Szent Thor...!
Most nézem csak, hogy szeptember 8.-án írtam életem első blogbejegyzését, életem első blogjába, vagyis ebbe! Ez azt jelenti, hogy a blog már el is múlt 1. ÉVES!!!
Egy "kicsit" pipa vagyok magamra, hogy erről megfelejtkeztem, na de...Eh, ez az én formám.
Úgyhogy, most köszönetet mondok annak a 23 rendszeres olvasómnak, hogy követik a blogomat, és szeretik a sárkányokat!!! :D 23 ember!!! Az nagyon sok...!
És most ragadom meg az alkalmat arra is, hogy bocsánatot kérjek a HATALMAS szünetért... Igen, nyárra ígértem epizódokat, de, valljuk be, lusta voltam :/ Ezen kívül most 8.-os lettem, és tepernem kéne, tanulnom. Nagyon kéne az a média szak!! Vagy az animátor szak! :D...Ami összejön!
Ja, és "szív-ügyeim" is vannak!... De erről nem mondok részleteket!
Ennek az évfordulónak alkalmából most nem csinálok nagy csinnadrattát, inkább fölfedem az igazi arcomat:
(( Kezdődik a nyolcadik...
Netkorlátozást kaptam erre a suliévre...
Úgyhogy nem leszek sokat fent...
Azt mondták próbáljam meg élni az életem... :P "Megpróbálom"
Legyetek jók! Itt hagyok nektek címeket, vagyis egy kis ízelítőt a következő epizódokból, amiket majd írni fogok:
Bélhangos találmánya, Hablattyal és Takonnyal, Kezdjük újra, Az új hátasjelölt 1.-2.-3.
- Megérkeztünk!- lendítettem kezeimet előre.
Amit láttunk, az a fehér homokos, kissé sziklás tengerpart volt, amit komótosan nyaldostak a norvég-viking hullámok.
- Hurááá!- ujjongott tettetett örömmel Fafej, amivel rendesen lehúzta a hangulatot.
- Öööm, igen Kiwi, ez a tengerpartunk, nem tudom, láttad-e már!- mondta Hablaty úgy, mintha egy hülye lennék- Megmutassam neked, mit hol találsz?
- Totál fogyatékosak nézel?- csattantam fel- Itt van a tengerpart, szinte egy köpésnyire a falutól! Mire jó szerintetek ez?
- A hajóforgalom miatt...inkább...-vont vállat Hablaty
- Tűzoltásra!
- Sárkány-fürdetésre!
- Ivásra!- csillant fel Kőfej szeme.
Én megráztam a fejem.
- Nem srácok, én másra gondoltam! A fürdésre!....Hát nem?
Néma csönd a válasz.
- Nem érzitek, hogy majd lesül rólatok a bőrruha?! Ilyenkor le kell dobni őket, és csobbanni egyet!
És már szaladtam is le a partra. Ők utánam.
***
- Na? Mit szóltok?- szökdécseltem elő a szikla mögül, szivárványszínű fürdőruhámban. Egy kék törülközőt is sikerült szerválnom még Otthonról, a strandolás előtt.
Hablaty és a többiek fülig vörösödtek. - Mivan? Ennyire gáz?
- N-neeem, semmi ilyen, csak, khmmm, ez eléggé kihívó, és...
- Szeméremsértő!- egészítette ki az előző mondatot Asztrid- Nálunk...
- Nálatok?! Vikingeknél!? Ez?! Szeméremsértő?! Azt se tudjátok, miről beszéltek! Ha még ez se lenne rajtam, csak egy ágyékkötő, vagy még az se, na az lenne szeméremsértő!!- hisztiztem.
- Kiwi! Nyugodj le, és szépen öltözz vissza!- utasította Halvér.
- Fogd be, Halvér! Francokat fogok ruhában fürödni! Nehogy azt mondjátok, hogy ti igen!
Mind a hatan egymásra néztek, majd alig láthatóan megrázták a fejüket.
- Komolyan, megőrülök tőletek!- ráztam a fejem- Le a cuccot, egy-kettő!
***
A homokba egy tucatnyi szívecskét rajzoltam, miközben Opálra gondoltam. Ez hihetetlen, ennyi ideig nem tarthat egy vetkőzés!
- Kész vagytok már!?
- NEEEM!!
Megforgattam a szemem, és újra belemélyedtem a rajzolásba. "-Ezek a vikingek túl szégyenlősek. Vajon mit tennének egy tucatnyi bikinis és alsógatyás csajjal, mondjuk a Balatonnál?"- nevettem el magam.
Aztán, ők is felbukkantak. Kőfej és Asztrid a bőr-és-fém-melltartójukban maradtak, a srácok az alsógatyát hagyták magukon.
Nos, ha egy fiúfaló, vagy nyápic modern-vikingcsaj lettem volna, tuti elhánytam volna magam a fiúktól... De nem tettem, inkább örültem.
- Erről beszéltem! Ugye mennyivel jobb?
- Hát...furcsa!- vallotta be Asztrid.
- Én fázom!- didergett Halvér.
- Peeersze! Nyáron! Nagyon vicces vagy, Halvér!- gúnyolódott Takonypóc- Rohanj MÉG MOST haza a télikabátodért!
Mindenki nevetett. Lehajoltam, és felvettem a felfújt strandlabdámat.
- Most labdázzunk!- javasoltam- Tudjátok, amit biztos gyerekkorotokban is játszottatok! Dobáljuk egymásnak, és közben beszélgetünk!
- Ez nem dedós?- nyűgösködött Fafej, rasztahaját birizgálva.
- Cseppet sem!...Na, kapd el!
A nap labdázással, futkorászással, és cicamosdással telt. És persze eközben felidéztünk egy csomó sárkánymentős-kalandot, ami ezelőt történt velünk.
Hogy mik voltak azok a sárkánymentős-kalandok? Jobb, ha nem fárasztalak vele titeket. Aki Hibbanton ilyenre adja a fejét, ugyanazok történnek meg vele, mint bármelyik másik sárkánylovassal. Úgyhogy ezekkel én nem foglak fárasztani titeket, vagyis nem írom le! :-)
A hangulat már annyira könnyed, és vidám lett, hogy táncra perdültem. A homok csak úgy repkedett a talpam alól.
- Gyertek már srácok! Mit vánszorogtok úgy, mint egy agyoncsapott jak? Na, csipkedjétek magatokat!
Én, és a srácok körülbelül így nézhettünk ki:
A ritka nagy meleg totálisan rászállt az agyukra, csak én vezettem a sort, lelkesen.
- Nagyon jó lesz, és hűsítő!...Majd meglátjátok! Több hónapnyi szigetfeltedezés, és "sárkányvadászat" után, igazán ránk fér egy kis móka!
- Vagy egy jó kis alvás!- törölte ki a csipát a szeméből Fafej.
Hablatyról kis patakban folyt az izzadság az arcán. Tejbetök mosollyal fordultam hozzá és a többiekhez:
- Majd hamarosan megszabadulhattok mindentől, ami most rajtatok van! :-9
A verseny folyt tovább...
Már egy birkám megvolt. Nem akartam engedelmeskedni Asztridnak, mert tudtam, hogy ő se ártatlan.
-"Mindent bevetek!"-gondoltam el határozottan.
A nézők csodálkozva morajlottak fel, amikor látták, milyen akaratosan küzdök a győzelemért. Már egy 10 fős csapat ujjongott nekem a kissárcok mellett, és... Viki! :-D
Előttem csapott össze Halvér, és az ikrek. A nagy dulakodásra Takonypóc is odarepült.
- Na, ki a gyorsabb?- rikkantotta valaki.
- HÁT ÉN!
Villámcsapásként sújtottam le rájuk. Akkora erővel csapódtam közéjük, hogy azok háromfelé zuhantak. Kitört a jajgatás.
- A karom!- tapogatta a karját Kőfej.
- JAJJ, DE FÁJ! JAJJ, DE NAGYON FÁJ!!- óbégatott Fafej, és gyűlöletteljes pillantást vetett rám.
Hablaty Fogatlanra pattant, és hozzámrepült.
- Héj, Kiwi!!
- Mi a baj?. villantottam ki fogaimat egy diadalittas vigyorral- Enyém a birka!
- Igen!...De, ööm, túl durván játszol!...Azt hiszem, hogy öööm...
Lehervadt a mosolyom.
- Ne!...NE!! Nem akarom!!
- Ez benne van a szabályban!-
- KIWIT KIZÁRJUK A VERSENYBŐL!- viszhangzott Bélhangos hangja.
Én összeszorítottam a markom, majd körbekémleltem Opál hátáról. Ez most miért kellett!? A többiek is lökdösődnek, és durváskodnak! Én miért nem tehetem ugyanezt?
- FÚÚÚJ!!!- zúgott a tömeg, és elnyomta a kis rajongócsapatom tiltakozását.
- Gyere Opál! Ide se jövünk többet!- fújtam dühösen egy nagyot, és elhagytam az Arénát. Nem fordultam vissza a kiáltásokra.
Mint tudjuk, Hibbanton nem olyan melegek a nyarak, mint otthon. Ma is egy szellős, de napsütéses napra keltem fel.
Kinyitva az ajtót azonnal szemembe ötlöttek a díszek, amik szinte minden fára rá voltak csavarva, és egyszerre hullámzottak a levegőben.
Akármerre néztem, ugyanez fogadott. Kíváncsi voltam mi folyik itt, ezért rögtön Hablatyhoz indultam, hogy megkérdezzem tőle.
***
- Ma van annak a nagy napnak az évfordulója! Hogyhogy nem tudtad?!- kérdezett vissza Hablaty.
- Milyen napnak?
Hablaty visszahőkölt. Eléggé meglepődött, és láthatólag meg is sértődött, amiért nem emlékezem arra a valamire. Vett egy nagy sóhajtást, és elkezdett szavakat mondani, hogy rájöjjek:
- Drakó Vérdung, háború...Apám halála...
A szemem felcsillant.
- Óóó, mostmár tudom!
Hablaty csöndben bólintott.
- Rendben!
- Ja, és lesz valami megemlékezés, vagy ilyesmi?- kérdeztem.
- Nos...-mondta Hablaty- Az a nap eléggé...ehm, eseménydús volt. Tudod, történtek rossz, meg jó dolgok is. Ezért nem iszogatás-mulatozás lesz, hanem...Csak egy kis megemlékezés!... :-)
Bólogattam, mert tőle igazán nem számítottam másra.
***
Mindenki ott állt a falu közepén. Az ember morajlás nagyon hangos volt, még egymást is alig hallottuk.
Aztán, megdördült a gong, amit Bélhangos ütött meg. Hangjára egyszerre gyúltak fel a lámpások.
Akkora fényesség lett a sok kis pontocskáktól, hogy egy nagy, sárga burok borult felénk. Eközben mind átgondoltuk, és megemlékeztünk arról a napról.
Valka megölelte fiát.
ÉS EZZEL ELKEZDŐDIK A NYÁRI ÉVAD!!!
(( Persze befejesére kerül a Sárkányverseny eseményei is, röviden a húsvétról is szó lesz ( Hol van az már? XD ), illetve megsűrűsödik az epizódok száma is, hisz' be kell hoznom a tavaszi lemaradást, most látom hogy szinte akkor semmit sem írtam! :-O
A nyári évadban kiderül, miért volt esemény nélküli a tavasz, hogy alakul Kőfej és Takonypóc kapcsolata, és egy új hátasjelölt bukkan fel a színen, Opál nagy bosszúságára!- Csak ennyi! :-D ))
- Szóval....üdvözlök midnenkit az év első sárkányversenyén!- szónokolt Hablaty a főnökök székéről- Biztos, mindenki várta ezt a napot....bevalljuk őszintén , a versenyzők is!
Itt ránk mutatott.
- De te miért nem veszel részt a versenyen?- kérdezett közbe Asztrid.
- Mert én vagyo a főnök Asztrid...! Heheh, akár hiszed, akár nem!- nevetgélt Hablaty- Meg aztán, esélyetek se lenne legyőzni engem!
- Itt valakinek mekkora a képernyője!- dohogott Takonypóc, és én egyetértettem vele... abban a percben.
Szúrós szemeket mereszettünk Hablatyra, ezzel jelezve, hogy túl messzire ment...és hogy kezdje már el a versenyt!
Hablaty gyorsan megrázta a fejét, bocsánatkérő röpke pillantást vetett ránk, majd folytatta.
- Akkor...bemutatom a versenyzőinket! A többszörös bajnok Asztrid Hofferson!...
Az összes ember föléljenzett.
- A Thorson ikrek, Takonypóc Jorgerson, illetve Halvér Inkerman!
Az emberek fele volt csak az, aki ujjongani kezdett a nevek hallatán.
- És most ...új érsztevőt is köszönthetünk körünkben: Kiwit!!
Lelkesen néztem körbe, de a lelkesedés elmaradt. A nézők szemében idegenkedés üllt. Majd hirtelen három kisgyerek elkezdte kiabálni a nevemet...alig lehetett hallani őket.
Csalódottan fújtam egyet. Eh, micsoda ováció, így mondhatom, könnyű lesz!
- Uhúú, mennyi rajongó!- gúnyolódott Fafej, és Kőfejjel együtt kiröhögtek.
Hablaty látta, hogy egyre jobban elborul az arcom. Innkább véget vetett a beszédnek:
- Ne fecséreljük hát tovább a szót, kezdődjék hát... A évekre visszanyúló , még most is hőn szeretett játékunk, aSÁRKÁNYVERSENY!!!
***
Bélhangos már visszaszámolt:
- VIGYÁZZ!...KÉSZ!...RAJT!!!
Az ajkamba haraptam, és beleválytam a sarkam Opálba.
- Gyí, Opál!!
Asztridék nagyon gyorsak voltak. Alig bírtam utolérni őket.
-*Ez egy verseny, Kiwi! Nem fognak megvárni!*
- Tudom!! Csak attól kell tartanom, hogy hamarosan bekattanok!!
- *Bekattansz?...*
- Gyerünk már, egy percre se lassulj le!!
A hajam csak úgy csapkodott utánam. Még egy percre felnézve megláttam Felhőugrót, aki a versenyt az égből, lebegve nézte:
A nagy, sárga szemei erőt adtak nekem...Valamiért.
Nekilódultunk hát, mert egy birka pont akkor reppent az égbe.
- Kapd el, picim!!!
- HÁHHÁÁÁ!!!
Az ikrek elkapták előlünk! Dühösen eredtem a nyomukba, Opál egy erős lökéssel megtaszította őket. Persze, én súgtam neki! (-3
- HÉKÁS!!- kiáltott fel Fafej, de már a birka az én kezemben volt.
- Mekkora egy hülye vagy! Miért nem fogtad erősebben?!
- Miért pont én?! Nálad volt!!
- Nem!!
- DE!!
Asztrid mellémcsapódott.
- HÉKÁS KIWI!! Ezt miért csináltad?....Nem lehet lökdösődni!
- De, ti is azt csináltátok, nem?- tiltakoztam.
- Jó, akkor máshogy mondom: Lehet, de nem szép dolog!
A jeges, burokba fagyott hó nagyot reccsent a talpam alatt. Az idő fantasztikus volt, ahogy a kedvem is, ezért énekeltem teli torokból a "Forró tél"-t
"Nem is télnek nevezném ezt a pár hónapot!"- gondoltam -"De mindegy is, legalább vége van!"
Megálltam, és nagyot szippantottam a levegőből, ám hirtelen valaki elfedte a szememet hátulról.
- Héj!! Eressz el!!- markoltam meg a fogvatartó kezét, és megpróbáltam leszedni magamról.
- Kiwi! Nyugi csak én vagyok!!
- Ki az az én?- fordultam hátra. De nem láthattam meg ekkor sem, mert az a valaki még mindíg nem vette le a kezét az arcomról!
- Én!! Hablaty!!
- Jaaa, akkor jó!- nyugodtam neg- De mit akarsz?
- Valamit! Meglepetés lesz!
- TÉNYLEG?....Na, de mi lesz az a meglepetés!
- Ne hidd, hogy elmondom neked!- nevetett Hablaty.
- De érdekeeel!!
- Na, hagyd abba már! Inkább indulj el, én majd mondom hova fordulj!
- Neeeem, ez így nem lesz jó! Muszáj így mennem?
- Igen! Nem láthatod meg, hova viszlek!
- Hát jó!...
És Hablaty elindult velem...valahova
***
Már vezetgetettengem egy ideje, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy alig hallok valamit:
- Mi történt?...-torpantam meg hirtelen.
- Csak betömtük a füledet!- szabadította fel az egyiket Hablaty, majd rögtön vissza is tette a pamacsot.
- Na, és ez minek kell?
- Hogy ne hald kint a zajt!
Magamban csináltam egy hisztérikus szemforgatást:
- Oké...inkább siessünk!
- De már meg is érkeztünk!- mondta Hablaty, és végre újra tisztán hallottam - Itt van Asztrid, Halvér, Takonypóc, és az ikrek is!
- Szeretném látni őket!- jelentettem ki - Engedd el a kezed a szemem elől!
- Nem lehet! Tarts lecsukva!
- Oké...!
Nem is értettem, miért helyeseltem annyira. Ott ültem, és vártam, hogy mit csinálnak majd velem. Az agyam is azon zakatolt, hogy mi lehet ez az egész...
Hirtelen valami hosszúkás dolog hozzáért az arcomhoz.
- JUJJ!- sikkantottam- Ki fogdos!?
- Ne óbégass! Én vagyok, Asztrid!
- Tényleg? De mit csinálsz az arcommal?
- Megpróbálnám befesteni, ha engednéd!- jegyezte meg idegesen- De most kimentem a vonalból! Le kell mosni az arcod!!
és belenyomott egy vizes szivacsot a képembe. Kösz Asztrid, Igazán, tényleg!
- Nade miért fested-?-nyitottam volna a számat, amikor fafej elhallgattatott.
- Befognád végre?...Csak rád várunk, de te húzod az időt a dumálással!
- Lehettél volna kedvesebb is, de oké: csöndben maradok!...
...
- Kész!
- Máris?- pattantam fel- Na, és mi van rajtam?
- Narancssárga-citromsárga hullámok!
- WOW! A kedvenc színeim! Na, és hogy festek?
- Nagyon menőn!- mondta Hablaty, és Takonypóc egyszerre.
- Akkor? Mostmár kinyithatom a szemem is?...
- NEM!
- Bakker...
- Mit mondtál?
- Valami csúnya szót...jobb, ha nem értitek! Akkor vezessetek tovább!- morogtam.
Ahogy botorkáltunk előre, a zaj egyre erősödött. Az ujjaimat valamilyen kötélre kulcsolták.
- Ez Opál kötőfékje!- szólalt meg Kőfej.
- OPÁLÉ?- lepődtem meg- Ő is itt van?!
- Igen, de ne zajongj! Amíg te az erdőben szökdécseltél, mi szépen elhoztuk ide, és kifestettük! :-)
- Ebből elegem van!! Mondjátok már meg, HOL IS VAGYOK!!
- Most te is meglátod! Három, kettő, egy!
A kiskapu, és a szemem is kinyílt. Nem hittem el, amit láttam:
Bárányok, őrjöngő tömeg, szállingózó por...EGY SÁRKÁNYVERSENYEN VAGYOK!!!
- Na, milyen?- érdeklődött Fafej- Cool?
- Igen!...Igazán, cool!
Hát....sziasztok!
Tudom, régen nem írtam.
És most se fogok.
Tudom, sokan akartátok, hogy összehozzak valami speckó epizódot Valentin napra. Azoknak, és a többieknek is üzenem, hogy semmi okos nem jutott az eszembe erre az alkalomra.
És a továbbiakra sincsen semmi új ötlet.
Tudjátok, én igyekszem ara törekedni, hogy ne másoljak másokról, hanem önnálló ötletekkel álljak elő, és ez így leszűkíti a kört.
Meg hát, tanulnivalók a sulira, kapcsolattartás a blogolvasókkal, elolvasni mind a 99+ értesítést, kézben tartani még 2 blogot, amik szinte teljesen másról szólnak....uh, így nem lehet szabadon gondolkozni!
Úgyhogy most.....ööööm, nem is tudom, hogy mondják...."szünetelek".
Nem lesz rövid, de hosszú sem.
És ez csak erre a blogra volnatkozik.
Ha van ötletetek, vagy tippetek, amivel tudnám folytatni Kiwi történetét, írjátok meg privátban! Szívesen fogadom az ötleteket! :-)
Ám ebben lehet, hogy van valami jó is.
Több időt tudok csetelni veletek + a másik két blogommal kapcsolatban tele vagyok tervekkel. Úgyhogy figyeljétek a "Kérdezz Hablatyéktól"-t, és a "Gorillaz"-os blogomat, aminek a webcíme megváltozott:
http://gorillazosokblogja.blogspot.hu/
Addig is: szeretlek titeket, és ugyan a családi fotómon nem vagytok rajta, de ti is beletartoztok ( igen, ti olvasók!). Köszönet "Sky Hiper Fury"-nak, hogy lekapta őket! :-)
Addig is, sok sikert mindenkinek a sulihoz.....és az Élethez!
Sziasztok lányok! Rettenetesen restellem, hogy már rég nem lehettünk együtt, úgyhogy most: meghívlak titeket a bulimra! Holnap délután kezdődik, gyülekezzetek az egyik házhoz, ami a főtéren van! Ne hozzatok semmit, a szekercékről ÉN gondoskodom! A fiúk nem jönnek. És hogy miért: CSAK! MERT! :-) Asztrid
Olyan sokáig szorongattam izzadt kezemmel a fecnit, hogy a szélei hullámosak lettek.
- Persze, hogy megyek!- vágtam rá, de megakadtam az egyik mondaton- "...a szekercékről ÉN gondoskodom"?!
Ennek ellenére reménykedtem, hogy nem gyilkolászni fogunk a partin, hanem valami másra használjuk őket...de vajon mi a fenére? Célbadobós-játékra?! Tortaszeletelésre?! HAHAHAHAHA!
Hát, jól elszórakoztam várakozás közben, és pont azelőtt a ház előtt álltam, ahol Takonypóc először hívott meg randira, és ahol lelepleződtünk Kőfej előtt. Nem is értem, miért emlékszem még ezekre!
Ekkor valaki kezével nagyot taszított a hátamon
- BU!!
- JÁÁJ!!- ugrottam fel, és hátraperdültem. Viki volt az, háta mögött Vrea, Angi, Fanni, Mystral, és...Asztrid.
- Kiwi! Szervusz!- köszönt Asztrid- Mire vársz?
- Azt mondtad, hogy az egyik házhoz kell gyülekezni ami a főtéren van!
- De mi OTT várakoztunk- bökött Fanni egy másik viskóra.
A homlokomra csaptam.
- Ó atyám...tényleg, az is a főtéren van!
- Semmi gond Kiwi, nem tudhattad!- mondta Asztrid...
...aki ezután háta mögül előhúzott ( szám szerint) hét szekercét.
- Fogjon mindenki egyet!
A lányok magabiztosan vették át a fegyvereket, nem úgy mint én.
- Ezek mire kellenek? -kérdeztem a mellettem levőtől.
- A bulira!- válaszolt Viki, és megigazította az egyik hajtincsét.
Szemeim tágra meredtek.
-...de hogy pontosan mire, azt nem tudom!- fejezte be.
- Indulás utánam!- utasított minket Asztrid, és követni kezdtük őt a házába.
- Kész csajos-hadsereg vagyunk!- vigyorgott Mystral, amin jót derültünk, de még akkor se voltunk biztosak mindenben.
" Mit tervez, és miért?!", és egyéb kérdéseket lehetett leolvasni az ábrázatokról. A többség akkor lett a legizgatottabb, mikor megérkeztünk a házba.
Asztrid benyitott. A helységben minden félre volt tolva, hogy helyet adjon egy rakás széknek, sámlinak a közepén.
- Igen, jól látjátok! Ez egy rakás szék, és sámli!- sétált oda Asztrid- A dolgotok: törni-zúzni! ÉS később meglátjátok, hogy ez benne a buli!
Szemünk felcsillant a szóra.
Asztrid csatakiáltásától számítva...hehe, már nem volt megállás!
Mintha Hibbanton minden megállt volna.
Mintha minden nap ugyanolyan egyhangú lenne, mint az azelőttiek.
Még Hablatyék is csodálkoznak, hogy mennyire leülepedett minden: mintha nem is itt, hanem egy teljesen másik szigeten lennék ( vagyis lennénk) !
Ez most Hibbant sziget:
Az idő borzalmas, szinte mindent sár lep. Az emberek nyomottak az időjárás miatt, a sárkányok meg...hát...szintúgy.
Hetünk között megint meglazult a kapocs.
Hablatynak egy csomó teendője van, amit még az év elején meg kell tennie, hogy minden biztos legyen.
Asztrid mellette van, és segít, ahol tud.
Halvér bőszen bővíti a Sárkánykönyvet
Kőfej, és Fafej az erdőben bóklásznak, és egy nagy sártóba ugrálnak.
Takonypóc Kőfejékkel van ( XD )
Én pedig....
Napok óta kuksolok a házikómban, csak pár órácskát megyek ki néha friss levegőt szippantani.
Opál még kifejezeten élvezi a tapicskolást a ragacsos trutymóban.
Még ő az a jelenség, aki a leszívott agyúakat ( lásd: jómagam) is képes megnevettetni.
( két nap múlva )
A tegnapi "Opál-csőszködős"-napon megvilágosodtam.
Hát, visszakaptam minden életerőmet, és eltűnt belőlem minden közönbösség.
Mert amikor Opál kitért az egyik sárlabda irányából ( amit én dobtam neki), hirtelen szivárványszínben pislákolt fel a fél szárnya.
A színek! Szivárvány = vidámság! Vagyis...
Ez az, ami idáig hiányzott!
Semmi, de semmi nem történt idáig! Mert...
Mindegy is, jobb, ha nem fejtegetem tovább!
MEGVILÁGOSODTAM! VISSZAJÖTTEM!
Mintha két varászszót mondtam volna ki, abban a minutumban esni kezdett a hó.
- Hát..ez nem lehet igaz!- mérgelődött Fafej.
- Ez így nem igazság!- bólogattak a többiek is.
- Tiszta sár lettem, amikor kiléptem, azonnal megcsúsztam!- dohogott Asztrid, aki még mindig magát próbálta rendbe tenni.
Csöndben nézték a sár tengert, Igen, elolvadt a hó. És a vikingek szerint, ez nem igazán jelent jót. Egy csomó dolog nem tud megújjulni az enyhe időjárásban.
Egyszercsak kisütött a nap, és fényárba borított mindent. azonnal melegünk lett, és Kőfejnek valami gyagya ötletet gyújtott a fejében. Hirtelen karon ragadta Takonypócot, és ezt mondta:
- Gyere Takonypóc! Olyan csodás idő van!!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH! HOVA VISZEL???-ordította az, és szemei majd' kiestek a helyéről, úgy elkerekedtek az ijedségtől.
De Kőfej nem válaszolt, hanem tovább rángatta magával. Hablatyékkal cinkosan összekacsintottunk, és követni kezdtük őket: titokban.
(Szegény Takonypócnak Kőfejjel együtt kellet szökdécselnie szúrós fenyők között, sáros mocsarak, és rothadó avar között ( pofával bele is esett egybe), a lány pedig nem is figyelt az ordításra, egy hatalmas szikláról belevetették magukat a jéghideg tengerbe.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Prüszkölve csapódtak a hullámok közé. Mi pedig egyszerre kirobbanva röhögtünk rajtuk)
Most a HTTYD magyar szinkronhangjai hoztam el nektek....csak úgy érdekességből! :-)
Inkább nem kommentálom a képeket, a meglepődések során már én túl vagyok! XD
Hablaty: Hamvan Dániel:
Asztrid: Csifó Dorina:
Pléhpofa: Rosta Sándor
Bélhangos: Besenczyi Árpád
( amúgy ezt a pasast egy csomószor lehet látni lovas fogathajtó versenyeken!!!)
Halvér: Morvay Bence
Takonypóc: Berkes Bence
( :-O!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kőfej: Berkes Boglárka
EZEK KETTEN AMÚGY TESÓK!!!!!! A LÁNY A FIATALABB, MÉG ASSZEM GIMIBE JÁR!!
Na és a kakaó az egészben hogy....a szereposztás szerint akkor A BÁTY udvarol a HÚGÁNAK!!
Fafej: Baráth István
Valka: Kéri Kitty
Eret: Czető Roland
Drakóról (Király Attiláról) sajna nem találtam!...bár, nem is sajnálom annyira! :-/
Vélemények, kommentek a kis fehér dobozba vándoroljanak!! :-) Sziasztok!
