58 Semmi hó

- Hát..ez nem lehet igaz!- mérgelődött Fafej.
- Ez így nem igazság!- bólogattak a többiek is.
- Tiszta sár lettem, amikor kiléptem, azonnal megcsúsztam!- dohogott Asztrid, aki még mindig magát próbálta rendbe tenni.
Csöndben nézték a sár tengert, Igen, elolvadt a hó. És a vikingek szerint, ez nem igazán jelent jót. Egy csomó dolog nem tud megújjulni az enyhe időjárásban.

Egyszercsak kisütött a nap, és fényárba borított mindent. azonnal melegünk lett, és Kőfejnek valami gyagya ötletet gyújtott a fejében. Hirtelen karon ragadta Takonypócot, és ezt mondta:
- Gyere Takonypóc! Olyan csodás idő van!!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHH! HOVA VISZEL???-ordította az, és szemei majd' kiestek a helyéről, úgy elkerekedtek az ijedségtől.
De Kőfej nem válaszolt, hanem tovább rángatta magával. Hablatyékkal cinkosan összekacsintottunk, és követni kezdtük őket: titokban.

(Szegény Takonypócnak Kőfejjel együtt kellet szökdécselnie szúrós fenyők között, sáros mocsarak, és rothadó avar között ( pofával bele is esett egybe), a lány pedig nem is figyelt az ordításra, egy hatalmas szikláról belevetették magukat a jéghideg tengerbe.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Prüszkölve csapódtak a hullámok közé. Mi pedig egyszerre kirobbanva röhögtünk rajtuk)