41 Délutáni találka

- Szóval...így esett!
Opál kérésére elétártam azt a csajozós napot is. Ő csak csóválta a fejét, amire én mérgesen kitörtem magamból:
- Most már tényleg elegem van, hogy ilyen pesszimista vagy!! Nézz Fogatlanra, ő 20 éves, és tök játékos, te pedig még csak 18 vagy, ennek ellenére itt fetrengesz, és válogatod a kaját!! Megőrülök tőled!!
Opál nagyon meghökkent. Néma csöndben nézett a szemembe, és a bőre kezdett egyre jobban elkékülni, néhol még a lila legsötétebb árnyalatát is fölvette. Majd bűnbánó pofával kúszni kezdett felém, és hatalmas pupilláit bűnbánóan rám meresztette ily módon:

- *Létsziii, bocsáss meg!-esdekelt- Úgy szégyellem magam, mert....
- Mert?
- *Mert...csak azért mondtam azokra a tréfákra hogy hülyeség, mert....még azt sem tudom, mik azok!*
Meghökkentem.
- Óóh, hát ez a baj! Ezen, ne múljon, elmondom neked mi az!
És szóról-szóra elmagyaráztam neki a jelentését. Anniyra beleéltem magam, hogy még a rántott halamat se tudtam megenni. Ott hadonásztam felette, Opál pedig minden idegszálát megfeszítve figyelt rám.
-*Hűű. ez királynak hangzik!*-bólogatott hevesen.
- Ugye? Minek az előítéletek?- fejeztem be- Ha kérdésed van, kérdezz bármikor!
És hasra vágódva mellé vakargatni kezdtem az álla alatt

***

Végül...mégis megebédeltem. Péntek délután volt, és nem felejtettem el, hogy hova fogok ma menni: ismét Takonypóccal fogunk repülni, és birkákat szekálni-

- Nem, tuti nem!- fogtam meg a fejem, mintha hirtelen görcsök fogtak volna el- Külföldiül beszélek? Nevetgélek mint egy idegbajos? Játszom a "menő csajt"?...Ezek után tuti szóba se jöhetek nála!....namindegy, talán jobb is így!

A tükröm elé álltam, és vad táncolásba kezdtem a tükör előtt....olyan táncba, amit lehet hogy nyilvánosan egyáltalán nem mernék bevállalni. Tudjátok olyan fenékbillegetős, fejrázós, hajbatúrós fikcsik! XD

A hajam kibontva rázkódott a fejemen, már nagyon beleéltem magam a vonaglásba....a nagy hullámzásban egy éles, elismerő füttyentés szakított félbe.

- Hűűűűűűűűűha!! Folytasd bébi!!- mondta a fütty tulajdonosa.

A légzésem egy percre megállt:

"TAKONYPÓC!!!!"

Hú, de cikis volt az a perc! Ez a....ez a....kukkoló(!!!) így sutyiban kileste a táncomat!!...Atyaég! Mit gondolhat rólam most?! És mit mondott?? Bébi??!!!

- Öhöm....heló!- morogtam, és ismét copfba tettem a hajamat.- Miért kukkolsz engem?

- Én kukkollak? Ugyan már!- legyintett Takonypóc egy csintalan mosollyal- Csak nézlek! Az nem ugyanaz!....Amúgy ha kibontod a hajadat, sokkal vadítóbb vagy!

- De én CSAK annak bontom ki a hajamat, akiben megbízok!!- jelentettem ki.

Egy kis hatás szünet, majd folytattam:

- Miért jöttél ilyenkor, délután két órakor?

- Most előbb jöttem el érted szépségem!- hajlongott előttem- Most egy fél napot akarok veled lenni.

- Hát jó, miért ne?- derültem fel- Induljunk is! Gyerünk Opál!

- *Oké, elviszlek akkor, ha majd este elmondod nekem, mit jelent az, hogy szerelem!*

- Mindenképp!- kacsintottam neki, majd egy csattanással rátettem a nyerget.

***

Ahogy így repültünk egymás mellett a lelkem mélyén reméltem, hogy megint valami maradandó élménnyel leszek gazdagabb a mai randin. Ebben az ábrándban követtem Takonypócot, mígnem teljes sebességgel mellénk nem csapódtak az ikrek. CSAK ÚGY A SEMMIBŐL!! Tuti, hogy valami mögött várakoztak!

- Mit kerestek itt?-kérdezte Takonypóc cseppet sem barátságosan.

- Ezt mi is kérdezhetnénk: TI, mit kerestek itt? Ti, ketten!

Most szívesen elrepültem volna, vagy hangosan heveskedve tagadtam volna az egészet...de inkább csöndben maradtam.

Takonypóc mit reagál? Kiderül-e a valóság?

- Azt, amit ti nem?- felelte végül az lazán, és egy bárgyú vigyort öltött.

Addig nézett így rájuk, mígnem azok meg nem unták.

- NAGYON gyanúsak vagytok nekem!- jegyezte meg Kőfej összehúzott szemmel, majd a cipzárhát eltűnt mellőlünk.

Belül egy hatalmasat fújtam és homlokomat törölgetve áldottam az égieket ( vagy inkább Buddhát), hogy ilyen ügyesen elhárítottuk az ikreket, velük együtt a gyanút is....egy kis időre.

***

- Úgy táncolnék most veled!- dudorásztam leszállás közben.

- Miért ne?- kapta fel a fejét Takonypóc, és már nyújtotta is a kezét nekem.- Csak mond meg milyet akarsz!

- Mondjuk....megtanítsalak rockira?- ajánlottam fel.

Ő hevesen bólogatott.

-Akkor jó, kezdjük is!

***

Telt egy kis időbe, de megérte.

- Akkor most kérj föl engem!

- Hogyne szépségem! Mostmár én vagyok Hibant lemenőbb táncosa!- ütött a mellére, és lassan felémsétált:

( Ja, amúgy ez a szám úgy kapcsolódik ide, hogy a "lonely boy" magányos fiút jelent!....Hát persze, gondoljatok csak bele! :-) )

- Húh, ez állati volt! Totál kifulladtam!- huppantam le a fűbe- Erre pihennem kell egy kicsit!
-Akár el is aludhatsz bébi!
Lelkesen néztem föl, és ezzel a kérdéssel elhárítottam, hogy a nagy hevességgel rámessen.
- Én? Bébi?....- és a kezem a szájam elé tettem.

Ő csak bólogatott, és leült engem maga mellé húzva.
- Tudod mit, én is elfáradtam, heverésszünk egy kicsit- ajánlotta.
Én készségesen hanyatvetettem magam, és becsuktam a szemem....az elbóbiskolásban talán Takonypóc halk dudorászása is segíthetett:

***

Pár perc múlva felálltam: valaki simogatta a vállamat.

- Nem aludtál sokáig!- állapította meg Takonypóc. - Bár ez nem is baj, mert egy új táncra is felkérhetlek! :-)

- Oké!.....Bébi!- kacagtam.

Én lassan, de sugárzó arccal álltam fel a helyemről, majd megtettem egy elegáns tyúklépést ami a tánc elejét jelentette:

( sajna nem találtam audiót :-( )

- Húh, mondtam, hogy vadító is tudsz lenni!- húzott megint magához Takonypóc, amivel rám hozta a frászt.
- Uh, tényleg?...azért ne szaladjunk ennyire előre!
A srác már közeledett az arcával, amikor valami hideg dolog esett rá.
- Ssz!- szisszent fel, és ezzel megúsztam a csókot.
Ijedten néztem fel a gond okozójára, és nagyon megörültem.
- ESIK A HÓ!! NÉZD! ESIK A HÓ!!
Örömömben ugrálni kezdtem, és körbe-körbe táncikálni. Ő nem értette a hatalmas örömömet.
- Mi ebben a szenzáció? Minden évben leesik!- vont vállat Takonypóc.
- De nekem a tél az életem!- tártam szét a karom.- Ugyanis akkor születtem: decemberben!
Takonypóc föleszmélt:
- Tééényleeeg?
-Igen!- bólintottam- Akkor most, CSAK NEKED, táncolok egy olyan táncot, amit még senkinek sem táncoltam el idáig!
Ő érdeklődve üllt le egy sziklára, és Kampót is maga mellé parancsolta.
- Öööm, de Opál is kell nekem!- ráztam meg az ujjam, amitől a sárkányom seperc alatt mellettem termett.
- Lássuk bébi!
És a csípőrázással jeleztem, hogy a szállingózó hó tiszteletére a "Silent Snow"-ot fogom előadni.

***

Takonypóc felállva tapsolt nekem:

- Ezazzz! De jó volt!- dicsért meg.

- Áh, ne nekem, Opálnak köszönd! Ő is ügyes volt!- szerénykedtem.

- Opálnak majd Kampó köszön!- legyintett- Én neked köszönöm bébi!

Sok erőt adott a bíztatás. És ahogy végignéztem rajta, döntöttem.

Egy hirtelen rántással kibontottam a hajamat neki....

Ő csak tátotta a száját, és próbálta követni szemével a tincseimen játszadozó lemenő nap sugarait.

- Naa, gyere csak ide!- lépett előre egy határozottat.

- Neeem, nem kapsz el!- nevettem- Kiwit, a profit nem lehet egykönnyen elkapni!!- és sietni kezdtem előle.

Egy rövid fogócska vette kezdetét, amiben mindig meg kellett állnunk levegőért kapkodni.

Végül fél óra múlva mégiscsak elkaptak.

- Megvagy!- súgta Takonypóc, és megint magához húzott, de most hagyott egy kis távolságot.

- Szerintem tudod mit akarok kérdezni tőled!- búgta.

Fejemet lehajtottam, nem mertem a kék szemébe nézni...

- Na?

Nem éreztem a tüdőmet....

Valami sorsfordító jön...

Valami kellemes...

Valami érdekes, amit még sose éltem át....jobb ha megkérdezem.

- Mit?

A srác megnyomta ezt az egy szót:

- Járunk?

Kiwi, a viking