Már egy birkám megvolt. Nem akartam engedelmeskedni Asztridnak, mert tudtam, hogy ő se ártatlan.
-"Mindent bevetek!"-gondoltam el határozottan.
A nézők csodálkozva morajlottak fel, amikor látták, milyen akaratosan küzdök a győzelemért. Már egy 10 fős csapat ujjongott nekem a kissárcok mellett, és... Viki! :-D
Előttem csapott össze Halvér, és az ikrek. A nagy dulakodásra Takonypóc is odarepült.
- Na, ki a gyorsabb?- rikkantotta valaki.
- HÁT ÉN!
Villámcsapásként sújtottam le rájuk. Akkora erővel csapódtam közéjük, hogy azok háromfelé zuhantak. Kitört a jajgatás.
- A karom!- tapogatta a karját Kőfej.
- JAJJ, DE FÁJ! JAJJ, DE NAGYON FÁJ!!- óbégatott Fafej, és gyűlöletteljes pillantást vetett rám.
Hablaty Fogatlanra pattant, és hozzámrepült.
- Héj, Kiwi!!
- Mi a baj?. villantottam ki fogaimat egy diadalittas vigyorral- Enyém a birka!
- Igen!...De, ööm, túl durván játszol!...Azt hiszem, hogy öööm...
Lehervadt a mosolyom.
- Ne!...NE!! Nem akarom!!
- Ez benne van a szabályban!-
- KIWIT KIZÁRJUK A VERSENYBŐL!- viszhangzott Bélhangos hangja.
Én összeszorítottam a markom, majd körbekémleltem Opál hátáról. Ez most miért kellett!? A többiek is lökdösődnek, és durváskodnak! Én miért nem tehetem ugyanezt?
- FÚÚÚJ!!!- zúgott a tömeg, és elnyomta a kis rajongócsapatom tiltakozását.
- Gyere Opál! Ide se jövünk többet!- fújtam dühösen egy nagyot, és elhagytam az Arénát. Nem fordultam vissza a kiáltásokra.
Kiwi, a viking