPÖRNI!!- szakított félbe egy bosszús kiáltás az ablakból.
- Rendben, rohanok!- válaszoltam. Most hogy máshova kellett sietnem, végre szembetalálhattam magam Takonypóccal:
- Most mennem kell! Akkor ma este!- és befordultam a ház sarkán.
Pár lépés után még egy röpke másodpercre visszatekintettem, és ezt láttam:

***

- BRRR!
A fejemre zúdított melegvíz kellemes érzéssel töltött el.
Amióta hazaértem azóta készülődök arra a híres-nevezetes éjszakai repülésre, amivel kapcsolatban sok kérdésem nyitva maradt:
Most akkor ez egy randevú, vagy egy "Jobban-meg-akarlak-ismerni!"-túra? Talán egy bátorságpróba? Esetleg csak egy vicc?...
"Miért is gondolok ilyen rosszakat róla?- ráztam meg csatakos hajam- Még SOHA életemben nem voltam ilyenen, főleg nem Takonypócén!....Jobb, ha nem szövögetek most semmit eköré, majd meglátom!
Egy hirtelen mozdulattal felkaptam a törölközőt, és a ház másik sarkába csörtettem. Egy percre találkozott a tekintetünk Opállal, aki a sarkában feküdt épp, és értetlenül fejjel követte a mozdulataimat. A nyereg már rajta volt.
A napokban megtanulta magától az arcmimikát, így már szinte tudunk beszélni egymással: én értelmezem az arckifejezést, ő meg a hangsúlyt.
*Na de kérlek, mi ez a nagy céccó?*- vonta fel nem létező szemöldökét.
-Éjszakai repülésre megyünk- tekergettem meg törölközőbe csavart hajam- Aztán jól kell kinéznem!
*Hát ilyet!-hitetlenkedett-*csak tudnám ki az a valaki, akinek a kedvéért így kicsíped magad!*
- Takonypóc hívott meg!
Opál a nyakával hátrahőkölt.
*Az a pacák?...az a csavart szarvú? Iiigen, igen az!...hát, ugyan láttam már, de sokmindent hallottam róla Kampótól!
- Ti tudtok egy mással így is beszélgetni?
*Hogyne!*
- De nem szereted Takonypócot?
*Egy szóval se mondtam!...Csak azon gondolkoztam, hogy most ő hiú vagy természetesen ilyen, szoknyapecér, vagy egyszerűen vérbeli csajozó?*
- Aj Opál, hagyjuk az előitáleteket! Életében még egy lány se fogadta el a meghívását, most én leszek az első, és ezzel tudod mennyi minden fog történni?
*Na mi? Úgy izgulok, majd' elalszom! Alig értek valamit ezekből az emberi dolgokból....azért mondjad csak!*
- Ha megtudom hogy telik egy ilyen, elmesélhetem a többi lánynak, aztán ha valamilyen úton-módon ők lesznek a "szerencsések", tudják mire számítsanak!
* Hű, micsoda extra!*
- Opál! Ne légy ilyen!- biggyesztettem le a számat- Amióta megtanultál grimaszolni, sokkal pimaszabb vagy!
* Milyen szabb?-értetlenkedett Opál- Ja....bocsi!*
- Semmi baj picim! Minden nap mást tartogat!- öleltem meg a sárkányt.

- Amúgy hogy állsz a lazaccal?
*Öeh!...megettem, de rémes volt!-borzongott meg Opál- Csak miattad nem öklendeztem ki úgy ahogy van!*
- De télen nincs repülőhal!
*Tudom....sajnos. Már a vadonban is alig lehet megbékélni ezzel!*
- Átérezlek picim!....De létszi, most lehelj rám!
Opál egy leheletétől megszáradt a hajam.
- Köszi!- paskoltam meg őt, majd áttértem egy másik problémára- Olyan gáz, hogy ezen a kabáton kívül egy darab viking cuccom sincs!
* Azért nyugodtan túrd fel azt a szekrényt!*- bökött Opál a bútor felé.
A modern kori gönceim között aligha reméltem hogy találok valakit, ám ekkor valami selymes dologba akadt a kezem.
* Na? Siker?*
A hosszú csöndre Opál a hátam mögé léptetett, és a vállam fölött áthajolva szaglászni kezdte azt az aranybarna foltot, ami látszott a valamiből, majd bólintott, hogy próbáljam föl.
Az a szőrmekabát valami gyönyörű volt! Teljesen a testemre illet, és nem is érdekelt már milyen állattól volt. Fényesen csillogott, ami még pazarabbá tett a megmosott hajam. Semmi hiba, semmi lyuk nem volt rajta...!
És ekkor zörgettek az ajtón.
- Megjötteeeeem!- szólt kintről Takonypóc- Egér egér, ki a házból!
- Oké, mindjárt megy!- pattantam fel- Várj egy kicsit!
* Már megint ez a rohanás!*- ingatta a fejét Opál.
- Hát nem hallottad, hogy megjött, miért nem sietnék?!- idegeskedtem, és igyekeztem normálisan eligazgatni a ruhát magamra. A hajamat a lehető leggyorsabb, és legfájdalommentesebb módon próbáltam kifésülni, és copfba kötni.
- Mi lesz már?- türelmetlenkedtek a srác odakint.
- Jól van, kész vagyok!- hazudtam, és egy pohár vizet magamhoz kaptam, ám véletlenül az egész tartalma az arcomra fröccsent.
*Upszi- vigyorgott Opál- Jól nézel ki kipirulva, hagyd így!
Lassú léptekkel közeledtem az ajtóhoz, belül mindenem légneművé vált...az ajtó kitárult.
- Heló!
- AAAAAAAAAAAAAAAAAAH!!
Takonypóc száját tátva szoborként állt előttem, és bámult engem. A látványban talán a házból kiszűrődő fény is közrejátszhatott. Aztán egy kis idő után ráeszmélt, hogy nem egészen a megszokott módon viselkedik.
- Aaah....hm, vagyis: Húú, de dögös itt valakiii!
- Óh, köszi!- mosolyogtam, és az arcomat a kabátba rejtettem.
- Ilyen üde piros pofit se láttam még!- bókolt tovább Takonypóc- Aztán ez az alkat HMMM!....oltári!
- Jaaaj, a végén zavarba hozol!....Inkább induljunk, Opál már úgyis várja az indulást!
*Igen, igaza van! Ne vesztegessük tovább az időt!*-ugrott elő Opál, és a hold felé ordított.

***

-....és akkor jöttem Én, és megmentettem mindenkit!
Takonypóc épp az egyik, meg se történt hőstettét mesélte nekem, amin jót szórakoztam de tudtam, hogy a szerencsétlen, csak ezzel akar felvágni nekem. Opál és Kapmó szemeikkel kommunikáltak egymással.
- Én pedig fölsöpörtem 3 udvart 1 óra alatt, és én magam elkergettem egy 25 fős Rettenetes Rém rajt is!- húztam ki magam.
- Akkor nem csak dögös, hanem kemény csak is vagy! Mesélj még magadról!

- Nos...szeretek táncolni, szingli vagyok, és kedvenc színem a citromsárga, és a narancssárga.
- Áruld el nekem, hova jársz kondizni?
- Ne hülyéskedj, ugyanoda, ahova mindenki: Hablatyhoz az arénába!
Kampó egy szép kis tengerre nyitott rétre landolt. Opál engedelmesen mellé szállt le. Alighogy hivettem a lábam a nyeregből, Takonypóc ugrott is, hogy lesegítsen:
- Hölgyem?
- Úha, de gyönyörű a kilátás!!- lelkesedtem fel, és elsodorva őt leugrottam a sárkány hátáról- Innen panorámaként lehet látni az eget!
Sok ideig néztem felfelé, addig, míg be nem görcsölt a nyakam.Amikor kiámuldoztam magam, leültem. Takonypóc mellém.

- Amúgy a sárkányod fiú vagy lány?- kérdezte meg tőlem.

- Szégyen vagy nem szégyen nem tudom. Semmi jel nem utal arra hogy nőstény lenne...de inkább megkérdezem tőle!- és kacsintottam, hogy azt higgye viccelek, és ezt nem értettem komolyan- Opál! Fiú vagy, vagy lány?

- Micsoda kérdés!- fortyant föl amaz, és sértődötten nézett, amiért meg mertem szakítani a Kampóval folytatott szaglászkodást- Találd ki!

"Kösz a nagy semmit, mihaszna hüllő!"

- Makacs sárkányok! Emberien nem lehet szót érteni velük!- vont vállat Takonypóc.

- Én nem így gondolom!- cáfoltam meg, és elterültem a földön. Ő követte példámat.

Most biztos arra vártok, hogy majd összebújjunk, vagy megfogjuk egymás kezét! Hát...sztem még nem merte volna meglépni: túl jól néztem ki! :-)

- Szerinted hogy születhettek a csillagok?- sóhajtottam álmodozva.

- Egyszerű- az istenek a gombostűjükkel kilyukasztgatták az eget!

( néma csönd)

- Végül is!- somolyogtam.

Takonypóc hirtelen felállt mellőlem.

- Szabad egy táncra?- nyújtotta a kezét, hogy felhúzzon.

- Zene nélkül?- lepődtem meg, de magamban egy picit örültem neki- Aham, persze.

És felpördültem, így táncoltunk a sápadt holdfényben

( és innen a zeneválasztás is ami magyarul annyit jelent: Holdfény-táncos! :-) )

***

- Na, hogy érezted magad?- kérdezte Takonypóc, amikor már a házunk előtt álltunk.

- Aj, tök jó este volt!- dicsértem meg- Köszönöm szépen!

- Szívesen máskor is!- vigyorodott el- Mit szólnál jövőhét péntekhez?

Meghökkentem.

" Még egy ilyet?....Oké a programmal semmi bajom, de....ez már jelenthet valamit! Mit tegyek?"

- Nos, csinibaba?

" MI?! CSINIBABA?!"

- Aham, oksa!....Ja, és lenne egy kérésem!

- Érted bármit szépség!

"SZÉPSÉG?!"

- Következő péntekre fesd ki magad!

Meghökkent csönd támadt.

" Hogy ezt hogyan mondtam?!....Bár nem is rossz ötlet!"

- Igen, jól hallottad!...Úgy, szerintem férfiasabban  nézel ki! :-D

- Komolyan?- derült föl az arca- Legyen úgy, megteszem! :-9

Takonypóc tett egy mozdulatot előre, amitől a kezeim ledermedtek: Mi tesz most? Megcsókol?! Megölel?!....Uramatyám, Isten ( vagyis Buddha) ments!....de tévedtem....ezek helyett megsimogatta a karomat (!!!!!!)

- Akkor....Jóéjt Kiwi!- rohant vissza Kampóhoz, és miután felült rá és eltűnt, integetett nekem.

Egy hatalmasat sóhajtottam.

- Opál, majd holnap beszélünk!- és ábrándozva bezuhantam az ágyamba.

Kiwi, a viking