Itt ránk mutatott.
- De te miért nem veszel részt a versenyen?- kérdezett közbe Asztrid.
- Mert én vagyo a főnök Asztrid...! Heheh, akár hiszed, akár nem!- nevetgélt Hablaty- Meg aztán, esélyetek se lenne legyőzni engem!
- Itt valakinek mekkora a képernyője!- dohogott Takonypóc, és én egyetértettem vele... abban a percben.
Szúrós szemeket mereszettünk Hablatyra, ezzel jelezve, hogy túl messzire ment...és hogy kezdje már el a versenyt!
Hablaty gyorsan megrázta a fejét, bocsánatkérő röpke pillantást vetett ránk, majd folytatta.
- Akkor...bemutatom a versenyzőinket! A többszörös bajnok Asztrid Hofferson!...
Az összes ember föléljenzett.
- A Thorson ikrek, Takonypóc Jorgerson, illetve Halvér Inkerman!
Az emberek fele volt csak az, aki ujjongani kezdett a nevek hallatán.
- És most ...új érsztevőt is köszönthetünk körünkben: Kiwit!!
Lelkesen néztem körbe, de a lelkesedés elmaradt. A nézők szemében idegenkedés üllt. Majd hirtelen három kisgyerek elkezdte kiabálni a nevemet...alig lehetett hallani őket.
Csalódottan fújtam egyet. Eh, micsoda ováció, így mondhatom, könnyű lesz!
- Uhúú, mennyi rajongó!- gúnyolódott Fafej, és Kőfejjel együtt kiröhögtek.
Hablaty látta, hogy egyre jobban elborul az arcom. Innkább véget vetett a beszédnek:
- Ne fecséreljük hát tovább a szót, kezdődjék hát... A évekre visszanyúló , még most is hőn szeretett játékunk, aSÁRKÁNYVERSENY!!!
***
Bélhangos már visszaszámolt:
- VIGYÁZZ!...KÉSZ!...RAJT!!!
Az ajkamba haraptam, és beleválytam a sarkam Opálba.
- Gyí, Opál!!
Asztridék nagyon gyorsak voltak. Alig bírtam utolérni őket.
-*Ez egy verseny, Kiwi! Nem fognak megvárni!*
- Tudom!! Csak attól kell tartanom, hogy hamarosan bekattanok!!
- *Bekattansz?...*
- Gyerünk már, egy percre se lassulj le!!
A hajam csak úgy csapkodott utánam. Még egy percre felnézve megláttam Felhőugrót, aki a versenyt az égből, lebegve nézte:
A nagy, sárga szemei erőt adtak nekem...Valamiért.
Nekilódultunk hát, mert egy birka pont akkor reppent az égbe.
- Kapd el, picim!!!
- HÁHHÁÁÁ!!!
Az ikrek elkapták előlünk! Dühösen eredtem a nyomukba, Opál egy erős lökéssel megtaszította őket. Persze, én súgtam neki! (-3
- HÉKÁS!!- kiáltott fel Fafej, de már a birka az én kezemben volt.
- Mekkora egy hülye vagy! Miért nem fogtad erősebben?!
- Miért pont én?! Nálad volt!!
- Nem!!
- DE!!
Asztrid mellémcsapódott.
- HÉKÁS KIWI!! Ezt miért csináltad?....Nem lehet lökdösődni!
- De, ti is azt csináltátok, nem?- tiltakoztam.
- Jó, akkor máshogy mondom: Lehet, de nem szép dolog!
- Oookééé...!
És egy kanyarral otthagytam őt.
