Már tudom, hogy Takonypóc ezeket a napokat ki nem hagyná.
A PÉNTEKET! Ekkor mindig jön, nem megy fát vágni, nem kell gyerekeket ijesztgetni, stb.
De most, sehol sincs!
Remegve szemlélődtem ki az ablakon, és arcomat a kellemesen fagyos üveghez nyomtam.
- *Kiwi, feküdj már le! Már 9 óra elmúlt!*-morgott Opál mögöttem, aki sose szereti, ha lámpafénynél kell elaludnia.
- Pedig a péntek!....Ilyenkor mindig eljön!- erősködtem, és lejjebb tekertem a fényt- Te nyugodtan aludhatsz, ha annyira álmos vagy!
- *DE TEKERD-MÉG-LEJJEBB-A-FÉNYT!*- mérgesedett be a sárkány.
- Jó-jó-jó!
***
Opál édesdeden, egy csapásra elaludt, de én nem fáradtam el, továbbra is az ablakon néztem kifelé.
A leheletemtől bepárásodott az ablak, úgyhogy egy szívecskét kellett rajzolnom rá hogy ismét kilássak.
Ekkor egy éles sárkányordítás hasított bele a téli, süvítő szélbe....
Majd egy reccsenés...
Egyenest a falu határa felől jött....
A lélegzetem elállt, és egy rémes gondolta jutott eszembe:
- Úristen, valami baj történhetett vele!....Lehet, hogy csak utólag jutott eszébe, hogy ma randink van, de útközben: elkapta egy vad sárkány!.... :-O
Felkaptam a kabátomat, és bökdösni kezdtem Opált.
- Picim! Ébredj föl! Baj van!
De az meg se mozdult, csak az arcomba horkantott.
Sértetten megrántottam a fejem, és kiléptem az ajtón: nekivetettem magam egyedül, a sötét, árnyakkal teli erdőnek:
Minden honnan zörejek, és sejtelmes fekete körvonalak vettek körül. Gondolkoztam azon, hogy visszaforduljak, de csak mentem előre, mert még mindig azt hittem, hogy Takonypóc az erdő közepén egy sárkány fogságában van...
" A barátokért bármit!"
Ekkor morgást véltem hallani mögöttem....majd előttem is felhangzott egy...majd két oldalról: valamik körbevettek engem.
Előjött a rejtekhelyéről 4 Tájfumeráng!!
Nagyon megrémültem. A tájfumeráng az egyik sárkány, amitől a legjobban félek ( van még többis, de azt majd később). mindig is olyan félelmetes volt számomra azzal a csúnya fejével.
"Éééés, megint otthon felejtettem az íjamat! Ekkora barmot mint én!! Elindulok megmenteni valakit, erre otthonhagyom a fegyveremet!!...de-de-de nagyon félek!"
A vadállatok egyre közeledtek, és zártak egyre beljebb.
Elhatároztam, hogy kiáltani fogom az egyik sárkány nevét, hátha idejön, és kihúz a csávából.
Opál? Nem, ő most mélyen alszik, tuti nem hallaná meg!....
*az egyik sárkány már szaglássza a vállamat*
Fogatlan? Nem, ő hű Hablatyhoz, másra nem hallgat!
Viharbogár? Ő is!
Bütyök? Ő is...túlságosan Halvérhez van nőve!
*a másik bestia a szája szélét nyalja már*
MEGVAN! Tudom, hogy melyik az a sárkány, aki mindenkire hallgat, csak a gazdájára nem!....( mármint nem mindíg)
- KAMPÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!
***
A négy sárkány nyitotta már a száját, hogy nekem esve kinyírjanak, amikor valami kétségbeesett ordítás , és szárnysuhogás hangját hozta a szél.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁH! KAMPÓ, NE! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH!
Reménnyel telve néztem fel....és igazam lett:
Kampó felettem lebegett, a farka végén pedig....Takonypóc himbálódzott.
- Kiwi?!
- Takonypóc?!...... Egy kis probléma merült fel!- mutattam magam köré remegve.
A tájfumerángok észrevették Kampót. Megindultak volna a Szörnyennagy Rémség felé, de az, tűzáradatot okádott az ellenségre, közbe a farkát rázta, amitől a srác még hangosabban kajabált a magasból . Ez be is vált: mind a négy kormosan, és nyüsztölve eliszkolt.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hálásan néztem a leszálló Kampóra.
- Köszönöm, hogy megmentettél....mármint, megmentettetek!- javítottam ki.
És már hajoltam is felé egy puszira, de megint közbeszólt valaki:
- Héj, ti mit csináltok odalent?!- kiáltott le Fafej.
Gyorsan elengedtük egymást.
- Áh, ööm, semmi Fafej!.....FAFEJ?!
Feltekintettünk, hát ott volt az egész banda: Hablaty, Asztrid, Halvér, és az ikrek. Sorra mindegyik leszállt mellénk.
- Mi történt?- kérdezte Hablaty.
- Hogy jutottatok ide?- kérdezett vissza Takonypóc.
- A hangot követtük! Nem volt nehéz meghallani az ordításodat!- válaszolt a srácnak Asztrid- De te Kiwi? Mit keresel itt az éjszaka közepén?!
-Na és Takonypóc miért jött ide, hozzád? Na és miért ordított? Na?!- szúrkálódott Kőfej.
Némán, ledermedve álltunk egymás mellett. Ha elmesélnénk mindent, lebuknánk. Takonypóc a szemével üzent, hogy találjak ki valamit.
Ekkor a semmiből Opál is megérkezett.
- Opál!-rohantam oda hozzá, és megölelgettem. Ő szemrehányóan várta a magyarázatot arra, hogy:
- *Miért nem szóltál, hogy elmész?! A frászt hozod rám!*
- Majd otthon!- súgtam, majd visszafordultam a többiek felé.- Szóval, hogy miért vagyunk itt? Hát....talán azért, mert ez egy újfajta jelrendszer arra, hogy hogyan figyelmeztessük egymást, hogyha értékes gyógyfüvet találtunk!
Hablaty összehúzta a szemét.
- Hát ezt....nem igen hiszem!....Várjunk csak! Azok nem tájfumeráng nyomok?
A földre ereszkedett.
Erősen koncentrálva szemlélni kezdte a mélyedéseket, majd fölállt:
- Itt négy is járt!....Ezek szerint megtámadtak titeket!
"Micsoda zseni!"- állapítottam meg és eközben hevesen bólogattam.
- Igen, így volt! Pont itt, ezen a helyen álltam, és-!
Hablaty elém állt, és gyengédebben megfogta a vállamat
- Miért nem szóltál nekünk? És főképp miért nem vitted magaddal Opált?....Mindegy is, legközelebb ilyet SOHA ne csinálj még egyszer!
Ezek után fölnézett a többiekre, intett nekik, majd mindenki hazarepült.
Csak Takonypóc maradt mellettem.
- Na, akkor most magyarázd meg, hogy miért nem jöttél randira!- vontam kérdőre, mint egy rossz feleség.
- Ou! Hogy én milyen hal agyú vagyok!- csapott a homlokára amaz- El is felejtettem, hogy ma talizunk!
Opál, és én szúrós szemmel vertük őt:
- Mindegy is, majd máskor!- legyintettem, és otthagytam őket- Jóéjszakát! Opál, menjünk haza, és aludjunk egy jót!
Kiwi, a viking
